Értékelés: Jodi Picoult - Életszikra

„Amilyen élesen elkülönítjük az életvédőket és az önrendelkezés-pártiakat, olyan fontos lenne minden egyes női sorsot és élethelyzetet külön vizsgálni. A törvények vagy feketék, vagy fehérek. A női sorsok viszont ezerfélék.”

Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik. De vajon, hogy reagálnak a túszok? Egy nővér úrrá lesz saját pánikrohamán, és segít egy sebesült nőn. Egy orvos a hite miatt gyakorolja hivatását... Most éppen ezt a hitet teszi próbára az élet. Egy magzatvédő aktivista páciensnek álcázva tapasztalja meg, milyen annak a gyűlöletnek a kereszttüzében lenni, amit ő is szított. De vajon mi a túszejtő valódi célja? A lebilincselő történet visszafelé halad az időben, így az emberi sorsok szépen lassan bontakoznak ki.

Jodi Picoult korunk egyik legvakmerőbb írója. Most éppen azt boncolgatja, hogyan lehet egyszerre figyelembe venni a várandós nő és a még meg nem született gyermeke jogait. Az Életszikra beszélgetésre, vitára inspirál... és talán megértésre sarkall.

Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.

Oldalak száma: 368

Borító: FÜLES, KARTONÁLT

Súly: 352 gr

ISBN: 9789632938318

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2018

Árukód: 2719307 / 1178477

Fordító: Goitein Veronika

Személyes véleményem:

Nem olvastam még az írónőtől, viszont mikor először megláttam a könyvet tudtam, hogy ez kell nekem. Majd megnéztem a könyv fülszövegét és elgondolkodtam rajta. Az írónő egy nagyon nehéz témát boncolgat és mivel nem túlságosan ismertem az írónőt féltem, hogy hogyan fog neki. Mennyire fejti ki a saját álláspontját vagy viszi el a regényt éppen afelé. De bátorságot vettem és nekiálltam a hét elején a könyvnek. Mostanra viszont már rájöttem, hogy kellemeset csalódtam az írónőbe. Igen voltak előítéleteim a könyvvel kapcsolatban, de teljességgel mondhatom, hogy mindkét oldalt megismerjük valamilyen szinten. Ez pedig nagyon tetszett. Ezekután viszont kíváncsi vagyok az írónő további műveire is, így felkerültek a kívánság listámra.

Borító: 5/5

Az elején csak annyit gondoltam róla, hogy egy szép borító és igazából ennyi. Majd a könyv olvasása közben olyan volt, mintha Bex festette volna az egészet. Csodálatos és káprázatos. Így, hogy tudom milyen ember Bex, hogy mennyire igaz lenne rá, hogy két oldala/arca van, mint a borítón is. Ahogy a testből különválik a két női arc valami lenyűgöző. Annak ellenére is rá asszociálok, hogy nem igazán csak ő van a középpontba.

Magáról a könyvről:

Mint már említettem az írónő egy nagyon nehéz témát boncolgat, ami nem más, mint az abortusz. Erről mindenkinek megvan a véleménye és sokan tettekkel is kifejezik. A könyv elkalauzol minket Mississippibe, azon belül is Jackson városba, ahol az állam egyetlen abortuszklinikája működik. A klinikára egy férfi sétál be, majd ámokfutásba kezd. George nem véletlenül választotta a klinikát. Teljességgel elítéli az abortuszt és ezenkívül van még egy oka, hogy miért itt kezdett lövöldözésbe. A férfi pár embert életben tart és ők lesznek a túszai. A túszul ejtettek szemével nagyon sok mindent látunk. Betekintést nyerünk az operációkat végző főorvos életébe, az ápolónő kétségeibe, aki éppen gyermeket vár. Találkozunk egy magzatellenes aktivistával, aki nem tudja miért kell itt maradnia túszként, hisz nem tartozik ide. Egy másik szemléletmódot kapunk, amikor annak a lánynak a szemébe látunk, aki csak egy fogamzásgátlót jött felíratni és megint mást annál, aki most esett át ezen a hercehurcán. Láthatunk egy idősödő oktató nőt, aki már élete javát megélte és nem mellesleg még a lövöldözőről is megtudunk nagyon sok mindent. Mindenki más szemléletet vall, más élettel rendelkeznek és máshonnan jöttek. Mégis soha nem éreztem azt, hogy kimondottan egy oldalra húzna a szívem. Egyszerűen csak mindenkit megtudtam érteni.

„Nincs hős és gazember, nincs magzatvédő aktivista és abortuszt végző orvos, nincs rendőr és gyilkos. Csak fuldoklók vannak a meggyőződések tengerében, akik fel sem fogják, hogy ahányszor kinyitják a szájukat, vizet nyelnek.”

Nem mondom, hogy könnyű téma, talán ezért is örülök neki, hogy metrón és munkába menet is olvastam, hisz volt időm letenni és átgondolni mindent. Ezért tudtam mindenki szemszögét elfogadni.

Megértem azokat, akik nem ítélik el az abortuszt, hisz azért nem csak azt kell nézni, hogy lesz egy gyermek. Egy gyereknél figyelembe kell venni, hogy milyen a magzat egészségi állapota, hogy egészségesen jön e világra vagy lesz valamilyen rendellenessége. Körül kell járni, hogy hogyan foggant a gyermek. Erőszak, vérfertőzés vagy szerelem. Tudni kell felnőttnek lenni. Biztosak kell benne lennünk, hogy készen állunk rá. Ez pedig nem csak azt jelenti, hogy szexuális kapcsolatot létesítek aztán megszülöm, hanem fel is kell nevelni. Egy gyermek felnevelése pénzbe kerül. Nem egyszeri költség, hanem folyamatos. Ha valaki úgy érzi, hogy nem áll erre készen, de bekukucskált már a magzat akkor hagy legyen joga ahhoz, hogy eldöntse mit szeretne.

Így viszont megértem a magzatvédőket is. Értem az álláspontjukat. Persze benne van a pakliban, hogy megszüljük a babát és utána örökbe adom, így nem oltom ki az életét. De utána mi lesz az anyával?

Régen volt az MTV-n a Tini Mamik műsor, amit nagyon szerettem nézni. Nem egy olyan lánnyal találkoztunk, akik a nyílt vagy a zárt örökbefogadás mellett döntöttek. Viszont, ha 9 hónapig nevelkedik benned. Érzed szívdobogását, a rúgásait…Utána már nem biztos, hogy neked lesz rá elég erőd, hogy odaadd egy mondhatni idegennek. Amíg benned van kötődni kezdessz hozzá, kialakulóban lesz már egy kapcsolat. Ezekután pedig, ha oda is adod összeomlassz. Hisz a te gyermeked, de nem tudod megadni azt amire szüksége lenne. Sok embertől hallom, hogy nem a pénz számít, nem a lakhely, hanem csak azt, hogy szeresd. Ez egyáltalán nem igaz. Hisz szeretetből nem tudsz a boltba menni neki ételért és ruháért, nem tudod befizetni a számlákat és nem tudod gondját viselni, úgy ahogy kellene. Most már bekellene látnia mindenkinek, hogy egy gyerekhez biztosítani kell jó pár dolgot. A semmire nem éppen a legjobb gyermeket vállalni, hisz, ha hiányt szenved ugyanúgy szenvedsz.

„Minden gyermek megérdemli, hogy megszülethessen?

Minden nő megérdemli, hogy maga dönthessen a testéről?

Hol lehet a közös nevező?”

Rengeteg oldalról körbe lehet járni a dolgot. Minden oldalnak valamilyen szinten igaza van és ebből kifolyólag se egy idegenek által meghozott törvény, se személy nem mondhatja meg, hogy hogyan kellene egy nőnek dönteni. Köszönjük szépen mindenről tudunk dönteni mi magunk is. A könyv nagyon jól kiemelt pár kulcsfontosságú dolgot. A magzatvédők és a doktor életébe mikor bepillantást kaptunk feltettek nagyon érdekes dolgokat. Mint például az ő szemükben sokszor csak akkor számít bűnténynek és elítélendőnek, míg idegen életébe szólhatnak bele. De ha már saját magukkal vagy a gyermekükkel történik az már teljesen más. Kérdem én miért? Egyáltalán miért kell más méhében turkálni? Bőven elég az, hogyha egy nőnek ilyen döntést kell hozni. Miért kell még ott állni és kérdőre vonni a tetteiért? Én megkérdezem, hogy ők miért isznak kávét, miért cigiznek vagy miért mekiznek? Hisz egészségtelen és halálos is lehet. Akkor ezek a nők is, akiket  amagzatvédők elítélnek csináljanak transzparens, vagy törvényeket és oktassanak ki titeket? Vagy kezdjenek lövöldözésbe?

Valahogy itt jön képbe, amit a könyv fülszövege is említ, hogy ez a téma vitára sarkall és ez teljesen így van, hisz mindenkinek van erről véleménye.

A szereplők, akik szemével láthattuk ezt az egészet nagyon a szívemhez nőttek. Dr. Ward talán a legjobban. Hisz ő vallásos emberként végezte a munkáját nap, mint nap. Ahogy képet kellett kapnom, hogy hogyan éli meg ezeket, mennyire nagy veszélyben van és mégis nem azt nézi, hogy ez egy magzat, hanem előrébb veszi a nő jogát. Innen pedig jön egy másik kérdés. Ha ennyire védjük a magzatot, akkor sárba tiporjuk a nő döntési jogát.  Miért is lenne több joga egy magzatnak, mint egy élő, lélegző embernek?

„Akár hisz benne valaki, hogy egy magzat embernek számít, akár nem, az kétségtelen, hogy egy felnőtt nő mindenképpen embernek számít. Még ha a magzatnak erkölcsi értéket is tulajdonítanak, akkor sem kaphat olyan jogokat, amit a nőtől vesznek el, aki hordozza. Talán a kérdés nem is az, hogy mikortól számít embernek a magzat, hanem az, hogy mikortól nem számít embernek a nő?”

Megismerjük Izzyt, akit szintén nagyon szerettem. Az ápolónő, aki ebben a kritikus helyzetben is hivatásának élt. Láthattuk a gyermekkorát, a mostani kételyeit és azt, hogy hogyan élte meg ezt az egészet.

Ezenkívül Joy volt még, aki megragadta a figyelmemet, hisz ő átélte azt, hogy milyen egyik nevelőszülőtől a másikig menni, milyen mikor sehol nem látnak szívesen, ha kihasználnak és ha értéktelennek tekintenek.

Nem nagyon szeretnék mindenkiről írni pedig lehetne, hisz mint a borítónál már említettem Bex is egy nagyon érdekes karakter, a titkaival együtt. Wren, aki Bex unokahúga. Ő inkább azt mutatja meg, hogy felelősségteljes tiniként is lehet boldogan élni. Janine, aki nálam kicsit kétértelmű karakter lett. Hisz voltak részek, ahol elsírtam magam, de mikor kiderült pár dolog olyan kétszínűnek tituláltam. Hugh, aki rendőr és egyben túsztárgyaló volt, ezenkívül pedig egy apa. Aki féltette lánya és egyben nővére életét. Ott volt még George a lövöldöző és Beth a lánya.

Mindenkiről lehetne hosszasan beszélni és véleményt alkotni, de ez már nem az én dolgom. Hisz mindenki, aki elolvassa egy véleménnyel fogja befejezni a könyvet. Ami az ő saját véleménye ezt pedig senkinek nem áll jogában megvétozni vagy ez miatt elítélni. 

Köszönöm, hogy benéztetek, ha pedig van véleményetek akkor szívesen látom itt vagy az oldal blogposztja alatt.

Xoxo, Patti :)