Értékelés: Charlie Higson - Enemy: Felnőttek nélkül






"Az emberek bármire képesek a túlélésért."


Fülszöveg:
Charlie Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni.
A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük.

A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek.
Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal?

A váratlan csavarokban bővelkedő The Enemy - Felnőttek nélkül megpróbál választ találni arra a kérdésre, hogyan élhetjük túl a rémálmainkat is messze meghaladó borzalmakat. Miközben az olvasó szembesül egy másik, filozofikusabb problémával is: mivé lesz a társadalom, ha a közösségek a gyerekek elképzelései szerint szerveződnek újra?


Könyv adatok

Cím: The Enemy - Felnőttek nélkül

Szerző: Charlie Higson

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalszám: 320 oldal

Megjelenés: 2019. január 09.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9789632938677

Méret: 200 mm x 125 mm x 40 mm
Első benyomás:

Mikor először hallottam a könyvről nosztalgia fogott el. Nem azért, mert sokszor olvasok az írótól vagy bármi, hanem mert régen olyan 8-10 évvel ezelőtt olvastam egy ehhez hasonló könyvet. A könyv szerint a 14 évnél idősebb gyermekek eltűntek. Engem magával ragadott ez az egész történet, de sajnos a folytatása már soha nem érkezett meg. Ezért is voltak kételyeim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Rengeteg kérdés motoszkált bennem. Mi van, ha ez is félbemarad? Mi lesz, ha túl magas elvárásaim lesznek a könyvvel kapcsolatban? Vajon minden oldal után mérlegelni fogom, hogy melyik fogott meg jobban? Ezek a kérdések azután is bennem maradtak, hogy megkaptam a könyvet. Viszont a teszten átment. Magával ragadott, lenyűgözött, elborzasztott és megrémített. Hisz milyen világ lehet az ahol a gyerekek uralkodnak? Néha végig nézek a 13-14 és persze az annál feljebb lévő korosztályon és elborzadok, de vajon mi lenne akkor, ha egyszer tényleg magukra maradnának, mint az itt lévő gyerekek? Vajon elindulna bennünk valami változás vagy kimutatnák helyette a foguk fehérjét? Persze ezekkel a dolgokkal csak fejben tudok eljátszani, hisz a valóságban ilyen nincs. De ezért is szeretem a disztópiákat. Mindig érdekes dolgokat tudnak kihozni a romlott valóságból.


Borító:  5/5*

Nálam csillagos ötös. Nagyon tetszik. Mind a szín összeállítás, mind maguk a gyerekek és felnőttek rajta. Mintha egy háborús övezetről szólna és, ha belegondolunk abba is vannak. Remélem majd a folytatásához is majd egy hasonló borítóval rukkolnak elő.

Magáról a könyvről:

Nem húzogatnak előttünk mézesmadzagot. Nem mutatják meg milyen volt előtte a világ és nem is ábrázolja az események elejét, hanem egyből a történet középpontjába kerülünk. A felnőtteket egy furcsa vírus támadta meg az egész világon. A vírus teljesen elcsúnyította és megváltoztatta őket. Nem önmaguk többé. Ha gonosz akarnék lenni akkor az agyatlan, rusnya zombihoz tudnám őket hasonlítani. Ami valamilyen formában igaz is. A gyerekek pedig felnőttek nélkül maradtak. Csak magukra és egymásra számíthatnak. A zombiknak már semmi sem fontos csak az, hogy élelemhez jussanak. A gyerekek pedig kicsik, védtelenek és fincsik, legalábbis a zombik szerint. Nem számít nekik, hogy a saját porontyuk vagy sem, hisz ezekre ők már egyáltalán nem emlékeznek a gyerek az étel és ők pedig enni akarnak. A gyermekek pedig próbálnak túlélni.

 Ezért nincs sok választásuk, minthogy felveszik a harcot. Gyerekek a felnőttek ellen..szülők ellen...anya és apa ellen. Akik eddig védték, félttették őket, most ellenséggé vált. Már az elején izgalomba tart minket az író és ez kihat a könyv legeslegvégéig. Hisz mindenki tudni szeretné, hogy mi ez az egész. Arrant, Maxint és társait már az elején megismerjük. Ezek a gyerek kicsik és nagyobbacskák egyaránt rengeteg mindent átéltek. Több szörnyűséggel találkoztam, mint azt eltudnánk képzelni és ettől olyan érdekes ez az egész történet. Tudom most kicsit furán hangzik, hogy érdekesnek hívom. De számomra ezek a disztópikus világok mindig izgalmasak és érdekesek. Együtt izgulok, félek és küzdök a szereplőkkel még ha csak innen a könyv másik oldaláról is tudok.

De térjünk vissza a Felnőttek nélkülhöz. Ahogy egyre jobban haladunk előre történetben, egyre több szereplőt kapunk. Megismerjük a közelben lévő gyerekcsapatot és persze közben nagyobb képet is kapunk a helyszínekről.  A hirtelen jött szereplők egyáltalán nem rontják el a történetet, nem lesz sok én veszetjük el mellettük a fonalat. A könyv olvasása alatt egyszer sem veszítettem el az érdeklődésemet. Folyamatosan lázban tartott. A szereplők a szívemhez nőttek és iszonyúan féltettem, sajnáltam őket. Egyszerűen lenyűgözött és megbotránkoztatott amit ez az egész a gyerekekből kiváltott. Képtelen voltam felfogni, hogy pár gyerekből miket váltott ki. Egyszerűen elborzadtam és annyira izgultam az én drágáimért, akik már annyira a szívemhez nőttek. Mivel belőlem is ezernyi érzést váltott ki hiába ifjúsági regény én 16 éves kor alatt  nem merem ajánlani és náluk is csak azoknak, akiknek bírja a gyomruk a hasonlót. Szóval inkább felnőttek lennének szerintem a könyv célközönsége, de ez nem az én döntésem. Szóval, aki érdekesnek találta az írásom a könyvről az vegye  a kezébe nyugodtan, hisz megbánni senki nem fogja.

Számomra a könyv rengeteget adott. Sok mindent tanultam belőle, hisz gyerekektől is tanulhatunk és szerintem ez nem szégyen. Az író rendkívül jól  mutatta be ezt a világot. Olvastam pár disztópiát hisz a nagy részének a hátterében mindig az van, hogy a felnőttek és gyerekek egy biztonságos otthonra, világra vágynak, de itt csak gyerekek vannak. Ők is erre vágynak, de a saját határaikon belül. Egy percre sem felejteti el velünk az író, hogy ezek csak gyermekek. Nem ad túl nagy elvárásokat nekik, csak az, hogy túl éljék. 

Egységben az egész:

Engem teljesen magával ragadott. Az összes elvárásomat felülmúlta és teljesen padlóra terített. Hihetetlen világ tárult elénk. Persze az alapja mindnek ugyanaz, de az író kihozta belőle a legjobbat és legérdekesebbet, amit lehetett. Nagyon-nagyon reménykedem benne, hogy kijön a  folytatása, hisz nem bírnám ki, ha nem kapnék belőle többet. Magával rántott mintha fecskendővel fecskendezték volna belém, hogy imádjam és egyszerűen nem tudok ellenállni neki. Örülök neki, hogy ebben az évben ez volt az első disztópia amit a kezembe foghattam, hisz már ezzel is tökéletesen indult az év és nagyobb kedvem lett egyre többet olvasni amíg várok a folytatásra.

 Kedvenc idézetek:

"Az anyja azonban azt mondta, hogy nem kell félnie. Ha nem látod a szörnyet, ő sem lát téged. Akkoriban még nem voltak szörnyek. Legalábbis, a valóságban. Csak képzeletben. Most viszont…" 

"– Na és? – kérdezte Franny. – Ha egyszer boldog vagy. És ha a világ is boldog, mi is azok lehetünk. A világ meggyógyul, az ember okozta károk helyreállnak, és a jövő generációi talán jobban csinálják majd."

 "– Én semmitől sem félek – ismételte Josh. – Akkor egyszerűen hülye vagy – jegyezte meg Callum. – Nem hiszem – mondta Josh. – Az a helyzet, hogy van olyan felnőtt, amelyik erős, van amelyik gyors, mások meg okosak, de az erősek lassúak, a gyorsak hülyék, az okosak pedig gyengék." 

"Még csak gyerekek vagyunk. Ezt eddig fel sem fogtam. A szüleink foglalkoztak az ilyen szarságokkal, hogy nekünk ne kelljen. Ők aggódtak helyettünk, és ők vállalták értünk a nehéz dolgokat hogy mi gyerekek maradhassunk. Mindig kinevettük, unalmasnak meg értelmetlennek tartottuk a felnőtteket, pedig megvédtek bennünket, biztonságossá tették számunkra a világot, hogy játszhassunk benne."
 




Köszönöm, hogy itt jártatok, Patti :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ÉRTÉKELÉS - Tomor Anita : Helló újra, kedves exem

ÉRTÉKELÉS - Jenny Han : A fiúknak, akiket valaha szerettem + nyereményjáték

Értékelés - Sara Shepard - Hazug csajok társasága

ÉRTÉKELÉS - Almási Kitti : Lezárás, Elengedés, Újrakezdés

ÉRTÉKELÉS - Erin Watt : Papírhercegnő ( A Royal család 1. )

12 számomra legjobb idézet Leiner Laura Bexi sorozatából *-*

Értékelés: Kathleen Glasgow - Girl in pieces - Lány, darabokban + nyereményjáték

TOP 10 IDÉZET: Csendes Nóra: Zápor utca

Értékelés: Sarah J. Maas: Köd és harag udvara

Számomra legjobb idézetek Borsa Brown Arab sorozatából.