A valóságon túl

  „Elvitte magával azt a kis részemet, ami még mindig hitt a tündérmesékben. Ez volt az utolsó ilyen darabkám magamból.” Fülszöveg: Sosem gondoltam volna, hogy ő az Igazi! Theo McLeod magas, sötét hajú és jóképű. Ezzel még nem volna gond, de az a beképzelt vigyor az arcán, a "ki, ha én nem" hozzáállás meg az a hatalmas ego... Nem, köszi! Csak azért fizettem a szolgálataiért, hogy ne kelljen a szinglik asztalánál töltenem az esküvőt. Csak megjátszottuk volna, hogy egy pár vagyunk. Nem volt benne a pakliban, hogy megcsókol. Az meg pláne nem, hogy ettől kiugrik a helyéről a szívem. Leírhatatlan érzés! Semmiben sem hasonlítunk. Ő szinte vakmerő, én meg halálra szorongom magam mindenen. Ő ágról ágra száll, én pedig olyan vagyok, mint egy öreg tölgyfa. Theo múltja nem épp feddhetetlen, a pillanatnak él, és bármikor feladja az elveit; én pedig a cserkészcsapat önkéntese vagyok. De mindez cseppet sem számít, ha a karjaiban tart. Tisztában vagyok ...