Értékelés: Ángyán Patrícia - Jeges villanás
„Egyetlen gondolat ver gyökeret bennem – makacsul, fojtogató erővel: Mi van, ha valaki időben meghallja a néma sikolyát? Ha egy hang, egy kérdés, egy érintés megtöri a csendet, amit magára zárt… Talán most nem egy halott testet néznénk. Talán még most is köztünk lenne…” Szeretek új esélyt adni az íróknak, mert sosem lehet tudni, mikor ér egy kellemes meglepetés. Bár Ángyán Patrícia egyik korábbi könyve nem volt a kedvencem, mégsem akartam leírni őt, ezért újra próbálkoztam – így került a kezembe a Jeges villanás. A borító elsőre igazán megnyerő: hangulatos, igényes, és remekül illik a történethez. Ugyanakkor kissé csalódás volt felismerni, hogy stílusában szinte megtévesztésig hasonlít P. C. Harris egyik kötetének borítójára. Ez némileg elvett az egyediségéből. A regény összességében jobb élményt nyújtott, mint a Szeszélyes játékok, de továbbra sem érte el azt a szintet, amelynél azt mondanám: igazán jó lett. Maga az alapötlet kifejezetten izgalmas volt, mégis úgy érze...