A valóságon túl

  „És mosolygok. Az első igazi mosolyom majdnem nyolc év óta. El sem hiszem, hogy végre megszabadultam attól a seggfejtől.” Engem is elért végre a Freida-láz. Régóta szemeztem már a könyveivel, de valahogy mindig halogattam. Most viszont belevágtam – és őszintén? Nem bántam meg. Sőt. Teljesen beszippantott.   A történet középpontjában Millie Calloway áll, aki finoman szólva sincs élete legjobb szakaszában. Az autójában él, frissen szabadult a börtönből, és minden erejével azon van, hogy ne csússzon vissza a múltjába. Nem akar hibázni. Nem akar feltűnést kelteni. Csak egy esélyt szeretne. Egy munkát. Egy új kezdetet.   Ez az esély pedig váratlanul érkezik: Nina Winchester házvezetőnőt keres. A pozíció nemcsak fizetést jelent, hanem lakhatást is egy gyönyörű házban. Millie számára ez maga a megváltás. Végre biztonság, végre stabilitás. Csakhogy a Winchester család korántsem hétköznapi.   Nina különös. Hangulatingadozó, kiszámíthatatlan, néha kifejezette...

  Amikor először megláttam ezt a könyvet, konkrétan majdnem szívrohamot kaptam. Komolyan. Csak néztem, hogy Úristen… ez ilyen vastag? És ilyen tömör? 😅 Aztán kinyitottam. És ott voltak azok a csodás illusztrációk, amik azonnal megnyugtattak, hogy oké, ebből még akár jó is kisülhet. De kezdjük az elején. Dexter nem egy hétköznapi kisfiú. Sőt. Már a születésekor sikerül meglepnie mindenkit – beleértve minket, olvasókat is –, hiszen saját kezűleg elvágja a köldökzsinórját, majd lazán orvosi szaktanácsokat osztogat. Innen pedig nincs megállás. A mi kis zsenink kétévesen iskolába jár, ötévesen már belekóstol az egyetemi életbe, tízévesen pedig munkába áll, mert hát miért is ne? Az egészről nekem végig a Dexter laboratóriuma jutott eszembe, amit gyerekként imádtam – és ugyanez az érzés kapott el ennél a könyvnél is. Okos, bolondos, kicsit túlzás, de pont ettől működik. Persze az élet nem csak móka és kacagás. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre jobban megismerjük a...

  „Nehéz dolog egy nő számára ellenállni a férfi hízelgéseinek, ha az el van szánva arra, hogy megkedvelteti magát.” Mindig is ott motoszkált bennem a gondolat, hogy egyszer bele kellene kezdenem egy Jane Austen-könyvbe. Mégis, valahogy sosem jött meg hozzá az igazi kedv, az a bizonyos belső igen. Aztán amikor megláttam ezt a csodaszép példányt a Menő Könyveknél, minden kétségem elszállt. Tudtam, hogy most már nincs kifogás – eljött a mi időnk.   A könyv sajnos már a költözés véghajrájában érkezett meg hozzám, ami teljes mértékben az én hibám volt. Folyton közbejött valami, ami miatt csúszott a költözés, így az olvasás is. 😄 A tervezett decemberi időpont helyett végül januárra tolódott, de egyáltalán nem bántam. Sőt, visszagondolva kifejezetten jólesett ezzel indítani a 2026-os évet – tökéletes alapot adott az új kezdethez. Bevallom, lassabban haladtam a könyvvel, mint ahogy előre elképzeltem. Idő kellett, hogy ráhangolódjak Jane Austen stílusára, hogy felvegyem azt a ...

  „– Megőrzőm a titkodat, ha te is az enyémet – kacsintott, azzal szélesre tárta Mimi előtt az ajtót.” Őszintén bevallom, Ruff Orsolya regénye teljesen meglepett. Méghozzá a lehető legjobb értelemben. Ez volt az első könyv, amit az írónőtől olvastam, annak ellenére, hogy Mimi kalandjai már jó ideje jelen vannak a magyar könyves világban. Talán pont ezért nem voltak hatalmas elvárásaim – így viszont annál nagyobbat szólt az élmény. A történet egyik legnagyobb erénye, hogy akkor is teljesen élvezhető, ha az ember nem olvasta a korábbi részeket. Bár akadnak benne visszatekintések és utalások az előző eseményekre, ezek sosem törik meg az olvasás lendületét, inkább segítenek elhelyezni a szereplőket és a kapcsolataikat. Emiatt bátran ajánlanám azoknak is, akik most ismerkednek Mimi világával.   A cselekmény Mimi és hűséges szolgálója, Anka Erdélybe vezető útjával indul, ahol egy családi  baráthoz tartanak. Már az elején megszületik egy igazán hajmeresztő ötlet: a két lány hely...

  Szerinted képes vagyok egyszerűen csak megállni, hogy rád gondoljak minden átkozott nap minden másodpercében? Annyival könnyebb lenne minden, ha ki tudnálak verni a fejemből, Kismadár! Őszintén? Én is sokáig ellenálltam ennek a könyvnek. Az utóbbi időben tudatosan kerülöm a túlzottan felkapott olvasmányokat, mert rengetegszer futottam már bele olyan „mindenki imádja” történetekbe, amik számomra maximum közepesek voltak. Főleg, amikor olyan bloggerek magasztalják őket, akiknél még sosem láttam negatív véleményt… ott mindig bekapcsol bennem a vészcsengő. De hát a kíváncsiság nagy úr. És most kivételesen nagyon jól tettem, hogy engedtem neki. Ez a könyv pozitív csalódás volt. Nem kicsit. Nagyon. Nem állítom, hogy minden fordulat teljesen váratlan lett volna – a befejezést például nagyjából 50–100 oldallal korábban már sejteni lehetett, és több lehetséges forgatókönyv is lejátszódott a fejemben. Az egyik fontosabb szereplő halála sem ért sokként, inkább az érdekelt, hogy ki lesz ...

  Akkor tudod, hogy egy valóban különleges ember van melletted, ha nem engedi neked, hogy elrontsd az életed. Az írónő neve az utóbbi időben egyre gyakrabban bukkan fel az olvasók körében, különösen annak köszönhetően, hogy az egyik regénye filmes feldolgozást is kapott, amit a Magyar mozikban a napokban mutattak be. Ennyi figyelem mellett számomra is elkerülhetetlenné vált, hogy végre kézbe vegyek tőle egy könyvet. A választásom a Törésre esett – és már az első fejezetek után biztos voltam benne, hogy nem egy könnyed történet vár rám. A regény azonnal a közepébe vág: megismerjük a nyolchónapos terhes Tegant, aki egy hóvihar kellős közepén indul útnak, hogy felkeresse az egyetlen testvérét. Bár a kislány, akit a szíve alatt hord, nem volt tervezett, Tegan már most erős kötődést érez iránta. A történet egyik fájó pontja, hogy a gyermek apja korántsem osztozik ebben az örömben. Az út azonban tragikus fordulatot vesz: Tegan soha nem érkezik meg a céljához. A sors egy különös házas...