„Közvetlenül
a nyak mellé Nik egy apró, virágzó indát rajzolt, ami két egyszerű mondatot
vett körbe.
Odáig
lesznek érted. Éppúgy, ahogy én.”
Az
írónő egy igazán nehéz, mégis elképesztően fontos témát választott. A családon
belüli bántalmazás mindig fájó és felkavaró, de pontosan ezért kell beszélnünk
róla újra és újra. Ez a történet nem csupán egy romantikus regény – sokkal
inkább egy segélykiáltás, egy tükör, amelybe nem mindig könnyű belenézni.
Jane
tíz évvel ezelőtt szó nélkül menekült el otthonról. Nem búcsúzott el a
barátaitól, a szerelmétől sem – akkor lépett le, amikor a szülei nem voltak
otthon. Egészen Los Angelesig menekült, abban a reményben, hogy maga mögött
hagyhatja a múltját. De a körforgás nem tört meg.
Most, bántalmazó apja halála után, kislányával visszatér Linden Fallsba az édesanyjához.
Jane-nek
azonban nincs sok ideje. Tervet kell készítenie, hogy gyermekével együtt
eltűnhessen a saját bántalmazó párja elől. A történet itt válik igazán
gyomorszorítóvá.
Olvasás
közben eszembe jutott Lapokba zárt titkok, ahol a pszichológus arról beszél: ha
egy gyermek bántalmazó közegben nő fel, két jövőkép áll előtte – vagy ő maga is
bántalmazó kapcsolatba kerül, vagy ő válik bántalmazóvá. Jane története
tökéletes példája annak, milyen nehéz kitörni ebből az ördögi körből. Hiába
akarta minden erejével elkerülni, végül ugyanabba a csapdába sétált bele.
A
regény egyik legerősebb pontja számomra az volt, ahogyan bemutatja a rendszer
hiányosságait. A bántalmazott nők gyakran nem kapnak valódi segítséget – vagy
egyáltalán semmilyet. Jane és az édesanyja hiába fordult a rendőrséghez, nem
kaptak védelmet. A kórházban nem mondhatták el az igazat. A menedékotthonok
tele voltak. Ez a tehetetlenség végig ott lüktet a lapokon. És közben ott a
kérdés: hogyan lehet így megvédeni egy gyermeket?
A
másik szál természetesen a szerelem. Jane tíz éve hátrahagyta élete nagy
szerelmét, Niket. Most, hogy visszatér, a szikra mintha újra fellobbanna. A tűz
tíz év után is ott izzik a tekintetükben. Mégis… bennem maradt egy kis
hiányérzet. Valahogy nem volt teljesen meg az a bizonyos „vibe”. Talán a súlyos
téma mellett nehéz volt igazán elmélyülni a romantikus szálban.
A
borító önmagában gyönyörű – rózsaszín, virágos, lágy. De ehhez a történethez
talán túl könnyed, túl romantikus. Nem tükrözi azt a fájdalmat és súlyt, amit a
könyv hordoz.
Ha
megszeretnéd rendelni Katt IDE! 😊
Köszönöm,
hogy benéztetek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése