Értékelés: Anita Boza - Az éjszaka érintése

 

„Ha szeret, nem lép félre. Ha nem szeret, akkor is meg fogja tenni, ha a nyakán ülsz.”

Fülszöveg:

Grace Harris magánnyomozó vagány, talpraesett nő.
Nem ijed meg a saját árnyékától, aktívan bokszol, eltűnt személyeket
kutat fel, és az apjával dolgozik, aki szereti még mindig kislányként kezelni.
Ráadásul Grace-nek van egy különleges képessége,
amit mindenki elől titkol: látja az emberek emlékeit.

Borisz „Makarov” Grigorenko egykori maffiatag, most orosz–amerikai
üzletember, Seattle leghíresebb sztriptízbárjának, a Fáraónak a tulajdonosa.
A múltja elhomályosítja a jelenét, a szíve kemény, mint a beton.

Amikor a Fáraóból eltűnik egy táncoslány, Makarov lesz az első számú
gyanúsított, ezért megbízza a Harris magánnyomozó irodát,
hogy oldják meg a rejtélyt. Grace meg akarja találni az eltűnt lányt,
ám megbízója titkai is legalább ennyire izgatják.

Aztán az eltűnési ügyből gyilkossági lesz, a megbízó iránt érzett kezdeti
ellenszenvből pedig szép lassan vonzalom. Ahogy repedezik Makarov
védőpáncélja, és felizzik köztük a szenvedély, Grace azon kapja magát,
hogy egy kilátástalan kapcsolatba bonyolódott.
Makarov pedig rádöbben: a szívének nem parancsolhat.

Személyes véleményem:

Mint ígértem a mai napra két értékeléssel is érkezem az írónőtől, hisz az egyiket tegnap kellett volna kitennem, csak egyszerűen nem volt kapacitásom a megírására. Így ma érkezik mindkettő.

Anita írását már megszerettem az éjszaka színei című könyvével, így nem volt kérdés számomra, hogy az éjszaka érintését is el szeretném olvasni és, amint az várható volt egyáltalán nem is okozott csalódást.

Magáról a könyvről:

Főszereplőink egy egészen különleges páros Grace Harris magánnyomozó és a Fáraó nevű sztriptíz bár tulajdonosa Makarov. Grace-t és édesapját, akivel együtt vezetik a céget Makarov bízza meg, hogy segítsenek előkeríteni a lányt, hisz Miyako nála dolgozott és egy csodás búcsúlevelet is hagyott párjának, amiben azt írja, hogy elszökött a főnökével. A férfinak más sem kellett és egyből őrjöngésbe kezdett a Fáraóban. Egy ilyen balhé pedig senkire nem vet, jó fényt illetve felhívja magára olyanok figyelmét is, akik elől próbál elmenekülni az ember vagy épp elbújni.

A férfi és a nő között már az elején szikrák pattognak, bár próbálnak mindketten ellenállni neki, de vajon képesek a cselekmények zűrzavarában az érzéseiktől is eltávolodni? Vajon Makarovnak tényleg nincs köze a lány eltűnéséhez?

Közben Grace-nek van, egy titka melyet sokáig őriz, ami nem más, minthogy látja a másik emlékeit, vagyis akihez hozzáér.  Ennek a képességének a segítségével próbálja felderíteni Miyako eltűnését és azt, hogy pontosan mi vezetett idáig.

A kérdések növekednek, ahogy a vélt elkövetők számai is, eközben pedig az idő egyre csak fogy. Nem nagyon merek írni róla nehogy elspoilerezzek valamit.

Egyben az egész:

Anita roppant jól forgatta a szavakat, mindig másra gyanakodtam és a végén derült ki, hogy sosem arra, akire kellett volna. A főszereplők is tökéletesek voltak, nem volt habos babos tündérmese és talán emiatt is tűnhetett olyan valóságosnak. Mindkét karakter nagyon szerethető volt. Két külön világban éltek, teljesen más életúttal és emiatt nem is bíztak annyira a másikban és próbáltak ellenállni annak, amit szívük mélyén már az első perctől akartak és mégis mire a könyv végére értünk már nem számított mi volt előtte csak az, hogy együtt menjenek tovább.

Ha meg szeretnéd rendelni, akkor katt ide! J

Köszönöm, hogy benéztetek.

Xoxo, Patti. J