A valóságon túl

„– Ha nem akarod, hogy beléd szeressek, akkor igyekezz kevésbé szépnek lenni. Holnap reggel szólok is a szobalányaidnak, hogy ezentúl krumpliszsákokat öltögessenek össze neked ruhának.” „Íme, a férfi, aki egy napon országunk vezetője lesz – a férfi, akinek a női könnyek láttán inába száll a bátorsága.” „– Ha tényleg annyira zaklatott minden körülötted, mint mondod, akkor egészen biztos, hogy az a lány már itt van. Mert tapasztalataim szerint az igazi szerelem felforgatja az életedet.” „– Arról van szó… nos, látom jól, hogy nem igazán szeretsz itt lenni. Utálod a szabályokat, a versenyt, azt, hogy a figyelem középpontjába kerültél, a ruhákat, meg a… nem, az ennivalót azt tényleg szereted.” „Nem engedhettük meg magunknak azt a luxust, hogy vágyaink legyenek. Ugyanis főleg szükségleteink voltak.” „Anya sokszor mondta, hogy az ember az első szerelmét soha nem felejti el.” „De ez mit sem számít, mert én azt akarom, hogy szeressenek. Megérdemled, hogy szeressenek. Remélem...

Fülszöveg: A szerelem, amelyért érdemes kockáztatni. Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük. Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét... Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat... És Kahlen nem is akarja megtagadni. Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hog...