A valóságon túl

  „A szívhangok hármasa már nemcsak úgy szólt, mint a múlt nyár balladája, de úgy is, mint a jövő még meg nem írt slágere.” Személyes véleményem: Huh volt itt azért kérem szépen minden. Nagyon ütős volt a harmadik rész is, hisz ott kezdődött el, ahol az előző rész abbamaradt. Amikor elkezdtem a Requiem sorozatot olvasni nem is hittem volna, hogy ennyire fogom szeretni, de jó ilyenkor kellemesen csalódni. Magáról a könyvről: A híd felrobbant. Paradiso el lett zárva a külvilágtól. Az elején még érdekes volt az elzárt sziget a külvilág számára, de aztán szépen lassan a rivaldafény eltűnt a város körül és a lakók magukra maradtak. Bár szerették volna kiszabadítani a lakókat, de Vernon azt az információt adta, hogy senki nem szeretné elhagyni a települést. A lakók foglyok voltak. A polgármester foglyai. Magukra maradtak. Wellsé voltak az újságok és a rádió és természetesen az egész város. Mindentől megfosztotta őket. A bűnözés növekedett, az öngyilkosok száma egyre csak gyarapodot...

  „Azt mondtad, sokszor az érzelmek teszik széppé a nőket. Most határozottan szebb vagy – csillogott lelkesen a kislány szeme, majd kézen ragadta Zimát, és a folyosóra vonta őt. ” Fülszöveg: Nincs fény. Nincsenek érzések... Csak halál és háború uralja a földeket, amióta ellopták és elfordították A Világ Kerekét. A Kerék eltűnt, egyedül Xí, egy nyolcéves kislány tudja, merre lehet. Hépíng, a Vörös Birodalom császára tolvajokból, gyilkosokból verbuvál köré csapatot azzal a céllal, hogy megkeressék és visszafordítsák a szerkezetet. Ha sikerrel járnak, megmentik a háború sújtotta világot. Ehhez viszont az aranyló Lepel mögé kell merészkedniük, amely gyilkos fenevadként zabálja fel a földeket és rajta az életet. A csapat feje, Léto Blackhart kapitány kénytelen szembenézni a Vadon különös lényeivel, a Kék és a Sárga Birodalom csatáival, valamint a Lepel veszélyeivel. De közben a saját lelke is kockára kerül, ugyanis egy érzéketlen, hadifogoly nokturna, Zima is csatlakozik hozzá...

„A valóságban a szörnyek nem tágítanak. ” Fülszöveg: Létezik egy eldugott, paradicsomi sziget, rajta egy festői szépségű város. Paradiso különleges hely: csak egyetlen híd köti össze a világgal, így békéjét már hosszú ideje nem zavarta meg semmi. Most azonban egyre több különös jelenség borzolja az ott lakók kedélyét. Az álmos kisváros csendjét négy vad motoros veri fel, miközben rejtélyes alakok formálják a sziget sorsát: az éj leple alatt nyomozó, pestisálarcos Doktor, egy misztikus képességekkel megáldott, fiatal nő és egy vén boszorkány, aki bizarr praktikáival igyekszik megmenteni egy bajba jutott lány életét. A rejtélyes bűncselekmények hálójában pedig hétköznapi emberek vergődnek, mit sem sejtve a közelgő végzetről. 1999-et írunk, küszöbön az új évezred. De Paradiso vajon készen áll rá? Benyák Zoltán története az ezredforduló nagy eposza. Élő, lélegző szereplők és páratlan események krónikája, titkok, szövevényes kapcsolatok útvesztője bontakozik ki a szemünk előtt, pe...

  „ Az a legrosszabb, amikor az ember nem tud elmenekülni a saját gondolatai elől .” Fülszöveg: A XXII. századra az emberiség benépesítette a Holdat. Szeléné holdváros nyüzsgő életét váratlanul különös jelenségek zavarják meg. Rejtélyes balesetek történnek, szellemek bolyonganak a folyosókon, néhány tudósnak pedig nyoma veszik. Vajon van összefüggés az események között? Amikor négy fiatal önkéntes szolgálatra érkezik a holdváros klinikájára, még nem sejtik, hogy hamarosan egy rémálom kellős közepén találják magukat. Olyan kalandok várnak rájuk, amelyek során nemcsak egy hátborzongató ellenséggel kell szembenézniük, hanem saját esendőségeikkel is. Személyes véleményem: Alapjáraton ritkán olvasok sci-fi könyveket. Valahogy mindig úgy érzem, hogy annyira nem az én világom. Viszont mikor jött a megkeresés a könyvmoly körút kapcsán akkor úgy gondoltam adok neki még egy esélyt. Hátha lesz valami, ami újra megfog bennük és be kell, hogy valljam élveztem olvasni. Igaz valahogy inkább...