Értékelés: Jodi Picoult - Szívverés
„– Édes lányom! Mégis mi történik pontosan úgy, ahogy azt az ember Eltervezi? Az életet nem lehet előre eltervezi. Az életet élni kell.”
Fülszöveg:
Mit kell egy nőnek
magától értetődően feláldoznia gyermekeiért, családjáért? Mi az, amit még
szülőként sem adhat fel? Megilleti a nőt az emberi méltóság joga akkor is, ha a
méltóság fenntartásának a hűtlenség az ára? Mi tehet egy anya, ha csak két
rossz lehetőség közül választhat?
Paige O'Toole-nak
csak homályos emlékei vannak az édesanyjáról, aki akkor hagyta el őt, amikor
Paige ötéves volt. Most, amikor művészi álmaiért és orvos szerelméért Chicagóba
költözik, elhagyja apját, ám házasságkötése után anyjáról még halványan élő
emlékei kétséget ébresztenek benne, hogy ő maga alkalmas lesz-e az anyaságra.
Rájön, hogy ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel vállalhasson gyermeket, előbb
fel kell kutatnia az édesanyját, és meg kell értenie, miért hagyta el őt.
A The New York
Times könyves sikerlistáját másfél évtizede uraló Jodi Picoult
legemblematikusabb írói eszköze a morális pánik ábrázolása. Szereplőit olyan
krízishelyzetekben ismerjük meg, amelyekben nemcsak az ő sorstragédiájuk, de
egy-egy általánosabb, társadalmi szintű konfliktus is értelmezhetővé,
átélhetővé válik. A nők alávetettsége, az anyák kiszolgáltatottsága a modern
társadalmak egyik feloldatlan feszültségforrása. A Szívverés tanulságos mai
mese a szeretetről és a szabadságvágyról. kevesebb
Kiadó:
Athenaeum Kiadó Kft.
Oldalak
száma: 479
Borító:
FÜLES, KARTONÁLT
Súly:
460 gr
ISBN:
9789632938462
Nyelv:
MAGYAR
Kiadás
éve: 2019
Árukód:
2725357 / 1183287
Fordító:
Goitein Veronika
Borító: 5/5
Egyszerűen lenyűgöző a borítója. Tökéletesen illik
szerintem a történethez és a gyermek a pillangóval nagyon sok mindent jellent,
ami a könyv béli szereplőket is jellemzi. Számomra így néz ki egy szép, igényes
borító. Ehhez a könyvhöz pedig nem is lehetett volna ennél lejjebb adni.
Személyes véleményem:
Ez volt az írónőtől a második regény, amit olvastam és
bízom benne, hogy nem az utolsó. Úgy ahogy az előzőt, ezt is egy szusszanásra
végigolvastam és szerintem ez lesz az utolsó olyan próbálkozásom, hogy a metró-munkába
járós időbe próbálok nekikezdeni egy Picoult könyvnek. Hisz letehetetlen, lenyűgöző
és minden szava a szívekig hatol. Az írónő csodálatosan boncolgat olyan témákat,
melyek megosztóak az emberek között és szerintem ebben rejlik egy jó regény.
Lehet róla beszélgetni, véleményt kifejteni és érvelni mellette, avagy ellene.
Kell ennél több? Szerintem nem. De nem áll egyik oldalra sem és ez a legjobb
benne. Nem mondja meg nekünk, hogy hogyan kellene gondolkodnunk, hanem érvel
minden ponton és hagyja, hogy az olvasó döntsön kinek a pártján áll majd.
Igaz, hogy kevés könyvét olvastam, de ha már
kétkönyvéből kettőnél ezt tapasztalom akkor szerintem a többi sem okoz majd
senkinek csalódást. Jodi Picoult egy királynő ebben a műfajban és ezt senki nem
veheti már el tőle.
Magáról a könyvről:
A történet főszereplője Paige, aki fiatalkora ellenére
rengeteg mindenen ment keresztül. Paige gyerekkorában elhagyta az édesanyja és
bármilyen meglepő ő is ezt teszi a kisfiával. Mielőtt elítélné bárki is az
írónő folyamatos bepillantást ad a lány múltjába a jelen mellett. Megtudhatjuk
érzéseit, aggodalmait és álmait. A lány fiatalon lett terhes, ami valljuk be
mostanában elég gyakran előfordul a világban is, így biztos vagyok benne, hogy
együtt tud mindenki érezni a lány érzéseivel. Itt most nem arra gondolok, hogy
mindenki elszeretné hagyni a gyermekét, hanem arra, amit sokszor érez a lány a
kisbaba mellett. Ezenkívül még egy téma középpontba kerül, mégpedig nem más,
mint az abortusz. Szerintem napjainkban ez az egyik legmegosztóbb téma, hisz
mindenkinek megvan róla a véleménye és körülbelül annyian vannak ellene, mint
mellette. Mivel az írónő sem szeretett volna állást foglalni egyik témában sem,
így úgy döntöttem én sem igazán mondom el a véleményem a témával kapcsolatban,
hogy ne ez miatt ne olvassa el valaki. Szeretném, ha olvasás után mindenki végig
gondolná és úgy alkotna véleményt, hisz rengeteg elgondolkodtató téma kerül elő,
melyek mellett rengeteg érv is előkerül. Azt pedig megszeretném említeni (igen
tudom azt mondtam nem érvelek, ezért is csak egy dolgot említek meg), hogy
ha két ember együtt tervezi a jövőjét, mindketten várják a kisbabát, aki megfogant
akkor ne a nőtől várjuk csak el a gondozását. Ez már nem az a kor, amikor a
férfi százszázalékban eltartja a nőt és a nő kötelessége a háztartás és a gyermeknevelés.
A mai világban a nő ugyanúgy dolgozik, mint a férfi ebből kifolyólag jó lenne, ha
férfiak is kivennék a részüket a gyereknevelésből (akármilyen fáradtak) és a
háztartásból. Hisz a párotokról és nem a rabszolgátokról van szó. Ennél többet
viszont nem mondok a témában, hisz tényleg mindenkinek legyen a saját dolga.
Annak viszont örülnék, ha páran elmondanák a véleményüket a témában, hisz engem
tényleg érdekel és figyelek rátok.
Kedvenc Idézetek:
„– Meddig tart ez? – kérdeztem, és záporozni kezdtek belőlem a kérdések. – Mikor leszek végre biztos abban, hogy jól csinálom? Mikor leszek végre megint önmagam? Mikor tudok majd félelem helyett szeretettel nézni rá?Dr. Thayer felsegített a vizsgálóasztalra.– Ezzel telik majd az egész élete. – felelte.”„– Tudni akarom, mit látsz, ha rám nézel. – Szorosan fogta a vállam. – Tudni akarom, melyik Stooge a kedvenced, a nap melyik órájában születtél, és mi az, amitől a legjobban félsz a világon. Tudni akarom, hogy milyen vagy, amikor elalszom. – Ujjai hegyével végigsimította az állam. – És melletted akarok lenni, amikor felébredsz.”„Nem értettem, hogy ha valami ennyire jó, az, hogy lehet ennyire rossz.”„Feladtam. Nicholas ismerte ezt az életstílust, én nem. Nem mondtam, pedig nagyon rosszul éreztem magam a saját nappalinkban ülve. Magányosnak, mint a kisujjam. Nem mondtam, milyen idegennek érzem magam abban a sírni való csúnya színű konyhában, és amikor zöldséget pucolok, azt kívánom, bárcsak történne valami baleset, így hagyhatnék némi vér – vagy kosznyomot magam után a falon,”„Csak arra emlékszem, hogy miután anyám elhagyott minket, minden éjjel hanyatt feküdtem a konyhaasztalon, és próbáltam érezni a jelenlétét.”
Köszönöm, hogy benéztetek.
Xoxo, Patti J
Megjegyzések
Megjegyzés küldése