ÉRTÉKELÉS - Szurovecz Kitti : A sokszívű

„A poliamoria nem azt jelenti, hogy mindenki mindenkivel. Csak azt, hogy ha szeretünk valakit, az nem akadálya annak, hogy még egyet szerethessünk. Vagy kettőt. Vagy hármat.”

Fülszöveg:

Annabellának két élete van: két lakhelye, két állása, két baráti köre és nem utolsósorban: két szerelme. Az évek során mesterien megtanulta különválasztani a világait és elrejteni kínzó lelkifurdalását, ám egy nap megtudja, hogy gyermeket vár, és onnantól minden megváltozik...

Szeretne őszintén élni, de képtelen megtenni az első lépést. Amikor az interneten rátalál a Sokszívűek Társaságára - akik épp úgy élnek, ahogy ő, csak mindezt etikusan, az összes szerelmi partnerüket beavatva teszik -, úgy érzi, új családra lelt... Vajon képes lesz ebben a kívülről szürreálisnak tűnő világban boldogságra találni?

A poliamoria, azaz az etikus többszerelműség ma már Magyarországon is egyre nagyobb teret hódító párkapcsolati forma.

Lehetünk-e boldogok egy párkapcsolatban, ahol többen vagyunk kettőnél? Milyen egy ilyen élet a társadalom tükrében, és miként győzik le a poliamorok a gyilkos féltékenységet?

Szurovecz Kitti hónapokon át nyomon követte több hazai poliamor pár és család életét, hogy ezekről a nem mindennapi kapcsolatokról fiktív történetbe ágyazott, ámde hiteles képet festhessen.

Kiadó: Athenaeum

Oldalak száma: 352

Kiadás éve: 2017

Már a fülszövegből is kiderül, hogy a könyv egy elég kényes dolgot hoz elő. Az ehhez hasonló más kapcsolatok, ami eltér a szokásostól mindig is olyan téma lesz, ami külön választja majd az embereket. Van, aki elfogadja; van, aki nem és van, aki elítéli. Hallottam már a poliamoria kapcsolatról, de akkor még nem igazán foglalkoztam vele. Viszont egy hónapja, az egyik reggel pont erről beszéltek egy rádiós műsorban egy nővel, aki ilyen kapcsolatban él, és igen érdekesnek találtam. Mármint én magam nem tudnék így élni, de olyan őszintén és olyan nyíltan beszélt, hogy az tiszteletreméltó volt. Minden kérdésre gond nélkül válaszolt, amit a műsorvezetők kérdeztek. Ekkor keltette fel a figyelmem Kitti könyve, és soha nem fogom megbánni, hogy elolvastam.

„Poliamornak lenni nem azt jelenti, hogy mindenkire ráizgulunk, aki szembejön.”

A könyv egy lányról, Annabelláról szól, aki már évek óta ilyen kapcsolatban él. Van egy párja Magyarországon, akivel már 7 éve él együtt, s van egy párja Olaszországban, akivel Olaszországban lakik. A főszereplőnk nem tud, és nem is akar választani a két férfi között. Kialakított magának egy kétlaki életet és ő így éli a számára teljesen normális mindennapjait. Ugye, mennyivel könnyebb lenne az élet, ha az embereknek tudna erről beszélni és nem ítélnék el? Talán pár év múlva a világ sokkal elfogadóbb lesz, ezzel kapcsolatban is. 

 

„Én vagyok a hibás? Hiszen csak megengedtem magamnak, hogy szeressek, ennyi történt, semmi más.”

De, mint minden történetben itt is jött egy váratlan esemény, mégpedig az, hogy Annabella terhes lett. Teljesen kétségbeesik, és nem tudja, mit tegyen. Az interneten való böngészés közben rátalál egy csoportra, mely a Sokszívűek nevet viseli.

Itt nem ítélik el és jobban megismeri önmagát. Az ő szemszögéből ismerkedünk meg ezzel a világgal és, hogy pontosan milyen érzés így szeretni és így élni.

Az írónő teljes képet fest erről az életformáról, és szépen bemutatja, hogy nekik ez az életvitel a normális, és ők így boldogok. Annabella is tökéletes jellemfejlődésen ment keresztül, ahogyan rájött, ő is ide tartozik - remélem, az olvasók is kicsit elfogadóbbak lesznek ezzel kapcsolatban, miután elolvassák a könyvet.

A mai világban annyi minden van, amit nem fogad még el az emberek nagy része. Szerintem ezen is lehet változtatni, hisz gondoljunk csak bele!

Régen a válás volt kevésbé elfogadott, vagy hogy valaki egyedül neveli a gyermekét. Most pedig mást se látunk a közelünkben lévő embernél, minthogy elvált vagy pedig nyitott kapcsolatban élnek.

Ezek után látok rá esélyt, hogy egyszer majd a másneműeket, a poliamor életvitelűeket, és még sorolhatnám milyen embereket fogunk elfogadni, és ugyanúgy tisztelni, mint a hozzánk hasonlóakat.

Egy valamit le kell szögeznem: ez nem betegség. Nem arról szól, hogy én csak az egyiket szeretem és a többivel csak vagyok; hanem arról, hogy több embert szeret szerelemmel egy személy egyszerre, s nem tesz különbséget, hogy valakit jobban szeretne közülük.

„- Nem normális az, aki többet szeret egyszerre, ugye?

- Erről megoszlanak a vélemények. - Márk torkát elhagyja egy keserű kis kacaj. - Nem végeztem ilyen irányú felmérés, de ahogy látom, ez az egész a biztonsággal függ össze. Aki elvesztette a bizalmát és a biztonságát, az utána nem meri csupán egyetlen emberre rábízni sem az életét, sem a szeretetét.”

Köszönöm, hogy elolvastátok, Pati. :)