A valóságon túl

  Rég foglalkoztam Viki könyveivel és ha már közeledik az új könyvének megjelenése (ugye senki nem felejtette el? 2022.05.09. A Lótusz virága ) gondoltam jöjjön tőle egy Top 10, ha nem is heti szinten hozom majd őket, de azért szeretnék kedvet csinálni az írónő könyveihez. Hisz bár az írónő népszerű még biztos van olyan, aki nem kerített sort a könyveire. Szóval nézzük, hogy a moly szerint és általatok mik a kedvenc idézetek Baráth Viktória- Egymás szemében című könyvéből. 😊   1.) „Amelyik könyvben nincs lélek, az semmit sem adhat az olvasójának, csupán elpazarolt órákat az életéből.” 2.) „– […] a sors néha kifürkészhetetlen, de mindig arra az útra terel minket, ahová tartozunk.” 3.) „Talán ezért is szoktam rá az olvasásra. Bármennyire is magányos farkasként élek, néha nekem is szükségem van a társaságra. A könyvek szereplői pedig nem ítélkeznek felettem. Őket nem érdekli, ha nincs pénzem, ha éppen kócosabb vagyok a kelleténél, vagy ha nincs kedvem aznap felöltözni...

„– Azt mondja, fél bármit is tenni itt, mert attól tart, hogy megváltoztatja a jövőt. Ez logikátlan lenne, madame. Mindenkinek a tettei megváltoztatják a jövőt. Ha a saját idejében maradt volna, a cselekedetei akkor is megváltoztatták volna azt, ami történni fog, nem kevésbé, mint most. Még mindig ugyanaz a felelőssége, mint akkor lett volna… Vagy bárkinek bármikor. Az az egyetlen különbség, hogy maga talán olyan helyzetben van, hogy pontosan ismeri a tettei lehetséges következményeit… De az is lehet, hogy nem.” „Az az igazság, hogy semmi nem mozdult, semmi nem változott meg, láthatóan semmi nem történt, mégis olyan elemi rettegést éreztem, hogy teljesen megfeledkeztem arról, ki vagyok, mi vagyok, hol vagyok. A káosz szívében voltam, és ezen semmilyen lelki vagy testi erő nem segíthetett.” „Csókot ezret előbb, utána százat, s ezret másikat adj, és újra százat, ezret újra utána, s újra százat, s ezrek ezre ha csattan már a szánkon…” Hirtelen eszembe jutott, mit mond...

Sziasztok, Molyok. Ma egy hozzám nagyon közel álló könyvből hoztam nektek idézetet ezen a borongós, esős őszi napon. Ami nem más, mint Csendes Nóra - Zápor utca című könyve. Remélem az idézetek miatt ti is kedvet kaptok hozzá. Jó szemezgetést. #1 „Attól, hogy nem látott, nem hallott senki, kicsit úgy éreztem, nem is vagyok. Szerettem eljátszani a gondolattal, hogy nincs múltam, se jelenem, se jövőm, nem várnak tőlem, és én sem várok semmit. Hogy nem szeretek, és nem is fáj semmi. Ha csak pár percre is, de megkönnyebbültem.” #2 „Élveztem, hogy előbújik belőlem a kislány, aki lelkesen veti magát a kalandba, amit egy sötét kert jelent. Mert a kislány énem szerint, ha valamit nem látsz, ott akármi lehet. Varázslat is. És tizennyolc évesen, akárhogy is küzdött ellene a büszkeségem, kicsit még hittem a varázslatban.” #3 „A karjai között megszűnt a világ. Csak mi voltunk. Úgy éreztem, egész életemben hiányzott valami, hogy csak...