A valóságon túl

Sziasztok, Molyok. Ma egy hozzám nagyon közel álló könyvből hoztam nektek idézetet ezen a borongós, esős őszi napon. Ami nem más, mint Csendes Nóra - Zápor utca című könyve. Remélem az idézetek miatt ti is kedvet kaptok hozzá. Jó szemezgetést. #1 „Attól, hogy nem látott, nem hallott senki, kicsit úgy éreztem, nem is vagyok. Szerettem eljátszani a gondolattal, hogy nincs múltam, se jelenem, se jövőm, nem várnak tőlem, és én sem várok semmit. Hogy nem szeretek, és nem is fáj semmi. Ha csak pár percre is, de megkönnyebbültem.” #2 „Élveztem, hogy előbújik belőlem a kislány, aki lelkesen veti magát a kalandba, amit egy sötét kert jelent. Mert a kislány énem szerint, ha valamit nem látsz, ott akármi lehet. Varázslat is. És tizennyolc évesen, akárhogy is küzdött ellene a büszkeségem, kicsit még hittem a varázslatban.” #3 „A karjai között megszűnt a világ. Csak mi voltunk. Úgy éreztem, egész életemben hiányzott valami, hogy csak...