Értékelés: Budai Lotti - A nyugati szerető: A szamuráj lánya 1.
„Akár cafatokra is szaggathat azzal a korbáccsal… Nem tudja még, hogy aki halott, az nem érez fájdalmat.”
Fülszöveg:
Miya, Joritomo
Aszuakura szamuráj lánya, éppen menyegzőjére készül a helyi tartományúr fiával,
amikor a sors az útjába sodorja Antony Pearsont, a vonzó angol kereskedőt. A
két fiatal egymásba szeret, ám titkos és szenvedélyes viszonyuk lelepleződik.
Miya és Antony életét a lány vőlegénye menti meg, aki a történtek ellenére
feleségül veszi a szamuráj lányát. Miya mélységes hálát érez férje iránt, akit
azonban családjával együtt elsöpör egy politikai tisztogatás, amit az ország
vezetője, a sógun rendelt el. Miya magára marad a háború szélére sodródott
országban, s hamarosan a gésák egyszerre lenyűgöző és veszélyes világában
találja magát. Miya végül bosszút esküszik férje gyilkosai és az ország
vezetője, a sógun ellen, s harcában kész minden eszközt bevetni...
Budai Lotti - a
hatalmas sikert aratott Ágyas és úrnő című sorozata után - új regényében a 19.
századi Japán titokzatos világát tárja elénk, amelyben nyomon követhetjük Kelet
és Nyugat találkozását egy rendkívüli fiatal lány szívszorító kalandjain keresztül.
Az írónőtől megszokott módon a könyvben ezúttal is szórakoztató formában
elegyedik egymással a romantika, a szenvedély és a történelmi hitelesség.
Kiadó:
ÁLOMGYÁR KIADÓ
Oldalak
száma: 458
Borító:
PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly:
412 gr
ISBN:
9786155875021
Nyelv:
MAGYAR
Kiadás
éve: 2018
Árukód:
2714305 / 1174358
Sorozat:
SZAMURÁJ LÁNYA
Borító: 5/5
Ez volt a legelső dolog, ami megfogott benne. A távolba révedő japán női arc. Melyről nem tudod
eldönteni, hogy reményt, szerelmet, harciasságot vagy egyszerre mind a hármat
sugározza. De az már látszik itt is, hogy egy szép női arcnál ezerszer többet
rejt ez a lány. De, hogy pontosan mit azt ekkor még nem tudtam.
Személyes véleményem:
Kevés olyan szerző van, akik feltétlen bizalmamat
élvezik. Hisz nagyon sokszor estem abba a csapdába, hogy megírt valaki egy jó
könyvet vagy sorozatot és a további művei már csalódást okoznak és bármennyire
is szerettem az Ágyas és úrnő sorozatot nekem ez még rettentő kevés volt ahhoz,
hogy azt mondjam, hogy bármit ír az tökéletes lesz. Ebből kifolyólag bár kíváncsi
voltam rá, itt is látszik, hogy mennyi kétség volt bennem, hisz valami miatt
mindig hátrébb szorult. De most úgy döntöttem vágjunk bele, hisz már kijött a
folytatás is, rengeteg pozitív véleményt is hallottam vissza az írónő
csoportjába a könyvről, bár nekem ez kevés ahhoz, hogy azt mondjam tökéletes. Általában,
ha belefutok pár véleménybe akkor elolvasom és maximum felkelti a figyelmem, de
soha nem engedem, hogy befolyásolja a saját véleményem. Így történt Lottinál
is. Szépen lassan elkezdtem és azt vettem észre, hogy már nyolcvan oldalon túl vagyok.
Egyszerűen beszippantott és alig akart elengedni. Amikor pedig már nem volt más
választásom, mint félrerakjam szinte folytatgatott a hiánya. Imádom a
történelmet, mindig az volt a kedvenc tantárgyam, de maguktól a történelmi
könyvektől féltem. Eddig csak egy történelmi témában író írónő tudta megszerettetni
magát velem és a könyveivel az pedig a kiadó másik szerzője, de ugye itt nem
igazán illik megemlíteni. Most viszont Lotti átlépte ezt a határt. Ha egy sorozat
nem is győzött meg teljesen, hogy mennyire fantasztikus ahogyan ír akkor most A
nyugati szerető teljesen meggyőzött. Egyszerűen annyira élethűen betudja
mutatni azt a kort, amiről éppen ír, hogy az valami lenyűgöző. Olyan precizitással
adja át nekünk az ismereteit és a kort, hogy néha úgy éreztem, hogy sokkal
többet tanulnának ebből a diákok, mint a történelemkönyvből. De hagyjuk szerintem
a fecsegésem és jöjjön maga a remekmű.
Magáról a könyvről:
Ugye azt már említettem, hogy történelmi regényről van
szó, de, hogy pontosítsak inkább történelmi-szerelmes regény. Lotti egészen a
19.századi Japánig repít el minket oldalakról oldalakra, hogy együtt vesszünk
el ebben a csodálatos országban.
Említettem, hogy nagyon szerettem a történelem órákat,
de valami oknál fogra én nem igazán emlékszem arra, hogy ez a kor nagyon
szerepelt volna a könyvek oldalain, lehet csak öregszem és nem emlékszem, de
lehet tényleg kimaradt számomra. Így már most szeretnék elnézést kérni mindkét
gimnáziumi tanáromtól főleg, hogy az egyik közeli kapcsolatban van a kiadóval.
Ez most legyen az én műveltségemnek a hiánya. :D
Viszont Lotti írása által nagyon sok érdekességgel
találkoztam és egyre kíváncsibbá tett ez a korszak. Már az elején megtudjuk,
hogy Japán már egy ideje zárva tartja kapuit az idegen népek előtt. Egyáltalán
nem kereskedik velük, nem tartja a kapcsolatot és csak a saját dolgukkal törődnek.
Olyan elképzelhetetlennek tűnik nem, hogy egy ország ennyire el tud zárkózni?
De Japán erre is képes volt. Viszont itt jön a csavar. Japán semmit nem tudott a
többi országról és róla sem tudtak semmit. Így a fennmaradt dokumentumok közül
igazán csak arra lehet alapozni, amit Japánban írtak abban az időben. Mivel technikailag
jóval fejletlenebbek voltak, így én olyan 200 éves lemaradással számoltam őket,
így vajmi kevés lehetett, amit ők megírtak.
Innentől kezdve viszont nagyon féltem, hogy vajon
Lotti hogyan birkózik meg a zárkózott világ kihívásaival. Hisz ahhoz, hogy ezt
tökéletesen áttudja valaki adni rengeteg energia befektetéssel jár. Nem elég
csak kigondolni, de sok mindennek utána kell járni, hogy a lehető legjobban
áttudja nekünk adni. Iszonyú nagy kihívás lehetett, de megnyugtatok mindenkit
az írónő tökéletesen vette a próbát.
A főszereplőnk ebben a világban Ta-Mija, aki nem más,
mint egy szamurájnak az egyetlen kislánya. Mija nem volt olyan, mint a többi
lány. Nem igazán érdekelték a fiúk, a ruhák, a sminkek vagy mondjuk a főzés.
Sokkal nagyobb érdeklődést mutatott a kardok és a gyógyfüvek iránt. Édesapja
nagyon előzékeny volt vele, hisz manapság már a régi szamuráj asszonyok
fegyverét a kaikut nem igazán tanítják a nőknek, hisz viszonylagos béke honol.
Egészen addig míg meg nem jelennek a külföldiek azonfelül pedig az amerikaiak
és az európaiak. Mija nem sokáig örülhet atyája engedékenységének, hisz lassan
férjhez kell mennie. Ebből kifolyólag tökéletesítenie kell a megjelenését és
mindent meg kell tanulni, amit egy asszonytól elvárnak, ebbe viszont a tőrrel
való bánás sajnos nem tartozik. Nagyon tetszett a lány jelleme, hisz mindig a szíve
szerint cselekszik és nem úgy ahogy a társadalom elvárná, ebből viszont néha
rosszul jön ki. A történet előrehaladtával egyre jobban a szívemhez nőtt és bár
rengeteg mindenen átment én már nagyon reménykedtem, hogy végre jön egy happy
end számára, de ha eljött volna a kért vég mi értelme lenne a második résznek nem,
de?
Mija nehézségei árán Lotti szépen lassan bemutatta az
országot. El sem hittem volna, hogy ennyi minden kimaradt az életemből tudás ügyileg.
Ahogy egyre jobban haladtunk előre találkoztunk gésákkal, akik különlegesebbek,
mint hittem és a bordélyházak sem maradtak részletek nélkül. Valamiért bennem
mindig az volt, hogy itt csak gésák voltak és bordélyházak nem, de látszik,
hogy ebben is tévedtem. Annyiféle változat volt és rengeteg szabály, amit követniük
kellett, hogy teljesen lenyűgözött.
Ta-Mija élete és története elvarázsolt, magával ragadt
és el sem engedett. Egyszerre ostorozom magam és áldom, amiért ennyit vártam az
olvasásával, hisz ostorozom, mert egy remek könyvet hagytam a polcon állni és
áldom, mivel így nem kell várnom a folytatással csak elmenni a boltba és
megvenni. Megismerjük az első szerelmet, hogy mennyire elsöprő
és mi lesz azután, ha egyszerűen mindent elveszítesz. Megtanít túlélni és
küzdeni, hogy soha ne add fel. Annyi mindent kaptam ettől a könyvtől, hogy
egyszerűen leírhatatlan. Így csak annyit tudok mondani, hogy: köszönöm.
Kedvenc idézetek:
„… akármi történt is, hiába lett egy időre a Nabesima-ház úrnője, majd az úton vándorló koldusból szajha, Mija továbbra is ugyanaz maradt, aki volt. Egy szamuráj lánya. Egy harcos család vére, akit harcra teremtettek.”
„… én már akkor láttam, hogy beleszerettél ebbe az idegenbe, amikor te magad talán még nem is sejtetted. És… ha ma éjszaka nem keresed föl… Az olyasmi, amit egész hátralévő életedbe bántál volna. Minden nő megérdemli, hogy legalább egyszer átélje az igazi, mindent elsöprő szerelem beteljesülését. S ha ezt elszalasztja, örökre sajnálni fogja. Még akkor is, ha ily módon hatalmas veszteségétől menekül meg… Van az a fájdalom, amire szükségünk van az életben.”
„… amit átéltél, az a legcsodálatosabb érzés, amivel az istenek a szerencsétlen emberiséget megajándékozták, de most a legnagyobb, legszívbemarkolóbb fájdalom vár rád. Mert el kell engedned őt.”
„– Ez egy ember, nem pedig vadállat.– Vadember – helyesbített Nana.Mija felhorkant.– Én belenéztem a szemébe, és elhiheted, nem volt abban semmi vadság.”
„– Különös, kifürkészhetetlen dolog a végzet – szólt a férfi. – Gyakran azt hisszük, ismerjük rendeltetését, de az égiek, mindig tartogatnak számunkra meglepetést.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése