Értékelés: Baráth Viktória - A főnök 2
„Nem tengődhetek továbbra is céltalanul. Meg kell találnom azt, ami boldoggá tesz, és küzdenem kell érte.”
Fülszöveg:
Ana Moreno élete
darabjaira hullott. Miután mindent és mindenkit elvesztett, aki számára fontos
volt, az otthonát is kénytelen elhagyni. Az albuquerque-i alvilág királynője
immár csak egy kis tijuanai kocsma tulajdonosa. Jóval szerényebben él, de ebben
a nehéz helyzetben is megtalálta a boldogságot: új barátokat szerzett,
jótékonykodik, és úgy tűnik, a magánéleti gondjai is megoldódni látszanak.
Azonban egy nap betoppan hozzá egy rég nem látott ismerős. Ana csak úgy
szabadulhat meg a múltja sötét foltjaitól, ha elfogadja a férfi ajánlatát.
Ehhez viszont kockára kell tennie a saját életét.
Begyógyulhatnak
valaha a fájó sebeink? Jóvátehetjük a múltban elkövetett bűneinket? Képesek
vagyunk megbocsátani a megbocsáthatatlant? Hogyan léphetünk ki egy olyan
világból, ami egykor a részünké vált?
A többszörösen
Aranykönyv-díjra jelölt Baráth Viktória A főnök című regényének folytatásában
Mexikóba kalauzol minket, ahol a jót és a rosszat csak egy vékony vonal
választja el. Ezt a határt pedig nagyon könnyű átlépni
Kiadó:
ÁLOMGYÁR KIADÓ
Oldalak
száma: 312
Borító:
PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly:
290 gr
ISBN:
9786156067128
Nyelv:
MAGYAR
Kiadás
éve: 2020
Árukód:
2730298 / 1187165
Sorozat:
A FŐNÖK
Személyes véleményem:
Végre, végre, végre *-* De komolyan annyira vártam
már. Tudjátok jól, hogy nekem szívügyem volt a folytatás. Ha emlékeztek még én
voltam az, az elvetemült ember, aki még petíciót is indított, de mikor azt
mondták, hogy esélytelen a folytatás ezért leálltam vele. Erre tessék. Most a
folytatásról íróm az értékelésemet. Eltudjátok, ezt hinni? Ha pedig ezt még
fokozhatnám, akkor az én szavaim vannak a borítón, ami nagyon nagy
megtiszteltetés. Még egyszer köszönöm Viki.
Magáról a könyvről:
Szóval ott tartottunk az első részben, hogy mindenki
nagyon csúnya szavakat mondott az első rész végén, hogy Viki kinyírta a mi
Ryanünket. Bár felkerült ötletnek, hogy lehet életben maradt, de erre kevés
esélyt adtunk. Erre mi történik? Életben maradt és méghozzá elviselte azt, hogy
Oli együtt van Anával? Komolyan? Ez biztos a mi Ryanünk? Egyszerűen nem hittem
el.
A könyv elején még alig tudtunk valamit, csak azt,
hogy Ryan megtakarításainak köszönhetően Ana új életet tudott kezdeni Mexikóba
és Rick vele tartott. Hisz mihez kezdhetett volna szegény srác, aki csak az
öldökléshez értett, így hát, ami kis világcsavargó párosunk, akik felbukkantak
az Egy év Rómában is újra a lapjainkon szerepelnek. Nagyon sokáig elfogadtam,
hogy meghalt Ryan, hisz az Igazság-trilógiában esküvőt kaptunk és egy kislányt.
Talán ekkor utáltam meg a legjobban Anat, hogy elhagyta a gyermekét. Nem hittem
el, hogy meghalt. Nem érdekelt milyen oka lehet rá. Elhagyta és ennél nagyobb
bűnt nálam nem követhetett el. Ahhoz pedig, hogy felmentse még ez a rész sem
volt elég. Szóval Viki legközelebb olyan okkal próbálkozz, ami meggyőz, mert
jelenleg Anat elevenen nyúznám meg és dobnám egy forró üstbe, hogy utána
megfőzzem és kiöntsem a jeges sarkvidékeken. Ez pedig a finom változat volt. De térjünk vissza erre a részre.
A lány kezd továbblépni és új életet kezdeni persze
nem teljesen önerejéből, de megpróbálta ezt pedig becsültem. A lánynak csak egy
kocsmája van, ami néha jobban és néha rosszabbul teljesít. Ebből kifolyólag
pedig rengeteg mindennel kell szembenéznie, amivel a hétköznapi embereknek is.
Viszont az első részhez képest sokszor megcsapkodtam volna. Komolyan. Én értem,
hogy nem akar visszatérni az előző életéhez, de az első részben egy erős,
akaratos, mindenen átgázoló, kemény nőként ismertük meg itt pedig, hogy finoman
fogalmazzak egy hisztis picsaként. Szegény csaj, amúgy is a bögyömbe volt, de
ez a rész nem mentette meg. Bocs Viki még az is jobban tetszett volna, ha
kinyírod mert ha te nem én attól még igen. Többször is. Viszont az évszázad
kérdése mégis Ryan volt, hogy mit miért tett. Persze idő volt míg felbukkant és
húzta az idegeinket ezzel, de már megszoktam, hogy Viki könyveit úgy kell olvasni,
hogy előrre bekészítesz egy doboz xanaxot és leöblíted egy üveg vodkával. De
imádtam a pasit.
Komolyan az elején őt is megfojtottam volna, a végén
is meg úgy amblokk elég sokszor. De megértettem az érveit és, hogy mindent
Anaért tett, viszont amilyen hisztis és elviselhetetlen volt a lány én nem
értem mit akart még tőle. Tökéletesen megérdemelték volna egymást Olival. Mindkettőt
utáltam, így pedig tökéletes párost alkottak volna, de hát még ennyi örömöm se
lehetett.
A legjobb rész akkor is egy régi ismerős felbukkanása
volt, hisz az igazi történet vele kezdődött. Úgy felbolygatta az állóvizet,
hogy öröm volt nézni akarom mondani olvasni. Ezenkívül olyan emberek is figyelmet
kaptak, akiket maximum futólag említettünk és bár kíváncsiak voltunk rájuk
mégse kaptunk belőlük semmit. Most pedig olyan információkat kaptunk, hogy
szinte hallottam ahogy koppan az állam és szerintem a mai napig keresem.
Egyben az egész:
Nagyon féltem a második résztől, hisz az első volt,
ami megszerettette velem az írónő könyveit. Nem szerettem, hogy valaminek a
folytatása megölje azt, amit az előző rész kiváltott, de most sem csalódtam.
Viki úgy tudja csűrni csavarni a történetet, hogy mikor azt hiszed már mindent
tudsz hoz egy olyan fordulatot, amire még álmaidban sem számítasz és amikor már
azt hiszed, hogy a vége felé jársz. Nincs több meglepetés akkor is koppan egyet
az állad. Pedig már ennyi könyvel a hátad mögött számítanod kéne rá, hogy ne
becsüld őt alá, de mindig bele esel ugyanabba a hibába.
Kedves Viki és ha kérhetek valamit vagy hozd vissza
nekünk a régi Anat vagy öld meg, mert én már képzeletben a második részben jó
párszor megtettem és én nem bántam vele kesztyűs kézzel az biztos.
Idézetek:
„Azt hittem, erős vagyok, de ezek az átkozott érzelmek mindig keresztülhúzzák a számításaimat. Megfogadtam, hogy nem sírok többet, és most mégis itt picsogok egy kibaszott hotelliftben, mint valami idióta kislány. Ez nem lehetek én! Hogyan süllyedhettem idáig?”
„Ő volt az, akitől újra úgy éreztem, élek, én mégis képes voltam ellökni magamtól.”
„Szükségem van valamire, ami ebben a világban tart, mielőtt még a másikra kívánkoznék.”
„Hiába tárjuk ki a szívünket, valaki mindig felhatalmazva érzi magát arra, hogy összetörje. Én most ismét bezártam az enyémet, és soha többé nem vagyok hajlandó kinyitni.”
„Azt az egyet megtanultam mellette, hogy akiben nem bízhatok, azt nem szabad közel engedni magamhoz. Sose gondoltam volna, hogy végül ő lesz az, akit száműznöm kell az életemből.”
Ha megszeretnéd vásárolni:
Köszönöm, hogy benéztetek..
Patti 😊
Megjegyzések
Megjegyzés küldése