Értékelés: Brittainy C. Cherry - Gravitáció

„Levegő felettem, föld alattam, víz, te lebegő, tűz, te lobogó, négy élem, légy velem. A kezedbe teszem a lelkemet. Mindenestül a tiéd vagyok.”

Fülszöveg:

Engem az érzelmeim vezéreltek, ő fásult volt és közönyös. Én álmodoztam, ő rémálmokban élt. Én gyakran sírtam, neki nem voltak könnyei.

Bár jégből volt a szíve, voltak röpke percek, amikor összekapcsolódott a pillantásunk és megláttuk egymás lelkében a titkokat, és amikor az ajka megízlelte a lelkemet mardosó félelmeket, én pedig magamba szívtam az ő fájdalmát. Néha még azt is elképzeltük, milyen lenne egymást szeretni, de a közénk furakodó, csúf valóság rendre a földre kényszerített minket.

Nem tudta, hogyan kell szeretni, és ugyanezt rólam is el lehetett mondani. Mégis... ha esélyt kapnék arra, hogy újra szerethessek, ismét őt választanám.

Még akkor is, ha tudnám, hogy fájni fog. Még akkor is, ha újra és újra földhöz vágna bennünket a gravitáció.

Lucy és Graham szívbe markoló története megmutatja, milyen az, amikor a szavak már nem elegendők. Ami segíthet, az egy ölelés, amiben a lelkek érintkeznek, és egy tekintet, ami többet mond szónál. Olyankor beszélnek igazán - azon a nyelven, amit a legjobban értenek

Kiadó: Libri - Insomnia

Oldalak száma: 377

Borító: KARTONÁLT

Súly:300 gr

ISBN: 9789634334323

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2019

Árukód: 2722511 / 1181138

Fordító: H. Prikler Renáta

Sajnos a sorozat előző részeihez még nem volt szerencsém, de már felvettem őket a kívánságlistámra. Viszont nagyon tetszik már az benne, hogy önálló kötetként is olvasható az egész sorozat. Legalábbis a negyedik rész biztos. Annyira kíváncsi voltam már erre a könyvre, hogy egyszerűen még az éppen aktuális olvasmányom is félretettem miatta. Persze nem mondom azt, hogy nem voltam kicsit szkeptikus, hisz ez is egy New Adult könyv, ami alapjáraton a kedvenc témám, de nem voltam benne teljesen biztos, hogy tud bármi újat mutatni. Hát hatalmasat tévedtem.

Bátorkodom kimondani, hogy ez lesz ebben az évben a kedvenc könyvem. Tényleg kár lett volna kihagynom. Nem igazán ragadt meg egy egyszerű NA könyvnél, sokkal, de sokkal több volt benne. Ez a könyv egyszerűen visszahozott újra a könyvek világába, hisz mostanában annyira kimerült vagyok és leszív a munka, hogy már nem mindig van energiám egy új könyvhöz, de a Gravitáció visszahozott az életben. A hangsúly nem igazán a szerelmen volt, azon, hogy ki mennyit szenvedett és mennyire összetört, hanem sokkal inkább a családon volt. Mindannyian tudjuk szerintem, hogy mennyire fontos ki milyen neveltetést kapott, milyen emberek mellett nőtt fel és milyen körülmények között. Ezek azok a dolgok, amik mindig a részünk maradnak, amiken nehéz túltennünk magunkat és nagyon sokszor ezek alapján éljük az életünket. Ezért is tetszett annyira.

Borító:

Mikor nézegettem a sorozat előző részeit kicsit szemet szúrt, hogy eltér a többi könyv borítójától. Talán ez miatt is volt számomra olyan érdekes ez a könyv. Hisz, ha egy sorozatba kerül kakukk tojás, akkor az egyből felcsigáz és tudni akarom mi a különbség. Ebből kifolyólag már vettem meg az előző sorozatból könyvet és azok is terítékre kerüljenek, hogy tudjam mi a többi könyv között a különbség.

Magáról a történetről:

Az egyik főszereplőnk Lucy. A kissé hóbortos, életvidám lány, aki mindenkivel kedves és önzetlen. Mindig segít és nem vár soha viszonzást. Az a fajta lány, akit az emberek vagy nagyon szeretnek, vagy mélységesen utálnak. Kissé hippi, kissé különc, de a legjószívűbb ember, akivel találkozhatunk. Ő hozza a fényt a könyvben, mondhatni egy isteni csoda, hogy létezik.

A történet másik főszereplője pedig Graham, aki teljesen Lucy ellentéte. Graham teljesen más értékeket hozott otthonról, hisz teljesen más körülmények között is nőtt fel. Ezenkívül tudni kell még róla, hogy egy sikeres és befutott író. Ami már csak jó pont a részünkről számára.

A kettejük kapcsolata alapján látunk bele, hogy mennyire is fontos az, hogy kivel és milyen körülmények között nőtünk fel. Mondjuk továbbra sem értem, hogy miért kell annyira minden könyvben erőltetnünk, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Én annyira nem tudom elképzelni ezt az egész dolgok, hisz, ha semmi közös nincs bennetek akkor mivel töltitek el a közös időt? De biztos van valami igazság is benne, hisz akkor nem ez lenne az összes könyvben. Szóval nyugodtan fogadom a kommenteket vagy üzeneteket erről. Tényleg érdekel van-e erre példa.

Graham gyerekkora nem éppen volt a legjobb. Bár az apja népszerű író volt, de sokszor a pohár fenekére nyúlt. Amit kissé áttudtam élni, bár nekem ez a tényező apástul hamar kiesett a képből. Szóval egy alkoholista apa mellett nőtt fel, aki belül rémes volt, kívül pedig nyájas mindenkivel. Graham élete soha nem volt könnyű. Mindig ott volt számára árnyékként, hogy az apja mennyire befutott és hogy mi az a szint, amit elvárnak tőle. Egyre zárkózottabbá vált, minél több mindenen ment keresztül és minél több ember lépett ki és be az életébe. Egyszerűen én nem tudom, hogy bírta, de le a kalappal előtte. Komolyan.

„– Megtennél nekem egy apró szívességet? […] Megpróbálnál szomorúnak látszani a temetésen? Az emberek a szájukra vesznek, ha mosolyogni látnak. […] És most mondd szépen utánam: az apámat sokan szerették, és mindenkinek hiányozni fog.

– Az apám egy faszfej volt, és nem fog hiányozni senkinek.”

Ezekután pedig annyira nem is csodálkozhatunk rajta, hogy számára apja halála nem fájdalmat hozott magával, hanem boldogságot okozott. Az életébe fokozatosan látunk bele és minél jobban haladunk előre a történetbe, annál jobban értjük, hogy mitől lett olyan amilyen.

Lucille viszont teljesen más körülmények között nőtt fel. Az édesanyja szabadnak nevelte, hogy mindig jót cselekedjen. Soha ne adja fel és mindig legyen valami, amiért felkell holnap, amiért reménykedik. Ő pedig a halála után is megpróbált ebben a szellemben élni. Megpróbálta teljesíteni, amit az édesanyja kért tőle az utolsó szavaival.

„Arról, hogy anya és lánya között a szeretet örökkévaló, és az évszakok változásával is megmarad.”

A lány nagyon közel állt az édesanyjához. A testvérei közül ő hasonlított rá a legjobban, főleg személyisége és életfilozófiája miatt.

Mikor az egyik testvére rákos lett. Ő volt mellette, tartotta benne a reményt és mindent megtett, hogy segítse a gyógyulásban.

Szóval itt van ez a két teljesen különböző ember, akik valamilyen úton-módon egy különös helyzetben találkoznak és valamilyen szinten összefonódik az életük. Hisz úgy alakul, hogy Graham egyedül marad az újszülött kislányával Talonnal és akit segítségül tud hívni az nem más, mint Lucy.

Nem alkotnak egy párt, mégis együtt nevelik Talont. Graham olyan apja szeretne lenni a kislánynak, aki neki sohasem volt és ez már önmagában is hihetetlenül aranyos. Megpróbálja megtanulni, amit egy újszülöttről tudni kell és teljes erőbedobással ottvan a kislánya mellett. Lucy pedig önzetlenül segíti, amiben tudja. Mindig ott van mellette. Az pedig, hogy Graham valamilyen szinten a lánya közelébe engedte Lucyt máris hatalmas előrelépés. De ugye úgy nem lehet gyereket nevelni, hogy az emberek nem beszélnek egymással, így ahogy haladunk előre a könyvben úgy fokozatosan nyílnak meg egymás számára. Fokozatosan derülnek ki dolgok a múltból és körvonalazódik ki minden.

Vannak dolgok, amikbe úgy érzem belemehettünk volna jobban, hisz az is egy fontos része a könyvnek és persze még jó pár dologra kíváncsi lettem volna. De ezeken kívül tökéletesen megvoltam elégedve a könyvvel.

Érdekes témát boncolgattunk és megismerhettünk két nagyon különleges személyiséget. Szóval én bátran ajánlom mindenkinek a könyvet és igen még azoknak is, akik nem olvasták az előző részeket, hisz különálló kötetként is olvasható.

Kedvenc idézetek:

„Még a legsötétebb lelkek is találnak valami szívmelengetőt a mosolyodban.” 

„-Ha az életem múlna rajta, akkor sem tudnék eligazodni rajtad. Egyszerre vagy hideg és meleg. Általában jó emberismerőnek tartom magam, de téged Graham Russell, egyszerűen nem értelek. Nem hasonlítasz senkihez.
-Talán olyan vagyok, mint a regények, amelyeket végig kell lapozni ahhoz, hogy megérthessük őket.” 

„– Maktub – suttogtam a fülébe, ahogy magamhoz öleltem. Mindkettőnk csuklójára ez a szó volt tetoválva annyit jelentett: „így van megírva”. Az életben mindennek oka volt. Minden pontosan úgy történt, ahogy történnie kellett, amint meg volt írva, függetlenül attól, hogy fájdalommal jártak-e, vagy sem. Voltak szerelmek, amelyek, mert az volt megírva, örökké tartottak, más szerelmek egy szezont sem álltak ki.” 

„– Emlékszel, mit szokott mondani a mama, amikor egy férfi meg egy nő összeköltözött?
– Aha. Abban a pillanatban, amikor a férfi eléggé otthon érzi magát ahhoz, hogy levegye a cipőjét a házadban, és kérdés nélkül kivegyen valamit a hűtődből, ideje tovább állnia.
– Okos asszony volt.”  „Legyenek ösztönzők. Legyenek igazak. És legyenek kalandvágyók. Csak egy életünk van, amelyek minden napját, már csak az apám iránti tiszteletből is, úgy szeretném leélni, mintha az lenne az utolsó fejezet.”

Itt meg is tudod vásárolni 💗

Köszönöm, hogy benéztetek.

Xoxo, Patti :)