Találd meg a saját zenéd...........Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa /Értékelés/

„De az élet nem így működik. A világ elhatározta, hogy összeszabdal :annyi sebet ejt rajtam, hogy végül nem marad rajtam semmi, amit épnek lehetne tekinteni.”

Fülszöveg:

Amikor először pillantottam meg Jasmine Greene-t, olyan hatással volt rám, mint a hűs, simogató esőcseppek egy forró napon. Én voltam a félénk, visszahúzódó zenész, ő az iskola koronázatlan királynőjeként tündökölt. Nem volt bennünk semmi közös, csak a zenénk és a szívünket gyötrő magány.

Volt valami a szemében, ami azt sugallta, hogy a mosolya nem mindig őszinte. Volt valami a hangjában, ami megadta nekem a reményt valamire, amire mindig is vágytam.

Aztán egyszer csak eltűnt az életemből. Gyorsan és váratlanul, akár egy villanás.

Egy örökkévalóság után újra találkoztunk. Ott állt előttem a New Orleans-i utcán.

Megváltozott. Akárcsak én. Hideggé tett bennünket az élet. Keménnyé. Elszigeteltté.

De bármennyire is különböztünk egymástól, a darabokra tört lényem meglátta benne a magányosságot. Visszajött, és én tudtam, hogy többé nem engedem el magam mellől.

Kiadó: Libri - Insomnia

Oldalak száma: 450

Borító: KARTONÁLT

Súly: 362 gr

ISBN: 9789634334330

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2019

Árukód: 2723776 / 1182058

Fordító: H. Prikler Renáta

Személyes véleményem:

Ebben az évben már ez a második könyvem az írónőtől és azt hiszem szerelemes lettem az írásába. Valami elképesztő, amit véghez visz ezekkel a regényekkel. Soha nem kezd könnyű karakterekkel, mindig van valami problémájuk a háttérben, de úgy tudja átadni az érzéseiket, hogy még az én szívem is belesajdul. Mikor először hallottam a könyvről, féltem, hogy egy egyszerű menő lány – stréber fiú mintát kapunk, de ez sokkal több annál. Higgyétek el egy százas zsepi is kevés lesz mire a végére értek.

Borító: 5/5

Ez volt az első dolog, ami megfogott benne, bár kicsit jobban belegondolva most kicsit hiányérzetem van ezzel kapcsolatban. Hiányzik róla valaki nekem, hisz nem csak egy ember van a középpontban, hanem kettő, de emiatt már nem vonok le pontot, hisz egyszerűen oda és vissza vagyok amúgy a borítóért. Egyszerűen tökéletes ezzel aza apróbb hibával is.

Magáról a könyvről:

Az első főszereplőnk Jasmine Green, akit édesanyja és nevelőapja nevel. A lányt énekesnőnek szánja, az édesanyja, hisz ő mindent feladott mikor megszülte a lányt. Úgy gondolja a lánya kötelessége, hogy nyomdokaiba lépjen és megcsinálja azt, ami neki nem sikerült. A lánynak pedig minden vágya, hogy boldoggá tegye imádott édesanyját. Itt szeretnék kicsit megállni. Nagyon sokszor hallom, hogy a gyermeknek kötelessége, hogy valóra váltsa a szülők álmát, de ez tévedés. Én megértem, hogy a szüleink felneveltek és biztos sok mindent feláldoztak értünk. Persze ezt mind nem kértük, ők mégis megtették, de nem vagyunk felelősek azért, amit ők megtettek, amit feladtak értünk. Mindannyian mások vagyunk, más érdekel minket és nem vagyunk a szüleink mintaképe. Az írónő nagyon jól kihozta, hogy mennyire összetör egy gyermeket, hogyha az édesanyja álmait kell hajszolnia. 

„Nekem kellett megtennem mindazt, amit ő maga sohasem tudott elérni, mert egy gyereknek az a dolga, hogy valóra váltsa a szülője álmait. És ezt a mama naponta az orrom alá dörgölte.”

A másik főszereplőnk Elliot Adams, akit édesanyja nevel a nővérével Katievel együtt. Bár nem gazdagok mégis minden megvan, ami egy boldog, egészséges környezethez kell.

Két teljesen különböző fiatal, akiket a sors mégis egymás elé sodor. Jasmine végre először jár rendes iskolába, és valahogy egyből a menők közé kerül, viszont Elliot pont az, akit a menők szekálnak. Egyetlen közös van bennük. Mindketten imádják a zenét.  Hisz a zene szeretete mindenkit összehoz. Tudom kicsit közhelyes, de ez egy csodálatos történet. Nem könnyű regény és nagyon sokszor megkönnyeztem.

Az írónő kertelés nélkül leírja, hogy mennyire nehéz lehet a fiatalok élete, hogy milyen lehet annak a gyereknek, akiket bántanak az iskolában és milyen annak, aki az iskolába menekül a szülői elvárás elől. Az írónő pedig olyan tökéletesen áttudta adni az érzéseket, hogy szívem sajgott olvasás közben. Nem kerget felesleges ábrándokba, hogy mennyire problémamentesek a fiatalok és hogy mennyire könnyen találják meg a saját kikövezett útjukat. Minden egyes centiért az úton keményen megkell küzdeniük és mikor azt hinnéd már sínen vagy közbeszól az élet. Mert az élet kegyetlen és ezért kikell élvezni minden boldog pillanatot, hisz soha nem tudhatod meddig kell majd ebből az egy kicsi pillanatból táplálkoznod. 

Tökéletesen jól kidolgozott karaktereket kaptunk, mind a főszereplők, mind a mellékszereplők tekintetében. Annyi szerethető karakterrel találkoztam, hogy egyszerűen hihetetlen, persze megvolt az ellen oldal is, akiket egyszerűen betettem volna egy cápákkal hemzsegő medencébe, de ugye az élet mindenkin bosszút áll.

Ami a szereplőkön kívül még magával ragadott az New Orleans. Aki ismer az tudja, hogy imádom a Vámpírnaplókat, de annál is jobban a testvérsorozatát az a The Originals. Ami ugyanitt játszódik. Egyszerűen ahogy Klaus és testvérei úgy én is szerelmes lettem a zene városába. Így ennél jobb helyszínen még csak játszódni sem játszódhatott volna a történet. 

Kedvenc idézetek:

„– Hófehérke! – Ray oldalt billentette a fejét. – Miért nem mondtad, hogy a barátodnak ilyen kiváló a zenei ízlése?”

„Nem voltam ott, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rám. Megbízott bennem, és én cserben hagytam.”

„Kinyílt a szám, de nem mondtam semmit. Nem akartam rossz választ adni. De hogy mondhattam volna el ennek a lánynak, amit még magam sem tudtam? Hogyan értethettem volna meg vele a gyomromat elszorító érzelmeket? Képtelenség volt szavakkal kifejezni azt, ahogyan Elliott a szívemre és az elmémre hatott.”

„Volt még valami, amit a saját bőrömön kellett megtanulnom: a szeretet nem szűnik meg, csak mert mi úgy akarjuk. Addig a szívünkben, amíg úgy tartja a kedve, akár engedélyt adunk neki rá, akár nem.”

„Most már tudom, hogy ki az erős. Az, aki minden reggel fel tud kelni az ágyból, akkor is, amikor az élete egyébként darabokra hullik. Aki évről évre megjelenik a fia születésnapján, akkor is, ha az nem akarja beengedni. Aki erős, az összetörten is képes szeretni a szeretteit, és bár esténként úgy sírja álomba magát, reggel, ébredés után újra képes hinni a szépben. A legerősebb azonban az, aki meg tud bocsátani. Amire te ma készülsz, anya, az maga a nagybetűs erő.

Ha megszeretnéd rendelni kattints IDE!