A valóságon túl

  „[…] mi az, ami nem őt juttatja eszembe? Nem nézhetek erre a padlóra anélkül, hogy lábának nyomát ne látnám rajta. Minden felhőben, minden fában az ő arcát látom, őt rejti az éjszaka, ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben. Jelentéktelen férfi- és női arcok, a saját arcom, mind gúnyosan őrá emlékeztetnek. Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen, hogy létezett, és én elvesztettem őt!” Vannak könyvek, amelyek valahogy már jóval azelőtt belépnek az életünkbe, hogy ténylegesen a kezünkbe vennénk őket. Számomra az Üvöltő szelek pontosan ilyen volt. Először a Miután olvasása közben figyeltem fel rá, amikor találkoztam egy idézettel belőle, ami azonnal megfogott. Volt benne valami nyers érzelmesség és különös melankólia, ami napokig bennem maradt, és akkor eldöntöttem, hogy egyszer mindenképpen el fogom olvasni az eredeti történetet is. Most végre sor került rá, és azt kell mondanom, teljesen megértem, miért lett ez a könyv ennyire ikonikus.   Az Üvöltő szelek egyá...

  „A gyermekkor egy nagyon érzékeny szakasz, és az ott szerzett sebeink nagyon sokáig velünk maradnak. Mindenki cipel magával ilyen sebeket, a kérdés csak az, mennyire mélyek ezek a sebek, vagy az illető mennyire tudja őket feldolgozni.” Ez már a harmadik könyvem volt Emma ZR tollából, és azt kell mondanom, egyre biztosabb vagyok benne, hogy az írónő egyszerűen képtelen csalódást okozni. Ritka az, amikor egy szerző ennyire különböző stílusokban és történetekben is meg tudja találni azt a hangot, ami működik. Három könyv, három teljesen más világ, mégis mindegyikben ott volt az a bizonyos plusz, amitől emlékezetes marad az olvasásélmény.   A Hurrikán első ránézésre nem feltétlenül tűnik olyan történetnek, ami teljesen új alapokra épül. Szerintem sokan olvastunk már hasonló hangulatú vagy felépítésű könyveket. Viszont itt jön az, amiben Emma igazán erős: hiába lehet ismerős az alapötlet, a megvalósítás mégis magával ragadó. Már az első oldalaktól kezdve van egy olyan atmoszf...

  Most, hogy végre magunk mögött hagytuk a betegségeket, szeretném megmutatni nektek ezt a varázslatosan szép könyvet, ami nálunk az elmúlt időszak egyik legnagyobb kedvence lett. A kislányom újra és újra örömmel lapozgatja, és bevallom, én is minden alkalommal ugyanúgy elérzékenyülök rajta. 💛   Ez a kötet már a legkisebbek számára is igazi kincs. Rövid, mégis tartalmas meséket rejt, amelyek könnyen befogadhatók, mégis fontos üzeneteket hordoznak. Összesen 9 történet kapott helyet benne, így mindig akad egy új kedvenc, amit elővehetünk esti mesének vagy egy meghitt délutáni összebújáshoz. Engem már az első mese teljesen elvarázsolt. Olyan finoman és természetesen mutatja meg az egymás segítésének fontosságát, hogy a gyerekek számára is könnyen érthetővé válik:   „Nem az a legfontosabb, hogy a leggyorsabbak legyünk, hanem hogy tudjunk csapatban dolgozni.”   Különösen megható volt számomra a testvérek kapcsolata. Ahogy együtt játszanak, közösen fedezik f...

  Vannak könyvek, amelyek egyszerűen beköltöznek a mindennapjainkba. Nálunk ilyen lett a Nyusz-musz, a masiniszta is. Egy kedves, interaktív és fejlesztő könyv, ami nemcsak szórakoztat, hanem játékosan tanít is.   A könyv egyik legizgalmasabb része a lapok oldalán található kis fogaskerék, amivel a gyerekek maguk mozgathatják a történetet. Ettől az egész olvasás sokkal élőbbé és izgalmasabbá válik. Egy mozdulattal elővarázsolhatunk egy nyuszit a cilinderből, máshol pedig megtanulhatjuk, hogyan működik a vasúti közlekedés.   A történet játékosan vezeti be a legkisebbeket az alapvető szabályok világába is: ha a sorompó le van engedve, vagy piros a lámpa, a vonat megáll. Aztán amikor zöldre vált, már indulhat is tovább az utazás. Egyszerű, mégis nagyon szerethető módon tanít.   A kedvenc részünk mégis a könyv vége lett. Ott a mozdonyvezetők is megpihennek, és a kislányom már boldogan mutatja, hogy „tente”. Ezek azok az apró pillanatok, amik miatt annyira sze...

„Egy mosollyal kényeztet el, amelynek az a célja, hogy elrabolja a sötét szívemet, én pedig minden egyes dobbanását kiélvezem.” Vannak könyvek, amelyek már az első oldalon magukkal rántanak. És vannak olyanok is, amelyeknél türelem kell, mire igazán megmutatják magukat. Számomra a Verdeső szárnyak inkább a második kategória volt. Már nagyon régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, és körülbelül egy hónapja végre sikerült is. Azóta viszont annyit voltunk betegek, hogy egyszerűen nem jutott időm leülni és összeszedni a gondolataimat róla. Pedig bőven van mit mondani.   Őszintén? Az eleje nehezen ment. Kicsit lassúnak éreztem a történetet, és sokáig nem igazán találtuk meg egymást. Aztán egyszer csak elkezdett működni. Ahogy jobban megismertem a szereplőket és a világot, egyre inkább beszippantott a könyv. De mire teljesen belelendültem volna, újra lelassult. Olyan volt az egész olvasási élmény, mint egy hullámvasút – egyszer izgalmas és lendületes, máskor pedig hosszú pe...