Értékelés: Kate Hewitt: Bécs angyala

„Ha hagyjuk, hogy a borzalmak maguk alá temessenek, soha nem leszünk képesek tenni ellene.”

Fülszöveg:

Elég bátor vagy hozzá?

1940, Bécs náci megszállás alattHannah Stern, huszonhét éves ápolónő Bécs híres pszichiátriai klinikáján, az Am Steinhof kórházban, vállal munkát. Itt kezelik féltestvére kisfiát, Willit. Hannah reméli, hogy a háború végéig menedékre lelnek az intézetben!

De a kórház sötét titkokat rejt. Olyan titkokat, amelyeket Hannah sosem hitt volna el, ha nem látja a saját szemével. Gyerekek tűnnek el, de nem a gyógyulás vár rájuk, ahogy azt ígérték nekik, hanem valami teljesen más...

Amikor Willi is veszélybe kerül, Hannah tudja, le kell győznie a félelmét, és cselekednie kell. Mindent megtesz azért, hogy a gyermekeket megszöktesse.

Azonban ő csak egy egyszerű ember, aki egy rettenetes, mindent elnyomó rezsimmel áll szemben. És ahhoz, hogy akár csak egyetlen életet megmentsen, a sajátját kell kockára tennie.

Kate Hewitt USA Today bestsellerszerző mélységesen szívbe markoló története megmutatja, hogy lehetetlen körülmények között is szövődhetnek életre szóló barátságok, és a bátorság a leggonoszabb hatalmat is legyőzheti.

Személyes véleményem:

Ha valaki régóta követi a blogot az ismer már annyira, hogy minden adandó alkalmat megragadok, hogy második világháborús könyveket olvassak. Egyszerűen imádom a történelmet és valahogy ez a rész magával ragad. Tudom ez ilyen téren furán hangzik, de minél többet olvasok róla, annál több képet kapok arról, hogy milyen volt akkoriban élni. Miken kellett keresztülmenni, mennyire nehéz volt és hogy az emberek egy része folyamatos félelemben élt. Hisz a halál ott volt mindig a hátuk mögött. A Bécs angyala című könyv megint egy másik szögből mutatja be számunkra ezeket az időket, így ezért is voltam biztos benne, hogy el kell olvasnom.

Ahogy viszont kiderült az írónő kicsit a fantáziájára bízta ezt a történetet és egy valós eseményt/ cselekményeket színezett ki. Nem tudom, hogy azért, mert így könnyebb volt megírni, eladhatóbb vagy a kettő együtt, de sokkal érdekesebb lett volna, ha valós személyek lettek volna megkérdezve és elmesélhették volna az ő szemszögükből a történetet.

Magáról a könyvről:

Az 1940-es évek Ausztriájában vagyunk, pontosabban a fővárosban, Bécsben. A háború már

egy éve elkezdődött és az osztrákok sem maradtak ki a megszállás alól. Hitler újabb ellenségeket talált magának. A náci eutanázia program szerint a szanatóriumokban és a kórházakban kezelt fogyatékkal élő betegeket, illetve azokat akik mentálisan sérült embereket meg kell ölni. Ez alól nem kivételek a gyermekek sem. 

A könyvet párszor félre kellett tennem, hisz jelenleg 5 hónapos lett a kislányom és elég nehezen tudtam befogadni, feldolgozni az eseményeket. Valószínűleg pont emiatt volt nagyobb hatással rám.

A helyszínünk egy valós kórház méghozzá az Am Steinhof, ahol főszereplőnk Hannah Stern is dolgozik, aki ápolónő. A lány unokaöcsét is ebben a kórházban kezelik és reménykedik benne, hogy Will egyszer meggyógyul. Viszont olyan történik amire álmaiban sem gondolt volna. A gyermekek elkezdenek eltűnni a kórházból és egyik sem a saját lábán távozik. Így a nő versenyt fut az idővel, hogy megmentse Will életét.

Ez a rész már az írónő fantáziája hozadéka. A nácik az eutanázia program keretében 5 év alatt 789 gyermeket öltek meg. A program célja, hogy a szellemi és fizikai fogyatékkal élők megsemmisítése volt. A nácik úgy vélték, hogy ezzel “megtisztítják” az árja fajt a genetikailag hibásnak tekintett és a társadalom számára anyagi terhet jelentő emberektől. A gyermekeutanázia 1939 tavaszán kezdődött és 1939. augusztus 18-án a Birodalmi Belügyminisztérium rendeletben kötelezte az orvosokat, nővéreket és bábákat, hogy jelentsenek be minden olyan újszülöttet és három év alatti gyermeket, aki súlyos szellemi vagy fizikai fogyatékosság jeleit mutatja. Októbertől pedig a közegészségügyi hatóságok arra kezdték ösztönözni a fogyatékkal élő gyermekek szüleit, hogy kisgyermekeiket adják be a Németországban és Ausztriában erre a célra kijelölt gyermekklinikák egyikébe. A klinikákon valójában a gyermekek megsemmisítését hajtották végre. Ezekben a kifejezetten erre a célra felvett egészségügyi személyzet halálos gyógyszer-túladagolással vagy éheztetéssel gyilkolta meg a fiatal ápoltakat. (Forrás: https://encyclopedia.ushmm.org/content/hu/article/euthanasia-program)

Egyben az egész:

Rettentő nehéz olvasmány a maga módján, még ha nem is teljesen valós az egész. Biztos volt olyan a személyzet közül, akik megpróbálták megmenteni a gyermekeket. Talán, ha őket megtalálta volna az írónő és aszerint meséli el akkor sokkal valóságosabb lett volna ez a szörnyűség. Bele sem merek gondolni, hogy mi érezhettek ezek a szülők, akik önként adták a biztos halálnak a gyermeküket. Persze nem tudhatták, de mégis ők adták oda. Viszont a történelmi háttér miatt mindenképp érdemes elolvasni, hisz a sztorinak valóság alapja van.

 

Köszönöm a kiadónak a lehetőséget az olvasásra.

 

Ha megszeretnéd rendelni Katt ide 😊

Köszönöm, hogy benéztetek!

Patti 😊