Értékelés - Neil Gaiman: Sosehol

"Rájuk bámult, várt száz évet, ami tucatnyi szívverésben párolgott el."

Fülszöveg:

Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé... ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó - a lány, akin segített - nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja.

A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?

Kiadó: AGAVE KÖNYVEK KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 272

Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT

Súly: 312 gr

ISBN: 9789634194491

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2018

Árukód: 2714296 / 1174349

Fordító: Pék Zoltán

Borító: 5/5

Mikor megláttam először a borítóját nem tudtam, hogy mire utal vagy, hogy mire számítsak. Olyan titokzatos volt, egyszerű, de mégis tökéletesen passzolt a könyv világához és tartalmához. Nekem nagyon tetszett, hogy nem próbálták meg túl bonyolítani, kiszínezni és így nem voltak rajta felesleges dolgok. Sokkal jobban szeretem ezeket az egyszerűbb borítókat. Persze az se mindegy milyen könyvhöz van, de ehhez tökéletes volt, hisz mindent beletömörítene akkor már túl soka lett volna.

Személyes véleményem:

Az elején nehezen tudtam felvenni a fonalat a könyvvel. Volt amikor nem tudtam, hogy most kihagytam pár oldalt vagy én nem figyeltem eléggé, de a egy idő után már én is felvettem a ritmust és sokkal élvezetesebbé vált. Az elején féltem új írót kipróbálni, hisz még nem olvastam tőle, de ezek után szerintem minden megváltozik. Hisz egy nagyon érdekes világot tárt elénk. Bár lehet, hogy a későbbiekben máshogy tekintek a metrókra főleg, hogy nagyrészt metrón is olvastam munkába menet vagy épp jövet. :D

A karakterek jól kivoltak dolgozva, nekem kimondott hiányérzetem nem volt. Szóval engem megnyert magának. :) Mondjuk túl sok dolga nem volt, hisz aki ismer az tudja, hogy élek halok a hasonló típusú könyvekért, de egy rosszul megírt Fantasy könyv eltudja venni a kedvem magától az írótól is. Szóval könnyű dolga lett volna, de azért annyira mégse. De Neil Gaiman könyve tökéletesen vette az akadályt és megszerettette magát velem is. Most pedig nem szaporítom tovább a szót tudom, hogy titeket a regény jobban érdekel így hát essünk is neki persze csak óvatosan. 

Magáról a könyvről:

Már az elején megismerhetjük  Richard Mayhewet, aki Londonban él és egy igen tehetséges és egyben feltörekvő üzletember. Aki számomra kicsit álomvilágban él, de ez nem mindig jelent rosszat. Richárd egy lakást bérel Londonban, de mégse a gazdag negyed részén ami számomra imponál. Találkozunk Jessicával, aki Richárd mennyasszonya és én nagyon próbáltam nem utálni, de nem sikerült. Igazából nem értettem meg, hogy ők ketten miért vannak együtt. Teljesen különböző személyiségűk van és ahogy beleláttam az életükbe számomra Richárd papucsnak tűnt és ez nagyon idegesített benne. Egy okos, értelmes ember, de egyszer nem állt a sarkára, hogy bocsi nem akarok múzeumba menni, vagy nincs kedvem a főnököddel vacsorázni inkább a haverokkal innék vagy valami. Aztán minden megváltozott és Richárd egyszer az életben végre felállt és azt mondta, hogy NEM. Én olyan büszke voltam rá és imádtam. Jó persze én megmondtam volna neki a magamét vagy beolvastam volna neki, de hát én, én vagyok ő meg Richárd. Richárd belebotlott szó szerint Ajtóba (igen ez egy név, én is többször elolvastam mikor elsőnek megláttam, de igen ez a lány neve), aki segítségre szorult és Richárdnak mivel van szíve nem hagyta a földön feküdni a védtelen lányt. Szóval tőlem még egy pontot kapott a képzeletbeli listámon.

London a könyvek világában mindig egy nagyon különleges volt. Egy olyan város amire mindig tökéletesen fellehetett építeni egy fantázia világot és ebbe nem is nagyon kell messzire menni vagy nagyon gondolkodni, hisz már a Harry Potter is ide tartozik. Ebből kifolyólag számomra egy nagyon különleges hely, ahova egyszer remélem nekem is lehetőségem lesz eljutni. Hisz már annyi könyvben szerepelt és olyan világokat hoztak el elénk, hogy az valami hihetetlen. Mintha a várost kimondottan volna azért teremtették vagy hozták létre, hogy az írók ötlettára legyen. Ettől olyan különleges, mágikus, hogy mindig fellehet rá húzni egy másik világot.

Itt is ez történt. Miután Richárd otthagyta Jesst és felsegítette Ajtót és elvitte magához kiderült róla, hogy ő nem olyan, mint a többi normális ember vagyis nem teljesen. Hisz Ajtó nem Richárd londoni világából származik, hanem kicsit lejjebbről méghozzá Lenti Londonból. Most gondolom azt nem kell mondanom, hogy nem igazán hitte el. Hisz szerintem sokan néznénk egy hasonló esett után mást hibbantnak vagy elmebetegnek és még hasonló szépségeknek. Richárd is így volt vele. De persze ettől függetlenül segített Lady Ajtónak abban amiben kellett, hogy biztonságban hazajuttassa oda ahova tartozik és néha lehet elgondolkodott rajta, hogy megörült. Miután elválltak egymástól Richárd azt hitte minden visszatér a régi kerékvágásba, de ha így történt volna akkor meg se született volna a könyv. Szóval nem így történt. Mivel Richárd hirtelen nem létezett. A taxi nem állt meg neki, a lakását kiakarták adni másnak és az irodai helye sem volt már meg. Jessica felismerte, de nem tudta, hogy bármi köze is lenne hozzá szóval én itt kaptam volna szerintem idegösszeroppanást vagy elfoglaltam volna valami luxuslakást és boldogan éltem volna a sok idióta ember nélkül. Viszont Richárd nagyon visszaakarta kapni az eddigi életét az idegesítő jegyesével együtt, amit még mindig nem értek. De a pasikat elég sokszor nehéz megérteni. Mondjuk ők ugyanezt mondják szerintem a nőkre. Szóval Richárd nem tudta, hogy találhatná meg Ajtót és azt se tudta, hogy kapjon vissza mindent amit szeretett volna. Találkozik egerekkel, egérszavúakkal és még különböző "emberekkel". Miután megtalálta Ajtót és de Carabas márkit, akik Ajtónak próbálnak védelmezőt keresni ő is a csapattal tart. Hátha ennek hatására minden újra a régi lesz. Mondjuk a remény hal meg utoljára, itt is, de sokkal hamarabb meghalt még mielőtt reménykedni kezdett volna az egyik főhősünk. Az pedig, hogy milyen különleges világot tár elénk az író, hogy miért változott meg a metrókról a véleményem és, hogy számomra miért lett London sokkal különlegesebb te is megtudod és egyben meg is érted, ha elolvasod a könyvet.

Neil Gaiman egy különleges világot tárt elénk. Olyat, amin az idő vasfoga nem fogott, ami teljesen más, mint az a London, amit az olvasó képeken lát vagy a saját szemével látott. Hol az emberek még egymással harcolnak karddal és lándzsával, hol a gyilkosságok magasabb rendű személyek ellen teljesen hétköznapi. Hol a metróknak uraik vannak, kik ingyen fogyasszák a gépekből származó nyalánkságokat. Hol angyalok vannak, de nem azok, akiket a mesékben látsz. Egy világot mely mindent megváltoztat, őket is, téged is és engem is. Nagyon szépen köszönöm a kiadónak, hogy esélyt kaptam elolvasni egy könyvet és ha pár órára is, de egy másik világban járhattam általuk. Az írónak pedig köszönöm, hogy megteremtette számunkra, olvasók számára ezt a különleges magával ragadó világot.

Kedvenc idézetek:

"– Hagyjanak minket – mondta Ajtó tisztán, nyugodtan. Richard megszorította a kezét. Ha a lány bátor tud lenni, ő is. – Ha bántani akarják, előbb engem kell megölniük – közölte. Mr. Vandemart ez láthatóan őszinte örömmel töltötte el. – Helyes, köszönjük. – Ez így is lesz – nyugtatta meg Richardot Mr. Croup. – Csak nem most – tette hozzá Mr. Vandemar."

"– A Felvilág kémje vagy, he? – mondta Lord Patkányszavú. – Fel kéne, hogy hasítsalak a torkodtól a gyomrodig, és jósolni a beleidből. – Nézze – mondta Richard, háta mögött a fallal, ádámcsutkája előtt az üvegpengével –, szerintem ez az egész egy nagy tévedés. Richard Mayhew a nevem. Be tudom bizonyítani. Itt a könyvtárjegyem."

"– Most én – erősködött Mr. Vandemar. – Melyik számra gondolok? – Hogy mondta? – Melyik számra gondolok? – ismételte Mr. Vandemar. – Az egy és a sok között – segített. – Hét – vágta rá a márki. Mr. Vandemar elégedetten bólintott. – Hol van a… – kezdte Mr. Croup, de a márki a fejét rázta: – Nem, nem. Ez már mohóság."

"Sokkal jobban megijed, ha letépem a fickó fejét, míg ő félrenéz, aztán a torkán át felnyúlok és megmozgatom az ujjaimat. Amikor a szemgolyó kiesik, mindig sikítanak."

"– Richard, harcoltál már lándzsával? – Soha. – Fogd meg. – De… – Csináld. – Vadász hangja halk, de feszült volt. – Vedd fel. A tompa végét fogd. Richard felvette az elejtett lándzsát. A tompa végénél fogta meg. – Ennyit én is tudok – dörmögte. Mosolyféle suhant át Vadász arcán. – Tudom."

Köszönöm, hogy itt jártatok, Patti. :)