A valóságon túl

  A bosszú otthona olvasása közben már az elején egy furcsa érzésem volt: mintha lemaradtam volna valamiről. Az első rész lezárása kifejezetten erős és ígéretes, azonban a második rész elejére ez a lendület hirtelen megtörik. Egy olyan történetszál, amely akár még komolyabb feszültséget is hordozhatott volna, túl gyorsan lezárul, ami bennem némi hiányérzetet hagyott. A történet középpontjában ismét Millie áll, akit ezúttal azért rúgnak ki a jól fizető állásából, mert a munkaadója kilenc hónapos kislánya „anyának” szólítja. Ez a helyzet egyszerre kellemetlen és emberileg érthető, mégis elegendő ahhoz, hogy Millie egyik napról a másikra munka nélkül maradjon. Nem sokkal később azonban új lehetőséget kap: egy fényűző, szinte már túl tökéletesnek tűnő házban helyezkedik el.   A környezet első pillantásra ideális. Adott egy karizmatikus, megnyerő férj és egy betegeskedő feleség, akiről gondoskodni kell. A fizetés kiváló, a körülmények kifogástalanok – minden adott ahhoz, hogy...

  „És mosolygok. Az első igazi mosolyom majdnem nyolc év óta. El sem hiszem, hogy végre megszabadultam attól a seggfejtől.” Engem is elért végre a Freida-láz. Régóta szemeztem már a könyveivel, de valahogy mindig halogattam. Most viszont belevágtam – és őszintén? Nem bántam meg. Sőt. Teljesen beszippantott.   A történet középpontjában Millie Calloway áll, aki finoman szólva sincs élete legjobb szakaszában. Az autójában él, frissen szabadult a börtönből, és minden erejével azon van, hogy ne csússzon vissza a múltjába. Nem akar hibázni. Nem akar feltűnést kelteni. Csak egy esélyt szeretne. Egy munkát. Egy új kezdetet.   Ez az esély pedig váratlanul érkezik: Nina Winchester házvezetőnőt keres. A pozíció nemcsak fizetést jelent, hanem lakhatást is egy gyönyörű házban. Millie számára ez maga a megváltás. Végre biztonság, végre stabilitás. Csakhogy a Winchester család korántsem hétköznapi.   Nina különös. Hangulatingadozó, kiszámíthatatlan, néha kifejezette...

  Akkor tudod, hogy egy valóban különleges ember van melletted, ha nem engedi neked, hogy elrontsd az életed. Az írónő neve az utóbbi időben egyre gyakrabban bukkan fel az olvasók körében, különösen annak köszönhetően, hogy az egyik regénye filmes feldolgozást is kapott, amit a Magyar mozikban a napokban mutattak be. Ennyi figyelem mellett számomra is elkerülhetetlenné vált, hogy végre kézbe vegyek tőle egy könyvet. A választásom a Törésre esett – és már az első fejezetek után biztos voltam benne, hogy nem egy könnyed történet vár rám. A regény azonnal a közepébe vág: megismerjük a nyolchónapos terhes Tegant, aki egy hóvihar kellős közepén indul útnak, hogy felkeresse az egyetlen testvérét. Bár a kislány, akit a szíve alatt hord, nem volt tervezett, Tegan már most erős kötődést érez iránta. A történet egyik fájó pontja, hogy a gyermek apja korántsem osztozik ebben az örömben. Az út azonban tragikus fordulatot vesz: Tegan soha nem érkezik meg a céljához. A sors egy különös házas...