Értékelés: Soman Chainani - Az én váram (Jók és Rosszak Iskolája 4.)

„Ha az ember lánya azzal tölti élete nagy részét, hogy egy lánnyal tervezi a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” örökkévalóságát, nehéz egy fiúval esküvőt tervezni.”

A Jók és Rosszak Iskolájának növendékei úgy gondolták, elérték a mesés Boldogan-Élnek-Míg-Meg-Nem-Halnak állapotot, minden szép és jó lesz, miután legyőzték a gonosz Iskolamestert (a Gazgatót). Fogalmuk sincs, hogy világuk kitágul... és történetük is folytatódik.

A végbizonyítvány megszerzéséért negyedik évben mindenkinek vándorútra kell mennie, ahol dicsőséget szerezhet magának. Ezek a küldetések nemcsak veszélyesek és kiszámíthatatlanok, hanem a tétjük is nagy: a siker örök tiszteletet, a kudarc örök feledést jelent.

Agatha és Tedros feladata az, hogy királyi párként adják vissza Camelot királyságának és várkastélyának régi fényét. Sophie dékán feladata teljesítése során a Gonoszt a saját képére próbálja formálni. Ám hamarosan mindannyian egyre magányosabbnak, egyre elszigeteltebbnek érzik magukat...

Amikor azonban évfolyamtársaik feladata káoszba torkollik, valakinek át kell venni a vezetést, hogy megmenthessék őket. Ha a Jó és a Rossz nem képes együttműködni, senki nem marad életben.

Soman Chainani diadalmasan tér vissza a Végtelen Erdőbe a New York Times bestsellersorozat mozgalmas, nagyon izgalmas negyedik részével.

Cím: Jók és Rosszak Iskolája IV. - Az én váram

Szerző: Soman Chainani

Kiadó: TWISTER MÉDIA KFT.

Oldalszám: 672 oldal

Megjelenés: 2018. november 30.

ISBN: 9786155631443

Méret: 210 mm x 140 mm x 25 mm

Személyes véleményem:

Erre a részre mondanám, hogy na végre. Sokkal jobb volt, mint az előző. Iszonyúan érdekesek voltak a részek és nagyon érdekelt, hogy mi lesz ezután.

Magáról a könyvről:

A gazgató meghalt, de ezúton reméljük most már végleg. Agatha elindult Tedrosszal és Tedrossz édesanyjával Camelotba, hogy a fiú teljesítse kötelességeik. Megkoronázzák és újra felemelje királyságát.

Sophie pedig a rosszak dékánja lett Lady Lesso helyett. A többi negyedéves pedig elindult, hogy teljesítse az utolsó évre rájuk szabott küldetést. Viszont mivel ez a könyv megírodott gondolom rájöttök, hogy a történet még nem ért itt véget. Hiába reménykedtek benne, hogy végre ez a boldogan éltek, míg meg nem haltak, de valami félrement. A végességesek és végtelenek küldetései valamiért elcsúszik. Nem tudják teljesíteni, hisz bajba kerültek. A tétenész pedig egyszer csak írni kezdett. Agatha és Sophie pedig otthagyják a boldogan éltűket, hogy újra rájöjjenek ki vagy mi áll az egész mögött és közben pedig egyre több részlet derül ki.

Ez a könyv nagyon sokban előrelépés volt, mint a többi. Eddig is látható volt a lányoknál egy fejlődés, viszont itt teljesedett ki. Egyszerűen úgy ahogy néha ők is elképedtek, hogy ez tényleg ő volt, úgy én is. Ez főleg Sophiera volt igaz. Nem mondom néha tényleg előkerült a kényeskedő, rózsaszín hercegnős éne, de az egyre ritkább volt. Hihetetlenül jó volt olvasni. Tedros viszont nagy csalódás volt számomra és Aggie számára is. Legalábbis a történet elején, bár én az egész könyvben, így ítéltem meg. Teddie egyszerűen nem tudja, hogyan kezdje el írányítani az országot és közben egy ellenséggel is találkozik. De vajon ki ez a kígyó és miért gondolja azt, hogy őt illeti Camelott koronája? Erre viszont nekik kell rájönniük és közben egy csatát is megkell szervezniuk. Rengeteg fordulat és cselekmény van ebben a részben.Ebből kifolyólag sokkal jobban várom az ötödik részt, mint eddig gondoltam volna.

A többieket viszont továbbra is szerettem, főleg Pöttyöt. Sokkal magabiztosabbak, okosabbak és ésszerűek lettek. Igaz követtek el hibákat és ez lett a végén a vesztük, de az ötödik részben már reménykedek benne, hogy tényleg ez lesz a boldogan éltek, míg meg nem haltak. Viszont Sophiet most már nagyon sajnálom. Valahogy mindig a rossz emberbe szeret bele, ahelyett, hogy Horttal lenne, de talán majd most. :D

Köszönöm, hogy benéztetek,

Xoxo, Patti. :)