Értékelés: Jodi Picoult - Életszikra
„Amilyen élesen elkülönítjük az életvédőket és az önrendelkezés-pártiakat, olyan fontos lenne minden egyes női sorsot és élethelyzetet külön vizsgálni. A törvények vagy feketék, vagy fehérek. A női sorsok viszont ezerfélék.”
Zaklatott férfi
ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul
ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára
érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán
tartózkodik. De vajon, hogy reagálnak a túszok? Egy nővér úrrá lesz saját
pánikrohamán, és segít egy sebesült nőn. Egy orvos a hite miatt gyakorolja
hivatását... Most éppen ezt a hitet teszi próbára az élet. Egy magzatvédő
aktivista páciensnek álcázva tapasztalja meg, milyen annak a gyűlöletnek a
kereszttüzében lenni, amit ő is szított. De vajon mi a túszejtő valódi célja? A
lebilincselő történet visszafelé halad az időben, így az emberi sorsok szépen
lassan bontakoznak ki.
Jodi Picoult
korunk egyik legvakmerőbb írója. Most éppen azt boncolgatja, hogyan lehet
egyszerre figyelembe venni a várandós nő és a még meg nem született gyermeke
jogait. Az Életszikra beszélgetésre, vitára inspirál... és talán megértésre
sarkall.
Kiadó:
Athenaeum Kiadó Kft.
Oldalak
száma: 368
Borító:
FÜLES, KARTONÁLT
Súly:
352 gr
ISBN:
9789632938318
Nyelv:
MAGYAR
Kiadás
éve: 2018
Árukód:
2719307 / 1178477
Fordító:
Goitein Veronika
Személyes
véleményem:
Nem olvastam még az írónőtől, viszont mikor először
megláttam a könyvet tudtam, hogy ez kell nekem. Majd megnéztem a könyv
fülszövegét és elgondolkodtam rajta. Az írónő egy nagyon nehéz témát boncolgat
és mivel nem túlságosan ismertem az írónőt féltem, hogy hogyan fog neki. Mennyire
fejti ki a saját álláspontját vagy viszi el a regényt éppen afelé. De bátorságot
vettem és nekiálltam a hét elején a könyvnek. Mostanra viszont már rájöttem,
hogy kellemeset csalódtam az írónőbe. Igen voltak előítéleteim a könyvvel
kapcsolatban, de teljességgel mondhatom, hogy mindkét oldalt megismerjük
valamilyen szinten. Ez pedig nagyon tetszett. Ezekután viszont kíváncsi vagyok
az írónő további műveire is, így felkerültek a kívánság listámra.
Borító:
5/5
Az elején csak annyit gondoltam róla, hogy egy szép
borító és igazából ennyi. Majd a könyv olvasása közben olyan volt, mintha Bex
festette volna az egészet. Csodálatos és káprázatos. Így, hogy tudom milyen
ember Bex, hogy mennyire igaz lenne rá, hogy két oldala/arca van, mint a borítón
is. Ahogy a testből különválik a két női arc valami lenyűgöző. Annak ellenére
is rá asszociálok, hogy nem igazán csak ő van a középpontba.
Magáról
a könyvről:
Mint már említettem az írónő egy nagyon nehéz témát
boncolgat, ami nem más, mint az abortusz. Erről mindenkinek megvan a véleménye
és sokan tettekkel is kifejezik. A könyv elkalauzol minket Mississippibe, azon
belül is Jackson városba, ahol az állam egyetlen abortuszklinikája működik. A
klinikára egy férfi sétál be, majd ámokfutásba kezd. George nem véletlenül
választotta a klinikát. Teljességgel elítéli az abortuszt és ezenkívül van még
egy oka, hogy miért itt kezdett lövöldözésbe. A férfi pár embert életben tart
és ők lesznek a túszai. A túszul ejtettek szemével nagyon sok mindent látunk. Betekintést
nyerünk az operációkat végző főorvos életébe, az ápolónő kétségeibe, aki éppen
gyermeket vár. Találkozunk egy magzatellenes aktivistával, aki nem tudja miért
kell itt maradnia túszként, hisz nem tartozik ide. Egy másik szemléletmódot kapunk,
amikor annak a lánynak a szemébe látunk, aki csak egy fogamzásgátlót jött
felíratni és megint mást annál, aki most esett át ezen a hercehurcán. Láthatunk
egy idősödő oktató nőt, aki már élete javát megélte és nem mellesleg még a
lövöldözőről is megtudunk nagyon sok mindent. Mindenki más szemléletet vall, más
élettel rendelkeznek és máshonnan jöttek. Mégis soha nem éreztem azt, hogy
kimondottan egy oldalra húzna a szívem. Egyszerűen csak mindenkit megtudtam
érteni.
„Nincs hős és gazember, nincs magzatvédő aktivista és abortuszt végző orvos, nincs rendőr és gyilkos. Csak fuldoklók vannak a meggyőződések tengerében, akik fel sem fogják, hogy ahányszor kinyitják a szájukat, vizet nyelnek.”
Nem mondom, hogy könnyű téma, talán ezért is örülök
neki, hogy metrón és munkába menet is olvastam, hisz volt időm letenni és
átgondolni mindent. Ezért tudtam mindenki szemszögét elfogadni.
Megértem azokat, akik nem ítélik el az abortuszt, hisz
azért nem csak azt kell nézni, hogy lesz egy gyermek. Egy gyereknél figyelembe
kell venni, hogy milyen a magzat egészségi állapota, hogy egészségesen jön e
világra vagy lesz valamilyen rendellenessége. Körül kell járni, hogy hogyan
foggant a gyermek. Erőszak, vérfertőzés vagy szerelem. Tudni kell felnőttnek
lenni. Biztosak kell benne lennünk, hogy készen állunk rá. Ez pedig nem csak
azt jelenti, hogy szexuális kapcsolatot létesítek aztán megszülöm, hanem fel is
kell nevelni. Egy gyermek felnevelése pénzbe kerül. Nem egyszeri költség, hanem
folyamatos. Ha valaki úgy érzi, hogy nem áll erre készen, de bekukucskált már a
magzat akkor hagy legyen joga ahhoz, hogy eldöntse mit szeretne.
Így viszont megértem a magzatvédőket is. Értem az
álláspontjukat. Persze benne van a pakliban, hogy megszüljük a babát és utána
örökbe adom, így nem oltom ki az életét. De utána mi lesz az anyával?
Régen volt az MTV-n a Tini Mamik műsor, amit nagyon
szerettem nézni. Nem egy olyan lánnyal találkoztunk, akik a nyílt vagy a zárt örökbefogadás
mellett döntöttek. Viszont, ha 9 hónapig nevelkedik benned. Érzed
szívdobogását, a rúgásait…Utána már nem biztos, hogy neked lesz rá elég erőd,
hogy odaadd egy mondhatni idegennek. Amíg benned van kötődni kezdessz hozzá, kialakulóban
lesz már egy kapcsolat. Ezekután pedig, ha oda is adod összeomlassz. Hisz a te
gyermeked, de nem tudod megadni azt amire szüksége lenne. Sok embertől hallom,
hogy nem a pénz számít, nem a lakhely, hanem csak azt, hogy szeresd. Ez egyáltalán
nem igaz. Hisz szeretetből nem tudsz a boltba menni neki ételért és ruháért,
nem tudod befizetni a számlákat és nem tudod gondját viselni, úgy ahogy
kellene. Most már bekellene látnia mindenkinek, hogy egy gyerekhez biztosítani
kell jó pár dolgot. A semmire nem éppen a legjobb gyermeket vállalni, hisz, ha
hiányt szenved ugyanúgy szenvedsz.
„Minden gyermek megérdemli, hogy megszülethessen?
Minden nő megérdemli, hogy maga dönthessen a testéről?Hol lehet a közös nevező?”
Rengeteg oldalról körbe lehet járni a dolgot. Minden
oldalnak valamilyen szinten igaza van és ebből kifolyólag se egy idegenek által
meghozott törvény, se személy nem mondhatja meg, hogy hogyan kellene egy nőnek dönteni.
Köszönjük szépen mindenről tudunk dönteni mi magunk is. A könyv nagyon jól
kiemelt pár kulcsfontosságú dolgot. A magzatvédők és a doktor életébe mikor
bepillantást kaptunk feltettek nagyon érdekes dolgokat. Mint például az ő
szemükben sokszor csak akkor számít bűnténynek és elítélendőnek, míg idegen
életébe szólhatnak bele. De ha már saját magukkal vagy a gyermekükkel történik
az már teljesen más. Kérdem én miért? Egyáltalán miért kell más méhében
turkálni? Bőven elég az, hogyha egy nőnek ilyen döntést kell hozni. Miért kell
még ott állni és kérdőre vonni a tetteiért? Én megkérdezem, hogy ők miért
isznak kávét, miért cigiznek vagy miért mekiznek? Hisz egészségtelen és halálos
is lehet. Akkor ezek a nők is, akiket amagzatvédők elítélnek csináljanak transzparens, vagy törvényeket és
oktassanak ki titeket? Vagy kezdjenek lövöldözésbe?
Valahogy itt jön képbe, amit a könyv fülszövege is
említ, hogy ez a téma vitára sarkall és ez teljesen így van, hisz mindenkinek
van erről véleménye.
A szereplők, akik szemével láthattuk ezt az egészet
nagyon a szívemhez nőttek. Dr. Ward talán a legjobban. Hisz ő vallásos
emberként végezte a munkáját nap, mint nap. Ahogy képet kellett kapnom, hogy
hogyan éli meg ezeket, mennyire nagy veszélyben van és mégis nem azt nézi, hogy
ez egy magzat, hanem előrébb veszi a nő jogát. Innen pedig jön egy másik kérdés.
Ha ennyire védjük a magzatot, akkor sárba tiporjuk a nő döntési jogát. Miért is lenne több joga egy magzatnak, mint egy
élő, lélegző embernek?
„Akár hisz benne valaki, hogy egy magzat embernek számít, akár nem, az kétségtelen, hogy egy felnőtt nő mindenképpen embernek számít. Még ha a magzatnak erkölcsi értéket is tulajdonítanak, akkor sem kaphat olyan jogokat, amit a nőtől vesznek el, aki hordozza. Talán a kérdés nem is az, hogy mikortól számít embernek a magzat, hanem az, hogy mikortól nem számít embernek a nő?”
Megismerjük Izzyt, akit szintén nagyon szerettem. Az
ápolónő, aki ebben a kritikus helyzetben is hivatásának élt. Láthattuk a
gyermekkorát, a mostani kételyeit és azt, hogy hogyan élte meg ezt az egészet.
Ezenkívül Joy volt még, aki megragadta a figyelmemet, hisz
ő átélte azt, hogy milyen egyik nevelőszülőtől a másikig menni, milyen mikor
sehol nem látnak szívesen, ha kihasználnak és ha értéktelennek tekintenek.
Nem nagyon szeretnék mindenkiről írni pedig lehetne,
hisz mint a borítónál már említettem Bex is egy nagyon érdekes karakter, a
titkaival együtt. Wren, aki Bex unokahúga. Ő inkább azt mutatja meg, hogy
felelősségteljes tiniként is lehet boldogan élni. Janine, aki nálam kicsit kétértelmű
karakter lett. Hisz voltak részek, ahol elsírtam magam, de mikor kiderült pár
dolog olyan kétszínűnek tituláltam. Hugh, aki rendőr és egyben túsztárgyaló volt,
ezenkívül pedig egy apa. Aki féltette lánya és egyben nővére életét. Ott volt
még George a lövöldöző és Beth a lánya.
Mindenkiről lehetne hosszasan beszélni és véleményt
alkotni, de ez már nem az én dolgom. Hisz mindenki, aki elolvassa egy
véleménnyel fogja befejezni a könyvet. Ami az ő saját véleménye ezt pedig
senkinek nem áll jogában megvétozni vagy ez miatt elítélni.
Köszönöm, hogy benéztetek, ha pedig van véleményetek
akkor szívesen látom itt vagy az oldal blogposztja alatt.
Xoxo, Patti :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése