Értékelés - Jen Klein - Rád hangolva
“Persze az én hibám. Összetörték a szívem, de én tehetek róla. Én szegtem meg az ígéretem.”
Oliver Flagg két lábon járó közhely. Legalábbis June szerint. A srác jóképű, népszerű, élsportoló, és a pomponlányok vezetőjével jár. Ő az amerikai álompasi gimis kivitelben… June köszöni, nem kér belőle. Csakhogy a végzős évükben Oliver viszi mindennap suliba, ami azt jelenti, hogy a lánynak olyasvalakivel kell töltenie a reggeleit, akinek egy összetett mondat megértése valószínűleg komoly nehézséget jelent, a zenei ízlése pedig ugyanolyan fájdalmasan kiszámítható, mint ő maga. Úgyhogy veszekednek. Sokat. Az életről, a gimiről, az együttesekről, a benzinzabáló autókról, mindenről. (Oké, Oliver talán mégis tud összetett mondatokban beszélni.) Az világos, hogy ők ketten tűz és víz. Ami nem világos, miért számít ez egyre kevésbé…
Kiadó: Móra könyvkiadó
Szerző: Klein, Jen
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 352
Kötés: puha kötés
ISBN: 9789634158592
Már nagyon rég szemeztem ezzel a könyvvel. Szóval miután az egy hetes vagy majdnem egy hónapos rohangálós időszak véget ért tegnap elkezdtem az olvasását és még tegnap be is fejeztem. *büszkefej* Igen tudom nem hosszú, de mostanában alig volt időm bármire is. Úgyhogy kezdjük az értékeléseket.
Borító:
Nekem nagyon tetszik. Imádom a színeit és szerintem nagyon passzol a sztorihoz, mivel a zene nagyban hozzájárul June és Oliver kapcsolatához. A címe is figyelem felkeltő. Szóval ez számomra 5/5.
Most pedig jöjjön a véleményem a történetről.
Ha valami filozófiás könyvet szeretnél olvasni akkor most szólok ez nem a Te könyved. Viszont, ha egy könnyed olvasmányra vágysz, ami vicces, szórakoztató, elgondolkodtató és szerelem is van benne akkor megvan a számodra tökéletes könyv.
A könyv kezdete máris figyelem felkeltő. A végzős bál van megemlítve és, hogy valami fontos és nagy lépésre készül valaki. Majd visszaugrunk a történet elejére. June és édesanyja új házba költöztek miután meghalt a nagypapája, ezért kicsit messzebb került a sulitól. Konkrétan 2 óra buszozásra. Ezért mivel az anyja legjobb barátnője ott lakik a közelükben és a fia egy évfolyamba jár Junenal megbeszélik, hogy innentől Oliver viszi suliba. Melyik lány ne vágyott volna arra, hogy a suli legmenőbb sráca vigye minden reggel? Hát June erre nem vágyott. De a 2 órás buszozásnál ezerszer jobb volt. Iszonyúan különböztek, mindenből vita volt, amíg nem támadt egy ötlet. Oliver szerint mindennek jelentősége van, főleg a végzős évnek. June szerint egyáltalán nem számít.
“– Egy kicsit sem vagy izgatott? – kérdezi.– Nem.– Ez az utolsó évünk. Ez az az év.Jaj már!– Nem akarom lerombolni az illúzióidat, de ennek az egésznek semmi értelme. Ez azért még nem az igazi élet.– Nem, annál sokkal jobb! – vágja rá Oliver. – Most alapozzuk meg az egész további életünket.Ezúttal rajtam a sor, nem tudom megállni nevetés nélkül.– Ugyan! Bármit is csinálunk most, annak semmi jelentősége.Olivérnek tátva marad a szája. “
Ezért kitalálnak egy játékot, ha valaki olyan érvet tud felhozni, amivel nem lehet vitába szállni az feltehet egy tetszőleges zenét a lejátszólistára és a másiknak muszáj hallgatnia. Ehhez pedig találtak egy pártatlan döntő bírót, aki June egyik legjobb barátja Shaun lesz. Ahogy megyünk előre a történetben June annál jobban fejlődik. Nem változik meg ugyanúgy a barátai a barátai lesznek csak ő maga lesz felnőttesebb és persze igazi fiatal. Oliverrel, akit izomagynak gondol barátok lesznek. Be kell látnia, hogy nem minden az ami látszik, hogy a sportolók is lehetnek okosak és szerethetőek.
“ - Csakhogy az ilyesmi elég ritkán működik.- Miért?- Mert valaki mindig többet akar. Egyedül akkor működik az ilyen barátság, ha az egyik fél iszonyat ronda. Ebben az esetben az iszonyatosan ronda vonzódik a másikhoz, de mivel nagyon nem egy kategóriában versenyeznek, nem áll fönn a veszélye, hogy bármi is legyen a dologból.“
June ahogy jobban megismeri az érzéseit annál jobban tudja, hogy a pasiját Itchet már nem szereti és már nem boldogok. Majd a cselekmények előrehaladtával rájön, hogy Oliver íránt egyre többet érez, de neki is ugye ott van a pomponlány barátnője és, hogy mi lesz ebből az egészből? :) Olvasd el és megtudod. Ezeken felül pedig ott a végzős balhé és a végzős bál is. 😉
Végezetül pedig annyit, hogy szerintem is minden számít. A gimi ugyanúgy hozzád tesz majd, formál, mint az egyetem. Minden pillanat számít. Amikor a mögötted ülővel összehasonlítjátok az irodalom dolgozatra kapott jegyet. Az osztálykirándulások. A bécsi adventi vásárra menés, mikor a barátnőddel oldalast esztek a buszon. A szallagavató mikor több száz ember elé állsz ki táncolni vagy verset mondani. Éld meg minden percét, mert ha nem teszed egy életre bánni fogod. A bulizások. A jó és rossz cselekedetek. Minden számít azok is, amiket jelentéktelennek gondolsz.
Köszönöm, hogy itt jártatok, Patti. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése