Értékelés: Kristen Callihan - Idol

"Feldühít, és legszívesebben magamhoz ölelném, megvédeném az egész világtól. Csakhogy én okozom a fájdalmát. Ami olyan, mintha gyomron vágnának."

Fülszöveg:

LIBBY

Amikor rátaláltam Killianre, valami elveszett hercegre emlékeztetett, és épp részegen hevert az udvaromon. Az arca, akár egy istené, és pont olyan arrogánsan is viselkedett. Nem volt hajlandó elmenni. Szexi, elbűvölő és egy icipicit mocskos a fantáziája – szép lassan ledönti a falaimat, és én egyre többre vágyom.

Az enyém lehetne, ha lenne hozzá bátorságom. A probléma az, hogy az egész világ őt akarja. Hogyan tartsak meg egy bálványként imádott rocksztárt, amikor mindenki azon mesterkedik, hogy elvegye tőlem?

KILLIAN

A világ egyik legnagyobb rockbandájának énekeseként áloméletet éltem. De egyetlen végzetes döntés elég volt hozzá, hogy mindez a darabjaira hulljon.

Most minden romokban hever.

Aztán megismertem Libertyt. Morcos, magának való lány – de egész aranyos. Á, kamu. Az igazság az, hogy ha csak hozzáérek, eszméletlenül dögössé válik, és sokkal jobban vágyom rá, mint bármelyik, a nevemet sikító rajongómra valaha is.

A világ hangosan követeli, hogy álljak vissza a színpadra, de nem vagyok hajlandó elhagyni őt. Ki kell találnom, hogyan csalogassam ki a csigaházából, hogy velem maradjon.

Mert mióta megismertem Libbyt, minden megváltozott. Minden.

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 395

Borító: KARTONÁLT

Súly:462 gr

ISBN: 9789634571681

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2018

Árukód: 2713757 / 1173987

Sorozat: RUBIN PÖTTYÖS

Fordító: Szabó Krisztina

Borító:

Nekem tényleg tetszett már az elejétől kezdve a borítója. Szerintem tökéletesen illik a könyvhöz. Majd elkezdtem olvasni a könyvet és olyan hiányérzetem lett. Valahogy annyira nem elégszem meg ezzel a borítóval. Figyelemfelkeltőnek az, de nekem mégsem tökéletes.

Személyes véleményem:

Őszinte leszek. Nekem ez a könyv már akkor megvolt mikor megjelent. Hisz, ahogy megláttam és elolvastam a fülszöveget tudtam, hogy nekem kell ez a könyv. Mégis mikor neki kezdtem egyszerűen nem fogott meg. Úgy voltam vele, hogy majd máskor újrakezdem és talán akkor mást érzek ezzel kapcsolatban. Viszont nagyon sokáig nem vitt rá a lélek, hisz a megjelenése valahogy április környéke volt, és ahogy megjött el is kezdtem. Már tűkön ültem, hogy itt legyen végre a kezembe. Aztán valahogy mikor belekezdtem egyáltalán nem fogott meg. Most pedig örülök, hogy neki kezdtem. Igaz nem lett nagy szerelem, de hamar befejeztem és tényleg faltam a lapokat. Olyan semleges érzésem van vele kapcsolatban, de talán ez annak köszönhető, hogy lehet rossz időbe vettem kezembe a könyvet bár kitudja.

Magáról a könyvről:

Én alapvetően szeretem ezeket a zenés könyveket. Mégis valahogy a Prológus része teljesen elvette a kedvem ettől az egésztől. Nemcsak egy szereplőről, hanem az egészről. Valahogy azt túlevickéltem, de miután túlmentem rajta képtelen voltam tovább olvasni. Most azért kicsit örülök neki, hogy azt a részt sikerült átvészelnem és nem most kellett vele újra szenvednem mivel akkor nem biztos, hogy végig tudtam volna olvasni. Főleg, hogy egyre kevesebb türelmem van mostanában az értékelésekre és nem egy pocsék könyvre akartam vesztegetni az időm, de most kellemeset csalódtam. Aztán jött végre a jelen, ha jól emlékszem valahol itt hagytam abba, hogy bevitte a házban. Nekem annyira nem volt ínyemre ez az egész, de mindenki más. Ugye itt volt az a bizonyos mozzanat mikor főhőseink előszőr találkoztak, hisz Killian csontrészeg volt és szétbarmolta Libby kertjét. A lány pedig mit tett? Bevitte ezt a teljesen idegen embert a lakásába és még meg is mosdatta. Nekem egy kicsit sok volt. Hisz valamilyen szinten ez elég képtelenség. De Libby sokkal emberségesebb, mint amilyen ebbe a körülményben én lettem volna, és való igaz, hogyha ez nem így történik mi is könyv nélkül maradnánk. :D

Viszont innentől kezdve azért már kezd beindulni a történet és végre nekem is zökkenőmentesen ment az olvasás. Ha jól emlékszem egy délután alatt fejeztem be mondjuk, ezt úgy kell nézni, hogy valamikor három óra környékén kezdtem el és bőven elmúlt éjfél mikor befejeztem. Megismerjük mind a két szereplőt. Libby teljesen elzártan él. Otthonról végzi a munkáját, nincsenek barátai egy igazi remete, ha mondhatjuk rá ezt, mert azért a boltba eljár. Killian pedig egy igazi rocksztár. Na, most azért kicsit fura volt, hogy Libby ennyire rajong a zenéért és mégsem ismerte fel a srácot. De mindig vannak fura és megmagyarázhatatlan dolgok, de azért még a youtubeon is szoktak koncert videókat feltenni. Szóval engem ez a rész szintén nem győzött meg, de úgy voltam vele ezen még tovább tudok lépni. Killian pedig teljesen sablon volt. Tipikusan az, akinek híresek a szülei és mindent megkap, amit akar. Persze ennek is vannak hátulütői, hisz a sztár gyerekek sokszor mindent megkapnak, csak a figyelmet és a törődést nem. Ezt pedig itt is érzékeltették velünk, ami egy cseppet szíven ütött. De ez kellett is ahhoz, hogy kicsit valósághűbbnek lássuk ezt az egészet. Hisz azért voltak érdekes dolgok, mint például, hogy láthattuk milyen ez az egész a színfalak mögött, ami néhol kicsit gusztustalan volt és sok is, de valljuk be a fiatal srácok mi mást is csinálnának, ha ekkora rivaldafényt kapnak. 

Az egész turnézás folyamatát láthattuk. Hisz a rajongók többsége csak kívülről annyit lát, hogy mennyi pénze van, és semmit nem kell csinálnia csak énekelni esténkét, ami valljuk be azért ennél sokkal több dologról szól. Hisz azért elég nehéz az ő dolguk és nemcsak móka és kacagás. Folyamatosan maximumot kell nyújtaniuk, nem mindegy, hogy mit csinálnak, hogyan. Hisz egy rossz mozdulat és a média szétcincálja őket. Bármilyen hiba is a karrierjük végét jelentheti. Ehhez pedig, hogy minden tökéletes legyen fejben is mindig ott kell lenniük. Mellette az egész színpadi munka, hogy milyen legyen a világítás, a kiállás és ezek mind-mind munka begyakorolni. Hogyan adják elő stb.

Összesítve:

Hát mivel az elején nekem nagyon gyenge volt, így nem is fogok ódákat zengeni róla. Lehet túl nagydologot várta már tőle mikor még el sem olvastam. A magas lécet pedig nem tudta megugrani. Szórakoztatónak szórakoztató, hisz vannak benne viccesebb motívumok, de komolyabb, meghatározóbb tartalmat nem tud nyújtani. Viszont arra megfelelő, hogy egy fárasztó nap után egy bögre kakaó mellett elolvassam. Ennél többet pedig már nem is várhatok tőle, hisz az elején már elbukta a könyv ezt az egész nagyon jó dolgot.

Kedvenc idézetek:

„Elment. Mintha kiégett volna a nap. A keringési pályám módosult, minden sötét és néma. Fáj, ha lélegzem, fáj, ha mozgok. Tudtam, hogy idővel el fog menni, s azzal is tisztában voltam, hogy fájni fog. Mégsem álltam rá készen.”

„Libby füstös hangja ismét magára vonja a figyelmemet.

– Ő az igazi. Ennyi, nem kell más. – Abban a pillanatban az övé lettem, amikor leslagolt és felébresztett. – Már nem működik az életem, ha ő nincs benne.”

„Nem minden részeg rossz ember.

Vannak, akik egyszerűen csak nem találják a helyüket.”

„Sose szeress bele egy zenészbe! Hát nem ezt mondta mindig az anyukám? Összetörik a szívedet, hiszen mindig a következő koncerttel foglalkoznak majd.”

„– (…) Senki másnak nem esett le.

Lehunyom a szemem, hagyom, hogy megtartson.

– Senki más nem számít – felelem.

Még jobban megborzong.

– Csak te, Libs.”

Köszönöm, hogy benéztetek.

Xoxo, Patti. :)