ÉRTÉKELÉS - Clélie Avit : Itt vagyok

Fülszöveg:

Elsa nem érez hideget, szomjúságot, éhséget. Egy hegymászó baleset után kómába zuhanva, hónapok óta érzéketlenül fekszik egy kórházi ágyon. Illetve nem teljesen érzéketlenül.

Hall.

Csak ezt senki sem tudja.

Thibault az édesanyját kíséri be a kórházba az öccséhez, ő viszont nem hajlandó bemenni hozzá. Neheztel rá a halálos balesete miatt, amit okozott. A kórházban bolyongva véletlenül Elsa szobájába téved. Ahová ettől kezdve rendszeresen visszatér...

Oldalszám: 208

Kötéstípus: kartonált

Kiadó: Könyvmolyképző

Eredeti cím: Je suis la

Fordító: Burján Mónika

ISBN: 9789633990933

Szerintem csak én vagyok az egyetlen olyan ember, aki a fülszövege miatt vette meg a könyvet. Már, mint én nagyon szeretem az ilyen kómákkal kapcsolatos könyveket, de ne ezekre az orvosi dolgokra gondoljunk, mivel az nekem túl száraz, de az ilyen kómás-szerelmi történeteket kimondottan imádom. Tudod véletlenek nincsenek, minden végnek, lesz egy kezdete. Minden tévedésből, hibából kialakul valami jó. Te élsz, a sors meg alakít rajtad.

A történet Elsa  Bilier- ről és Thibault Gramont-ról szól. Elsa most töltötte a harmincadik életévét. Mindene a hegymászás, de tényleg ha ez lenne az örök élet forrása, Elsa soha nem halna meg. Viszont a hegymászás nem egy veszélytelen sport és sajnos majdnem ez lett az ő veszte is. Rosszul kötötték meg a csomót, majd jött egy lavina és elsodorta, de szerencsére nem halt meg, de kómába került és nem tudták, hogy valaha felébred-e. A történet akkor kezdődik mikor Elsa felébred, de nem testben csak fejben. Mindent hall, mindent érez, de nem lát. Iszonyú nehéz lehet egy helyben feküdni, úgy, hogy meg se tudsz mozdulni, nem tudsz beszélni, de még pislogni se. Még nekem, mint olvasónak is sírhatnékom volt néha.

Thibault az édesanyját kiséri be a kórházba, mivel az öccse ott lábadozik. Thibault öccse két kislány halálát okozta, ezt viszont nem tudja megbocsátani neki. A báty egyik nap véletlenül rossz ajtón nyit be és így találja meg Elsa-t. Mikor meglátja a kómában fekvő lányt és elolvassa a kórlapot valahogy még jobban haragudott a testvérére. Próbál olyankor bemenni mikor senki nincs bent nála. Itt megnyugszik, és egy láthatatlan vonzalom kezd kialakulni közte és az életéért küzdő Elsa-val. Ahányszor behozza az anyukáját, ő mindig itt köt ki. Beszél hozzá, néha alszik is. Elsa érzékeli a jelenlétét, mikor Thibault hozzá ér, a rákötött műszerek sípolnak. Ilyenkor néha reménykedtem, talán most jön el a pillanat. Most felébred és picit mindig megfájdult a szívem

Elsa nem látja, nem tudja, hogyan néz ki Thibault, csak elképzelni tudja, de mégis beleszeret. Viszont Elsa már túl sokáig van kómában és lassan eljön az idő mikor már nem küzdenek érte. Thibault retteg. Mi pedig együtt izgulunk Thibaulttal és Elsaval, hogy vajon sikerül-e felébrednie.

Hisz azt érzékeljük, hogy a hetek alatt, folyamatosan javul az állapota, de ebből a külvilág nem érzékel semmit. Imádom, hogy ilyen rövid oldalszám mellett heteket tudott feldolgozni az írónő. Remélem más könyvét is sikerül elolvasnom, mert ezzel a könyvel a szívembe lopta magát.

Íme néhány csodálatos idézet a könyvből:

„Mindenkinek van szíve, Thibault. Csak éppen azt kellene tudni, mihez kezdünk vele.”

„A lányok el sem tudják képzelni, mi zajlik a fejünkben. Gyakran teljesen üres edénynek tartanak bennünket, pedig az én elmémben folyton vihar dúl. (…) A lányoknak alapjában véve talán mégis igazuk van. Nem arról van ugyan szó, hogy teljesen üresek lennénk, ez rossz kifejezés, hanem hogy nem tudunk mihez kezdeni a fejünkben dúló viharral.”

„Hat hete, hogy felébredtem.

Hat hete, hogy ezt senki nem veszi észre.”

Köszönöm, hogy itt jártál, Pati :)