A valóságon túl

Sziasztok, Ma este A Lélekdoki 2. borítóleleplezésével érkeztem. Remélem már ti is vártátok a folytatást, mert én már nagyon. J De kezdjük azzal, hogy bemutatom nektek az írót. Az íróról: Marie-Aude Murail, aki már tizenhárom éves kora óta ír, a párizsi Sorbonne bölcsészkarára járt. Az egyetem befejezése után előbb újságírással foglalkozott, és felnőtteknek írt regényeket, majd egyre inkább a fiatalabb közönség felé fordult. Könyvei, melyek számos díjat nyertek, és sok-sok nyelvre lefordították őket, gyakran súlyos témákat érintenek (betegség, gyász, homoszexualitás stb.), de ezeket az írónő mindig sziporkázó humorba csomagolva tálalja. Marie-Aude Murail írói tevékenysége mellett aktív szerepet vállal az írástudatlanság ellen folytatott küzdelemben is: azért harcol, hogy az iskoláztatás mind szélesebb körű legyen a hátrányos helyzetű, így különösen a Franciaországba bevándorló családok gyermekei esetében is. Könyveit azzal a nem titkolt szándékkal írja, hogy minél több gyer

  Mivel múlthéten kimaradt a Top 10 szerda, ezért ma két Top 10-zel is érkeztem hozzátok. A második áldozatom nem más, mint Riley Baker: A Happy End után című könyve. 1.) „Már nem akartam megállítani az időt, hiszen tudtam, hogy nincsen hatalmam felette. És különben is, egyszer minden történet véget ér, csak sajnos van, amelyik hamarabb.” 2.) „Egyszer lesz talán olyan, hogy a mi időnk. Nem tudom, hogy mikor, de azt igen, hogy el fog jönni.” 3.) „Annyit olvasunk a szerelemről, és mégis… Amikor ott van az orrunk előtt, rájövünk, hogy még csak a közelében sincs mindannak, amit sejteni véltünk.” 4.) „Nem minden szerelmi történet ugyanolyan. Nem mindegyik indul nagy lánggal és nem mindegyiknek a lángja ég a végsőkig. A mi lángunk azonban már akkor meggyúlt, amikor belépett azon az ajtón és kitöltötte az űrt a szívemben. Csak arra tudtam gondolni, hogy soha többet nem szeretném elfelejteni őt.” 5.) „Hogy újra kezdeném-e? Ha ott lennél velem, bármikor.”   6.) Sokszor

  Top 10 kedvenc idézetemet hoztam el nektek K.M. Holmes Tiéd a főszerep című könyvéből. 😊   1.) – Ha valaki annyira várja, hogy lássa a másikat, hogy egyfolytában csak rá tud gondolni; amikor semmi és senki más nem fontos, csak ő, akkor bizony az illető szerelmes.   2.) Mert ott van a szív is, ugye. Átkozott egy szerv, az már biztos. Képes érezni és képes szeretni. Valami csoda folytán elérkezett az idő, hogy az én mellkasomat is szétfeszítse ez az érzés. Borzalmas. És elképesztően felemelő is egyszerre.   3.) – Hé, csajszi! – ölelte meg a vállam. – Ne legyél így megzuhanva! Keresni fog, hidd el! – Nem, Amy, nem fog – mondtam, mert tényleg kezdtem feladni. – Az ilyen szívtiprók nem változnak meg. Kidobják a szívedet a használt kotonjukkal együtt a kukába. Amy a pillanat drámaiságára fittyet hányva nevetésben tört ki. – Ne haragudj! – kacagott egyre hangosabban. – Ha gondolod, elmegyek és kikukázom!   4.) Van, amikor az ember az életét bele tudja sűríteni egy