Értékelés: Rácz Laura Rebecca - Tudatosan gyermektelenek
" … nem azt kellene megindokolni, hogy az ember
miért nem akar gyereket, hanem azt, hogy miért akar."
Fülszöveg:
Rácz Laura Rebecca kíméletlenül őszinte könyve nőkről, férfiakról és párokról szól, akik tudatosan gyermek nélkül szeretnék élni az életüket. Childfree - ahogyan Magyarországon még senki nem mert beszélni róla. Melyek a tudatosan vállalt gyermektelen életforma valós okai? Milyen út vezet az életre szóló döntéshez? Milyen bántások érik - akár családon belül is - a tudatosan gyermekteleneket? Közel 900 visszajelzésből, 23 mélyinterjúból és szakértői megszólalásokból áll össze a kötet, amelyben az érintettek "nem mondhatták el senkinek, így hát elmondják most mindenkinek" életük legfontosabb döntését. Átfogó és nagyon őszinte képet kapunk a tudatosan vállalt gyermektelenség okairól, hátteréről, a családi viszonyokról, a döntés következményeiről és a nehézségekről, továbbá azokról az előítéletekről és diszkriminációról, amelyekben emiatt részük van a nőknek és férfiaknak - a stigmáról, amit a társadalom sokukra rásüt. Ez az írás nem(csak) a gyerekvállalásról szól: rengeteg égető társadalmi kérdés, tabu, egyéni és szociális probléma, transzgenerációs elakadás, közéleti jelenség kerül benne felszínre, ami miatt több jelentésrétege is létezik. Ez a kötet minden olyan nőnek és férfinak szól: - aki nem akar gyereket, - akit ért emiatt bántás, hátrányos megkülönböztetés, - aki akar(t) gyereket, de mentális vagy egyéb ok miatt tudatosan lemondott a szülővé válásról - a leendő gyermek és saját maga érdekében, - akinek van gyereke, de valójában sosem akart szülő lenni, - aki még nem döntötte el, hogy szeretne-e, - akit érdekel a tudatosan vállalt gyermektelenség lélektani háttere - aki nagyon szeretne gyereket, - akinek van gyereke, de kíváncsi a "másik" oldalra is, - aki szívesen olvas személyes történeteket, a szokásostól eltérő életutakat, - aki egyszerűen kíváncsi arra, hogy kik és milyenek a tudatosan gyermektelenek...
Kiadó: Partvonal Könyvkiadó Kft
Oldalak száma: 387
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 568 gr
ISBN: 9786156058867
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2022
Árukód: 2756039 / 1205668
Személyes véleményem:
A könyvről először a megjelenése előtt körülbelül két héttel hallottam. Sokat gondolkodtam rajta, hogy elolvassam, avagy sem. Aztán úgy döntöttem, hogy miért ne. Maximum, ha nem annyira összeszedett vagy egyszerűen nem tudom megérteni akkor elmondom azt, hogy mi a probléma, de itt nem ez történt. Már az előszó és az első interjú is magával ragadott. Teljesen megértem miért mászik a hölgy is a plafonra mikor a biológiai órát emlegetik, hisz lassan 28 évesen én is jó párszor megkapom, hogy lassan szülnöm kellene és már elvagyok késve stb. Pedig én nem így érezem. Ha pedig azt mondom, hogy megszeretném teremteni a normális körülményeket mielőtt gyereket vállalok akkor jön a következő válasz, hogy de régen se volt külön szoba, saját ház vagy ilyesmi. Persze régen se volt. Utáltam is egy szobába lenni anyáékkal és az öcsémékkel, mert én mesét akartam nézni a szüleim meg filmeket. Biztos jó móka lehetet valakinek. Tisztázzuk. Régen még az volt a divat, hogy 20-22 évesen már szültek. Valahogy az volt a normális manapság a 20-22 éves még tanul, azért, hogy később talán könnyebb legyen. Sőt még én is tanulok, de emellett dolgozom is nem is keveset. De térjünk vissza a könyvre, a könyv szereplői velem ellentétben nem szeretnének gyereket és így teljesen boldognak is érzik magukat. Nem aggódnak a biológiai órájuk miatt és köszönik szépen nem kérnek folyamatos emlékeztetést arról, hogy hány évesek és hogy hogyan kellene viselkedniük, avagy élni az életüket. Senki nem örül, ha bárki beleszól az életébe. Hogy a gyerekkel rendelkezők is megértsék hozok egy példát. Kezdő szülőként biztos elmondták már, hogy hogyan kellene nevelned a gyereket vagy mit kellene másként csinálni vagy ha már nagyobb a gyerek akkor már ideje lenne, hogy jöjjön a következő vagy az azutáni gyerek. Gondolom ti is a falramásztatok emiatt. Na a gyerek nélküli emberek is pont ugyanígy éreznek, ha azzal cseszegetik, hogy mikor jön már a gyerek vagy miért nem akarnak gyereket.
Magáról a könyvről:
Az írónő egy olyan témát hozott nekünk, ami rettenetesen megosztja az emberek. Van, aki megérti, van, aki elítéli és van, akit hidegen hagy. Ezek az emberek mindenhonnan azt látják főleg a nők, hogy akkor érnek valamit, ha szülnek és az ő helyük a konyhába van stb. Az pedig, hogy mi lenne a jó? Ha az emberek elfogadnák, hogy ki mit szeretne és hogy érzi jól magát, ha támogatást kapna a döntésébe és nem azt hallgatnák, hogy miért kéne másképp gondolnia. A könyvben rengeteg ember meglett szólaltatva, akár névvel akár név nélkül, de elmondták, hogy miért döntöttek és éreznek úgy ahogy. Rengeteg élettel/élethelyzettel találkoztunk. Voltak kevésbé szerencsések, akiknek nem adatot meg a mások által sokszor emlegetett boldog gyerekkor. Szóval amúgy is egy súllyal indultak neki és valljuk be egy gyerek az rettenetesen nagy felelősség. Ha valaki úgy érzi, hogy nem lenne jó szülő vagy nem érzi azt, hogy eleget tudna tenni annak, hogy úgy nevelje a gyerekét ahogy akarja. Vagy egyszerűen nem hiányzik az életébe egy gyerek azt el kell fogadni. Meglepődtem mennyire őszinték és mélyek voltak az interjúk. Minden rétegből, nemből és élethelyzetből volt ember, akinek az álláspontját elolvashattuk.
„Akármennyire szeretjük a szüleinket, nekünk nem feladatunk, hogy boldoggá tegyük őket. Tudjuk őket támogatni, képesek lehetünk nekik boldog érzéseket adni, de a boldogság, a testi-lelki jóllét mindenkinek a saját maga által kovácsolt útja. Ezért nem lehet feladatként adni senkinek, hogy unokát szüljön, nem szabad elvárást támasztani, hogy kivel házasodjon, kit szeressen, hogyan éljen, milyen munkája legyen.”
A mai világban, ha nem is akarjuk bevallani sok olyan ember szül gyereket, aki egyszerűen alkalmatlan és attól, mert becsúszott a gyerek vagy netalántán így akart megtartani egy pasit vagy bármi. Igen sok ilyen sztorija van mindenkinek ismerősi vagy annak ismerősé köréből még nem válik az illető jó anyává. Még nem biztos, hogy alkalmas. Nem érzékeli a súlyát. Hallottam már olyat, hogy valaki azért örült, hogy a gyereke első osztályt kezd. mert akkor kevesebbet kell vele foglalkozni.Az én véleményem meg sok más szülőé, hogy pont akkor kell vele még többet foglalkozni, mert akkor tanul írni, olvasni, számolni. De ez csak egy példa az ezeregyből és igen igazuk van. A gyereket magunknak szüljük. Nem pedig a szüleinknek. A mi kötelességünk lesz eltartani és nem azoké, akik felneveltek minket.
Az írónő pedig tényleg mindennek utána járt rendkívül nagy körültekintéssel. Az, hogy egy ilyen típusú könyvet összehozzon, ennyi emberrel kialakítson kapcsolatot és beszélhessen velük pedig rendkívül nagy munka.
Egyben az egész:
A könyv empátiára tanít és bár a mai világban ez kb. kihaló félben van, de próbáljuk meg megérteni és elfogadni mások döntését. Nem vagyunk egyformák és nem szólhatunk bele abba, hogy mások, hogy éljék az életüket. Mondhatunk véleményt, de csak akkor, hogyha azt nem érzi a másik kioktatásnak. Ha pedig egyszer elmondtuk a mi álláspontunkat akkor nem kell ezerszer ismételni, anélkül is tudni fogják. Az pedig, hogy hogyan fognak dönteni később az életükről úgyse ezen fog múlni. Legyünk elfogadóak és hagyjuk, hogy mindenki úgy élje az életét ahogy neki jó.
Ha megszeretnéd rendelni a könyvet akkor Katt:
Köszönöm, hogy benéztetek.
Xoxo, Patti 😊
Megjegyzések
Megjegyzés küldése