Értékelés: Sarah J. Maas: Szárnyak és pusztulás udvara (Tüskék és Rózsák udvara 3.)

„– Hiányoztál. Minden másodpercben. Minden egyes pillanatban.”

Fülszöveg:

A festményem hazugság volt.

Még nem álltam készen.

Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.

A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.

A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

A lenyűgöző New York Times és USA Today bestseller sorozat vadonatúj kötete.

#1 helyezett a goodreads.com 2017-es szavazásán, Young Adult Fantasy kategóriában.

Oldalszám: 800

Kötéstípus: kartonált

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Eredeti cím: A Court of Wings and Ruin

Fordító: Hetesy Szilvia

ISBN: 9789634574378

Elit start: 2019.01.10

Országos megjelenés: 2019.01.10

Termékkód: 8262

Legalább annyira vártam rá, mint amennyire féltem hozzáfogni. Ez volt az utolsó rész. Lezárult egy fejezet és ha belegondolok akkor ez olyan ijesztő. Hisz a szereplők annyira a szívemhez nőttek, hogy nem akartam őket elengedni. Pedig mennyire rosszul indult a kettőnk története. Emlékszem az első rész számomra annyira nehezen indult be, hogy félévig olvastam az első 75 oldalt. De ahogy átléptem azt a bűvös oldalt minden megváltozott. Elvarázsolt ez a világ. Annyi érzés kavargott bennem a könyvek olvasása közben, hogy talán leírni is lehetetlen. Az első két rész között nekem csak félév telt el, hisz az első kicsit nyögvenyelősen ment, de nagyon örültem, hogy hamar itt a folytatás. Viszont utána már a folytatásra egy évet kellett várnom, ami kicsit kikészített főleg, hogy egy hatalmas függővéggel lett vége a második résznek. De most következzen a befejező rész.

Magáról a történetről:

Feyre visszatért a Tavasz udvarába, Tamlinhez és a főúr népéhez. Nemsokan tudják, hogy valójában ki a lány, a tetoválást elfedte és Rhys szagát rajta csak ideiglenesnek gondolják. Feyre tönkre akarja tenni egykori szerelmét, mert ő is tönkretette a nővérei életét. A lány bosszúra szomjazik és persze információkra, hisz annak az ára, hogy Feyre visszatérjen az udvarba egy szövetség volt méghozzá Hybern királyával. Háború előtt álltak és egy úrnőnek az volt a kötelessége, hogy győzelemre vigye a népét ehhez pedig áldozatokat kellett hoznia. Számomra már ezek a részek is rengeteg érdekességgel szolgáltak. Hisz egy szerelmes nőnek külön kellett lennie a párjától, aggódott a nővéreiért és közben teljes erőbedobással tette a dolgát. Tette, amit tennie kell azért, hogy megmenthesse emberek és tündérek életét. Azt hiszem a szemembe most nőtt nagyra Feyre. 

„– Ma reggel nem sok választott el attól, hogy átvágjam a torkod – mondtam neki. – De a múlt éjjel, sőt minden pillanatban így érzek azóta, hogy megtudtam, hogy elárultad a testvéreimet Hybernek. – Halványan elmosolyodtam. – De azt hiszm, hogy ez a büntetés inkább kedvemre való. Remélem, hogy hosszú élet vár rád, és soha nem lelsz egyetlen pillanatra sem békére. „

Viszont nagyon vártam már, hogy viszont lássam az oldalak lapjain Rhysandot, Azrielt és Cassient. Úgy ahogy a lány, én is tudni akartam mi történt a többiekkel. Majd egy kalandos út során visszatértünk a Rhyshez és a többiekhez. Ahogy Feyre is úgy én is azt éreztem, hogy otthon vagyok, végre megérkeztem. Innentől kezdve pedig beindult minden. Folyamatosan zajlottak az események, de semmi pánik nagyon sok közös jelenetük van, amivel szíveket szorítanak össze. Visszatértek régebbi szereplők és az egész hely megtelt élettel. Annyira vártam már rá, hogy megismerjem a többi udvart és iszonyúan örülök neki, hogy mindenki helyet kapott az utolsó részben, hisz eddig csak minimális szerep jutott számukra. Pár oldal jutott nekik, de mindig olyan hiány érzetem maradt utánuk. Hisz épphogy megtudtunk róluk valamit már léptünk is tovább. Te meg ott ültél és néztél értetlenül, miközben belül tomboltál, hogy: „De többet akarok. Térjünk rájuk vissza, mesélj még róluk valamit.” A belső hisztis énem folyton tombolt mikor csak egy falatot kapott belőlük.

„– Viviane, bemutathatom neked Feyre-t? Feyre, ő Viviane, Kallian hitvese.

Thesanre és Kalliasra pillantottam, utóbbi felvont szemöldökkel nézte a feleségét és Mort.

– Eredetileg otthon akartam hagyni – mondta Kallias Rhysnek –, de azzal fenyegetett, hogy megfagyasztja a tojásaimat.

Rhys vigyorgott.

– Ismerős…”

 Persze ne felejtkezzünk el a két nővérről, hisz ők is rengeteg meglepetést tartottak. De valahogy mégis olyan hiányérzetem volt, ürességet éreztem pedig rengeteg mindenre választ kaptam. Ez az üresség fojtogatott, hisz vége volt. Nincs több Feyre, Rhysand, Mor, Azriel és Cassian. Egy napig gondolkodtam miért érzem ezt mire rájöttem, hogy ez a veszteség érzése, hisz az ő történetük itt véget ér. Persze lesz még novellás kötet, de az nem 800 oldalon keresztül taglal egy csodálatos világot. Nem nagyon szeretnék sokat írni a könyvről, hisz akkor elrontanám a varázst, amit hordoz magába. Én imádtam minden percét. Volt, hogy nevettem, sírtam, örültem, tomboltam és zokogtam, de minden egyes érzelemért megérte. Sarah egy szadista persze csak jó értelemben, aki imádja kínozni az olvasóit. Mi pedig boldogan vetjük magunkat alá ennek az érzelmi tébolynak. De csak ismételni tudom magam. Megéri, megéri a sok könnycsepp, az erre elhasznált zsebkendők, a szomorúság és a tombolás, hisz egy csodát tartunk a kezünkbe. Bátran ajánlom minden Fantasy kedvelőnek, aki egy hihetetlenül, jól megírt történetet szeretne olvasni.

Egyben az egész:

Az első rész olyan Szépség és a szörnyeteg változatnak indult, de Sarah kihozta belőle a legjobbat. Olyan szereplőket és világot hozott létre, amibe mindenki megtalálná a helyét. A Fantasy koronázatlan királynőjét köszönthetjük a személyében, hisz az ő könyvei teljesen felülmúlják a sorban utána következőket. Egyszerűen beleszerelmesedsz a szereplőkbe és egy percre sem szeretnél mást a kezedbe venni. A héten sokszor keltem fél5-kor, de az egyetlen könyv, amit hulla fáradtan a kezembe akartam venni, az csak az ő könyvei voltak. Köszönöm a kiadónak, hogy kihozta azoknak a rajongóknak, akik nem igazán jók angolból és nem lett volna máshogy lehetőségük elolvasni. Szóval így a végére csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm Sarah és köszönöm Könyvmolyképző Kiadó.

Köszönöm, hogy benéztetek, 

Xoxo, Patti. :)