Értékelés: Colleen Hoover - Túl késő

„Húsz éve élek ezen a földön, és ez az első alkalom, hogy valakit igazán érdekel, mi van velem."

Fülszöveg:

Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.

És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.

Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.

Senki, kivéve Cartert.

Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.
Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!

Oldalszám: 472
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Too Late
Fordító: Mergl-Kovács Bernadett
ISBN: 9789634575016
Elit start: 2018.12.05
Országos megjelenés: 2018.12.11
Termékkód: 7785

Borító:5/5

Roppant találó a borító. Tényleg kellett, hogy különbözzön a többitől, hisz teljesen más. Sokkal durvább és sötétebb. Ezért nem is lehetséges, hogy ugyanolyan borítót kapjon, mint a többi. Viszont engem így is megfogott és már az első percekben előrendeltem.

Személyes véleményem:

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki imádja az írónő regényeit. Arról már a borítóválasztásnál is hírt kaptunk, hogy ez egy merőben erősebb könyv lesz, mint az eddigiek és persze teljesen más. Ezért sem hasonlít a többihez a borítója. Bevallom az elején kicsit féltem. Hisz Colleen Hoover magasra tette a lécet a könyveivel és nem is csoda, hogy az elején úgy gondolta ezt alapból olvashatóvá teszi az olvasóinak és nem könyvben álmodta meg ezt, de az élet ugye közbeszólt és megadta azt amire mi magyar olvasók vártunk. Kiadatta könyvben, a könyvmolyképző kiadó pedig lecsapott a jogokra. Azt hiszem az volt az első karácsonyi ajándék számomra mikor a kiadó bejelentette, hogy megjelenik a könyv. Egyszerűen alig vártam, hogy végre megrendeljem. Igaz az érkezésére kicsi9t várni kellett és a pick pack ponttal is gond volt, de aztán megérkezett és utána minden összeomlott, így nem tudtam hozzáfogni. De most, hogy már túl vagyok rajta egyértelműen kijelenthetem, hogy Hoover ez a  regénye teljesen túlszárnyalja  a többit. Legalábbis azokat, amiket már sikerült elolvasnom, hisz igen sajnos van olyan, amihez még nem jutottam hozzá, de ami késik az nem múlik. Legalábbis remélem. Egyszerűen ez a könyv teljesen felkavart. Egyszerre imádtam és gyűlöltem. Sajnálkoztam, szerettem, utáltam, megbocsátottam, de gyűlöltem. Úgy éreztem magam, mintha a vidámparkban felszálltam volna a hullámvasútra. Az elején kellemes, majd jön az a pont mikor felérünk a tetejére és hirtelen lemegyünk és ezt a folyamatot éreztem folyamatosan. Amikor azt hittem hurrá minden rendeződik, egyből jött valami amivel változott a dolog. Egyszerűen már féltem mi lesz a következő oldalon. Nem volt az egész könyv rózsaszínbe burkolva mint az eddigiek... neeeem ez tömény sötétség, mint mikor bemész a világosból egy eszméletlenül sötét alagútba és alig várod, hogy kiérj belőle. Nagyjából így éreztem magam a szereplők helyében. Annyira erős volt a könyv, hogy már csak a tényleges fényre vágytam az életükben. Mindenkiében egytől egyig.

Egyszerűen rengeteg minden van ebben a könyvben. A könyv már az elején hangsúlyoz ugye a férfi-nő kapcsolatot, ahol a nő az alárendelt. A szülők szerepe gyermekeik fejlődésében. Az erőszakot, lelki terrort és persze a zsarolás, hisz az is van benne, de psszt. Képbe kerülnek a mentális betegségek, amik a könyv közepe-vége felé hangsúlyosabb lesz.

„Fürödj ruhában, csekkold az ajtózárat sokszor, és az emberek máris azt hiszik, kezdesz begolyózni.”

Magáról a könyvről:

Elég érdekes dologba kapunk betekintést. Azt ugye tudjuk, hogy az írónő mind a három ember szemszögét külön- külön írta meg és nem úgy, mint  a könyve többi szereplőjét. Máskor más szituációban pattant ki neki mindenki. Egy elég erős és érdekes témát boncolgat. Hisz már az elején világosan elénk tárja egy bántalmazott kapcsolat részleteit. Nem köntörfalaz, hanem beledob a mélybe. A három főszereplő teljesen más háttérből és világból érkezett mégis egymás mellé. Asa volt a legkiszámíthatatlanabb és bármennyire is akartam volna utálni egyszerűen nem ment. Hiába tartotta kordában és tette elviselhetetlenné Sloen számára az életet, hisz bántalmazta testileg és lelkileg egyaránt. Egyszerűen nem tudtam utálni. Ahányszor beleláttunk a fejébe és megismertük a múltját, annyiszor éreztem sajnálatot az irányában. Így pedig soha nem jutottam el arra a pontra, amikor teljesen megtudtam volna utálni. Egyszerűen nem bírtam amit tesz. Ahogy Sloennel bánt, hisz a lány teljesen el volt nyomva és ki volt használva. 

Már ez elég lett volna ahhoz, hogy gyűlöljem. De ő még ezeken is túl tudott tenni, hisz kénye kedve szerint játszott az emberekkel, roppant okos volt és egy lépéssel mindenki előtt járt még akkor is mikor már azt hittem itt a fény, amire vártam eddig. Imádta Sloent a maga módján. Mégsem hinném, hogy ez az igazi szeretet, hisz annyira azt éreztette, hogy Sloen egy trófea, aki csak neki van, aki egyszerre volt a cselédje és a rabszolgája. Annyira akartam gyűlölni, de mindig mikor elértem volna a pontot, hogy igen most már tudom, hogy gyűlölöm mindig megsajnáltam a visszaemlékezés miatt. Szóval számomra hatalmas dilemmát okozott.

Itt jön képbe az is, amit már annyiszor pedzegettem, hogy nem mindenki való szülőnek. Egyszerűen tényleg kéne most már valami teszt, hisz ez gyerek nem csak abból áll, hogy megszülőd és helló, hanem azt tisztességesen, normális körülmények között fel kell nevelni. Hisz nagyon sokszor látjuk, hogy a sok örült és lövöldöző mind azért vált ilyenné, mert a szülei olyanok amilyenek. Nagyon sokban hozzájárul egy felnőtt jelleméhez, hogy milyen körülmények között nőtt fel. De azt szögezzük le, hogy ez senkinek nem ad felhatalmazást a tetteiért, de akkor is kéne egy ilyen vizsga, mert ha nem tud kitörni ebből a családból az illető és nem elég okos felmérni a helyzetét, akkor ő is olyan lesz, mint azok, akik gyerekként kárt tettek benne.

Persze képbe jön az is, hogy azok után mennyi kételyt hagyott bennem Asa...megnevettetetett. Nem vagyok szörnyű ember, de külső szemmel voltak azért viccesen beteg részei. Főleg a kókusztortás. Na most, aki engem ismer az tudja, hogy a filmekben és a könyvekben mindig az ilyen beteg emberek a kedvenceim hisz eszméletlenül, hülyén viccesek tudnak lenni. Emlékeztem a Vámpírnaplókban Kaira? Az ikerlányok anyjának ikertestvérére? Persze, hogy emlékeztek, hisz rá bűn nem emlékezni. Na ő egyszerűen a favoritom volt. Imádtam. Pedig a testvérét az esküvőjén ölte meg mikor az várandós volt és elég beteg is volt, de én a mai napig visszasírom, hisz iszonyú nagy forma volt.

„Továbbra is Luke-on próbáltam segíteni, miközben kirángatták Asát a szobából. Még hallottam, ahogy azt mondja:
- Az az én rohadt tortám. Hadd vigyem magammal a kurva kókusztortám!"

Hát nem betegen imádnivaló? De persze nem felejtettem el, hogy milyen ember csak volt mikor megnevetetett. Azt pedig mindenki döntse el, hogy jó vagy rossz.

Persze ha már szót ejtettünk Asáról és az ő szülői mintájáról akkor Sloen mellett sem mehetünk el szó nélkül, hisz az ő családi háttere is elég érdekes volt és nem ok nélkül viselte Asa terrorját, de ő kiakart ebből az egészből törni és ezért sokkal jobban becsültem őt. Itt jön pontosan képbe az, amit már említettem. Hagyhatod, hogy az irányítson amit a szüleidtől elszenvedtél, de teheted azt is, hogy ebből nyersz erőt és akarsz kitörni, hogy több legyél náluk. Ez pedig csak rajtad múlik. Az írónő mindkettőre mutat példát, hisz Asa teljesen a gyerekkora befolyása alatt marad, míg Sloen jobb életet akar magának és a testvérének.  Asa rendkívül sikeres persze nem épp  legális dologban, hisz drogban utazik. Viszont itt jön képbe végre a várva várt romantikus rész, amire már egy ideje vártam, hisz CoHo könyveiben ezek a legjobbak és megjelenik Carter a beépített zsaru, akit teljesen elvarázsol Sloen és ez igaz fordítva is. Iszonyúan drukkoltam nekik. Egyszerűen alig vártam, hogy úgy olvassam a vége feliratot, hogy minden happy end. Hisz Sloen megérdemli, hogy igazán szeressék. Mondhatjuk, hogy megérdemli, mert Asával maradt. Mondhatjuk, hogy kurva, mert csak Asa pénze kellett neki. De egy roppant erős lányt, aki inkább önfeláldozó, mintsem kurva. Nem a saját jobbléte miatt maradt Asával, hanem teljesen más oka volt. De ugye azt nem említem meg, hogy mi az.

Egyben az egész:

Egyszerűen imádtam. Az egyik legjobb CoHo könyv, amit olvastam eddig. Egyszerűen mindenkinek ajánlom annak is, akinek eddig nem jöttek be az írónő könyvei, hisz ez más és mégis sokkal jobb. Viszont azt mindenképpen hangsúlyoznám, hogy elég durva könyv így viszont csak akkor olvasd el, ha bírod az ilyesmiket. De bűn lenne kihagyni.


Köszönöm, hogy benéztetek..
Xoxo, Patti 👀💕