Olivia Wildenstein - Verdeső szárnyak
„Egy mosollyal kényeztet el, amelynek az a célja, hogy elrabolja a sötét szívemet, én pedig minden egyes dobbanását kiélvezem.” Vannak könyvek, amelyek már az első oldalon magukkal rántanak. És vannak olyanok is, amelyeknél türelem kell, mire igazán megmutatják magukat. Számomra a Verdeső szárnyak inkább a második kategória volt. Már nagyon régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, és körülbelül egy hónapja végre sikerült is. Azóta viszont annyit voltunk betegek, hogy egyszerűen nem jutott időm leülni és összeszedni a gondolataimat róla. Pedig bőven van mit mondani. Őszintén? Az eleje nehezen ment. Kicsit lassúnak éreztem a történetet, és sokáig nem igazán találtuk meg egymást. Aztán egyszer csak elkezdett működni. Ahogy jobban megismertem a szereplőket és a világot, egyre inkább beszippantott a könyv. De mire teljesen belelendültem volna, újra lelassult. Olyan volt az egész olvasási élmény, mint egy hullámvasút – egyszer izgalmas és lendületes, máskor pedig hosszú pe...