A valóságon túl

„Még ha muszáj is továbblépned, kérlek, soha ne engedj el bennünket!” Fülszöveg: Őrület, milyen gyorsan tér vissza a zsongás akkor is, ha az ember már ilyen hosszú ideje józan. Whiskey csak állt ott, a küszöbömön, pont, mint egy évvel korábban. Csakhogy ezúttal nem esett az eső, nem volt düh, sem esküvői meghívó, csak mi ketten. Egyedül volt. A régi barát, a könnyed mosoly, a torz vigasz, ragyogóan szervírozva. Egyedül voltam. A függő, aki úgy tesz, mintha nem akarna belekóstolni, mégis túl hamar ráébred, hogy attól, hogy hónapok óta tiszta, még nem vágyik rá kevésbé. De nem szabad innen kezdenem. Nem, ahhoz, hogy ezt a történetet jól meséljem el, vissza kell mennünk. Vissza, az elejére. Vissza, a legeslegelső csepphez. Ez az én szerelmes levelem Whiskey-hez. Csak remélni tudom, hogy elolvassa. Ideális feel-good olvasmány. Vízpartra és bekuckózva is. Kapcsolódj ki vele! "Ez a regény a lehető leggyönyörűbb módon kerített a hatalmába. Darabokra tört, és a történe

A második világháború után gyerekek százezrei maradtak árván vagy félárván. Ahogy akkoriban a világ számos gyermekmentő akciója keretében, Nápolyból is vonatoztattak gyerekeket Olaszország északi részébe, ahol a kicsik jobb körülmények között élhettek pár hónapig. Amerigo Speranzát, az alig nyolcéves kisfiút is elküldi írni-olvasni nem tudó, filléreken tengődő anyja Modenába, hogy egy idegen családban cseperedve kicsit felhizlalják és ki tudja pihenni a háború lelki megrázkódtatásait. Amerigo elbeszéli félelmekkel teli útját az idegenbe, ahol alig érti az északi nyelvet, de ahol befogadásra talál, sőt még egy hegedűt is kap. A zene iránt élénken érdeklődő fiú a nyáron visszakerül anyjához, ahol azonban meg nem értés és a régi nyomor várja. Amikor anyja az ő legféltettebb kincsét is eladja élelemért, elhatározza, hogy megszökik és újra vonatra száll. Amerigo története sok ezer kisgyerek történetéből kerekedett. A balladai mélységű, igaz mese Viola Ardone, a tehetséges olasz írón