Értékelés: Finy Petra - Akkor is



„Azért néha az élet is lehet olyan dió, amit fel tudunk törni. Csak alaposan ki kell találni, hogyan fogjunk hozzá.”
Fülszöveg:

Salamon Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez.
 Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni?
 Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki főszereplőjéhez hasonlóan szintén nemsokára betölti a negyvenet

Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.
Oldalak száma: 301
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 332 gr
ISBN: 9789632937489
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018
Árukód: 2712028 / 1172780
Személyes véleményem:
Alapjáraton már jó ideje szemezek a könyvvel, de valahogy soha nem volt rá időm. De február és március közepén rengeteget olvastam, csak az értékelésekkel úsztam miattuk el, de mivel most úgyis válságban vagyok olvasás szempontjából így gondoltam miért is nem tenném addig ki azokról a könyvekről a véleményem, amiket olvastam, de még nem volt időm értékelni. Csak az az egy bánt, hogy hiába vagyok home officeba itthon, az olvasás azóta elpártolt tőlem, de majd ez is biztos megváltozik, addig pedig megosztom veletek az eddigi élményeimet.
Térjünk is rá a könyvre.
Petra könyvét elsőnek a kiadó Könyvarmada csoportjába láttam. Valahogy a címe annyira vonzott, hogy egyből utána is kerestem, de mivel alapjáraton sem voltam olyan passzban, hogy egy ilyen könyvet olvassak. Így csúsztattam, aztán úgy döntöttem, hogy most már csak azért is elolvasom. Alapjáraton nem egy hosszú könyv, csak 301 oldal és munka mellett két nap alatt elolvastam. Próbáltam beleélni magam a főszereplő Sára életébe, de még nem voltam ilyen helyzetben, így csak a saját véleményemet tudom leírni.
Az elején nagyon hisztisnek és idegesítőnek tartottam a nőt. Valahogy nem értettem hogyan omolhat, valaki ennyire össze mikor két gyermekről kellene gondoskodnia. Hisz én anyut soha nem láttam összeomolva mikor apuval szétmentek, bár lehet csak kicsi voltam, de én mindig azt hallottam, hogy egy nő erős, főleg a gyerekei miatt. De Sára nem volt az és engem ez nagyon zavart. Tény, nem lehet mindig erős, nem lehet ezt az egészet könnyek nélkül elviselni és neki nem volt segítsége, akire a gyermekeit rábízhatta volna és ez is fájt. Olyan egyedülinek éreztem őt.
Magáról a könyvről:
A történet egy nőt mutat be, akinek a férje egyik percben még a konyhaasztalnál ül és olvassa telefonján az indexet (itt jelzem meg, hogy ez egy jó pont nálam, bár nem akarok politizálni), a másik percben pedig bejelenti, hogy elköltözik. Soha nem értettem, hogy ezt egy nő amúgy nem érzi meg? Valahol kellett lennie egy jelnek vagy egy megérzésnek kellett volna lennie. De Sára olyan volt, mint akit ez az egész váratlanul ért. A nő összeomlott, a gyermekei szeme láttára, kiborult, sírt és zokogott. Az édesanyja pedig nem segített rajta, teljesen magára maradt. Nem volt támasza, akire a gyerekeket bízhatta volna, amíg legalább helyrejött. De valahogy a gyerekei voltak az okosabbak, segítették pedig szerintem ezt fordítva kellett volna. Mégis ők lettek Sára támaszai.
Azért olyan fura, hogy ők már régen tudták, hogy az apjuknak van más és mégsem szóltak soha. Mintha nem lett volna vita az apjukkal egyszer sem és nem szóltak bosszúból a nőről vagy az anyjukat nem tartották annyira, hogy megosszák vele: „Anyu megcsalnak”. Egyszerűen nem értettem. De gondolom, ha ez megtörtént volna, akkor ugye nem lenne könyv, de akkor is nagyon zavart. Emiatt volt gondom a könyv elejére. Rengeteg mindent nem értettem, hogy miért történt így? Miért nem látta a jeleket? Miért nem látta a jeleket?
Néha már kezdtem együtt érezni a férjével. Hisz ha velem sem törődött volna a párom én is elhagytam volna, bár tény nem ilyen formában, hisz a megcsalás semmire sem megoldás. Előtte inkább szakítani kellene, de az emberek, bonyolultak és talán későn gondolkodnak.  De időbe telt és persze a két lurkó is segített neki, bár tény nem biztos, hogy így kellett volna, de ahány ház annyi szokás gondolom én. A nő talpra állt kivirult, erős lett vagy valami hasonló.
Egyben az egész:
Nem volt olyan rossz, de nem biztos, hogy ajánlanám egy válófélben lévő nőnek vagy maximum egy másikkal együtt, ami megmutatja, hogy többféleképpen is ellehet ezt az egészet viselni. Alapjáraton nem volt rossz, tetszett, hogy a végén talpra állt és nagyjából minden helyrejött, de tény az elején nagyon rosszul kezelte a dolgokat. Az elejét inkább végig szenvedtem a közepétől pedig már érdekelt, hogy mi lesz ebből az egészből. Szóval én azt mondom, hogy így egyben tetszett és igazából tény és való, hogy egy ilyen is kell, ahol rosszul viseli az elején a hölgy a dolgot, hisz ebből is lehet tanulni és kell is az ilyen. Biztos vagyok benne, hogy sokan viselik nehezen és talán ez segít nekik, hisz mégiscsak a végén erős lesz a nő és kiáll magáért. Visszatér a régi Sára és talán ez kell nekik, hogy felálljanak a padlóról.
Idézetek:
„– Tudod, anya, az úgy lenne igazságos, ha a papírfal másik oldalára, azokat a dolgokat írnád fel, amikkel te bántottad meg apát.
„– Tudod, egy megcsalásról mindig két ember tehet. Az, akit megcsalnak, és az aki félrelép.”
„Egy barátnőm szerint negyven év felett megváltozik valami az elvált vagy elhagyott nőkben: vagy kivirulnak, vagy darabjaikra hullanak, esetleg növesztenek maguknak egy jó kis betegséget, netán rákot. Hát velem ez történt.”
„– Ezek itt a szív billentyűi – súgta akkor az anyja Sárának, végighúzva finoman ujjait a pianínó billentyűin.”
„A gyerekek mindent észrevesznek, akárhogy is titkolózunk. A szülők gyengeségeit élesebben látják, mint ők maguk.”

Ha megszeretnétek venni a könyvet, akkor
Köszönöm, hogy benéztetek.
Xoxo, Patti J

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ÉRTÉKELÉS - Tomor Anita : Helló újra, kedves exem

ÉRTÉKELÉS - Jenny Han : A fiúknak, akiket valaha szerettem + nyereményjáték

Értékelés - Sara Shepard - Hazug csajok társasága

ÉRTÉKELÉS - Almási Kitti : Lezárás, Elengedés, Újrakezdés

ÉRTÉKELÉS - Erin Watt : Papírhercegnő ( A Royal család 1. )

12 számomra legjobb idézet Leiner Laura Bexi sorozatából *-*

Értékelés: Kathleen Glasgow - Girl in pieces - Lány, darabokban + nyereményjáték

TOP 10 IDÉZET: Csendes Nóra: Zápor utca

Értékelés: Sarah J. Maas: Köd és harag udvara

Számomra legjobb idézetek Borsa Brown Arab sorozatából.