Értékelés - Neil Gaiman: Sosehol
Fülszöveg:
Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes
karrier, szép feleség és kellemes élet felé... ami mind semmivé lesz, amikor
egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti
Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett
helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó -
a lány, akin segített - nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de
Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a
világ legnagyobb szörnyeit hajszolja.
A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell
boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is.
Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint
hitte?
Kiadó: AGAVE KÖNYVEK
KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 272
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 312 gr
ISBN: 9789634194491
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018
Árukód: 2714296 / 1174349
Fordító: Pék Zoltán
Borító: 5/5
Mikor megláttam először a borítóját nem tudtam, hogy
mire utal vagy, hogy mire számítsak. Olyan titokzatos volt, egyszerű, de mégis
tökéletesen passzolt a könyv világához és tartalmához. Nekem nagyon tetszett,
hogy nem próbálták meg túl bonyolítani, kiszínezni és így nem voltak rajta
felesleges dolgok. Sokkal jobban szeretem ezeket az egyszerűbb borítókat.
Persze az se mindegy milyen könyvhöz van, de ehhez tökéletes volt, hisz mindent
beletömörítene akkor már túl soka lett volna.
Személyes véleményem:
Az elején nehezen tudtam felvenni a fonalat a könyvvel.
Volt amikor nem tudtam, hogy most kihagytam pár oldalt vagy én nem figyeltem
eléggé, de a egy idő után már én is felvettem a ritmust és sokkal élvezetesebbé
vált. Az elején féltem új írót kipróbálni, hisz még nem olvastam tőle, de ezek után
szerintem minden megváltozik. Hisz egy nagyon érdekes világot tárt elénk. Bár
lehet, hogy a későbbiekben máshogy tekintek a metrókra főleg, hogy nagyrészt
metrón is olvastam munkába menet vagy épp jövet. :D
A karakterek jól kivoltak dolgozva, nekem kimondott
hiányérzetem nem volt. Szóval engem megnyert magának. :) Mondjuk túl sok dolga
nem volt, hisz aki ismer az tudja, hogy élek halok a hasonló típusú könyvekért,
de egy rosszul megírt Fantasy könyv eltudja venni a kedvem magától az írótól
is. Szóval könnyű dolga lett volna, de azért annyira mégse. De Neil Gaiman
könyve tökéletesen vette az akadályt és megszerettette magát velem is. Most
pedig nem szaporítom tovább a szót tudom, hogy titeket a regény jobban érdekel
így hát essünk is neki persze csak óvatosan.
Magáról a könyvről:
Már az elején megismerhetjük Richard Mayhewet, aki Londonban él és egy
igen tehetséges és egyben feltörekvő üzletember. Aki számomra kicsit
álomvilágban él, de ez nem mindig jelent rosszat. Richárd egy lakást bérel
Londonban, de mégse a gazdag negyed részén ami számomra imponál. Találkozunk
Jessicával, aki Richárd mennyasszonya és én nagyon próbáltam nem utálni, de nem
sikerült. Igazából nem értettem meg, hogy ők ketten miért vannak együtt.
Teljesen különböző személyiségűk van és ahogy beleláttam az életükbe számomra
Richárd papucsnak tűnt és ez nagyon idegesített benne. Egy okos, értelmes
ember, de egyszer nem állt a sarkára, hogy bocsi nem akarok múzeumba menni,
vagy nincs kedvem a főnököddel vacsorázni inkább a haverokkal innék vagy
valami. Aztán minden megváltozott és Richárd egyszer az életben végre felállt
és azt mondta, hogy NEM. Én olyan büszke voltam rá és imádtam. Jó persze én
megmondtam volna neki a magamét vagy beolvastam volna neki, de hát én, én
vagyok ő meg Richárd. Richárd belebotlott szó szerint Ajtóba (igen ez egy név,
én is többször elolvastam mikor elsőnek megláttam, de igen ez a lány neve), aki
segítségre szorult és Richárdnak mivel van szíve nem hagyta a földön feküdni a
védtelen lányt. Szóval tőlem még egy pontot kapott a képzeletbeli listámon.
London a könyvek világában mindig egy nagyon
különleges volt. Egy olyan város amire mindig tökéletesen fellehetett építeni
egy fantázia világot és ebbe nem is nagyon kell messzire menni vagy nagyon
gondolkodni, hisz már a Harry Potter is ide tartozik. Ebből kifolyólag számomra
egy nagyon különleges hely, ahova egyszer remélem nekem is lehetőségem lesz eljutni.
Hisz már annyi könyvben szerepelt és olyan világokat hoztak el elénk, hogy az
valami hihetetlen. Mintha a várost kimondottan volna azért teremtették vagy
hozták létre, hogy az írók ötlettára legyen. Ettől olyan különleges, mágikus,
hogy mindig fellehet rá húzni egy másik világot.
Itt is ez történt. Miután Richárd otthagyta Jesst és
felsegítette Ajtót és elvitte magához kiderült róla, hogy ő nem olyan, mint a
többi normális ember vagyis nem teljesen. Hisz Ajtó nem Richárd londoni
világából származik, hanem kicsit lejjebbről méghozzá Lenti Londonból. Most
gondolom azt nem kell mondanom, hogy nem igazán hitte el. Hisz szerintem sokan
néznénk egy hasonló esett után mást hibbantnak vagy elmebetegnek és még hasonló
szépségeknek. Richárd is így volt vele. De persze ettől függetlenül segített
Lady Ajtónak abban amiben kellett, hogy biztonságban hazajuttassa oda ahova
tartozik és néha lehet elgondolkodott rajta, hogy megörült. Miután elválltak
egymástól Richárd azt hitte minden visszatér a régi kerékvágásba, de ha így
történt volna akkor meg se született volna a könyv. Szóval nem így történt.
Mivel Richárd hirtelen nem létezett. A taxi nem állt meg neki, a lakását
kiakarták adni másnak és az irodai helye sem volt már meg. Jessica felismerte,
de nem tudta, hogy bármi köze is lenne hozzá szóval én itt kaptam volna
szerintem idegösszeroppanást vagy elfoglaltam volna valami luxuslakást és
boldogan éltem volna a sok idióta ember nélkül. Viszont Richárd nagyon
visszaakarta kapni az eddigi életét az idegesítő jegyesével együtt, amit még
mindig nem értek. De a pasikat elég sokszor nehéz megérteni. Mondjuk ők
ugyanezt mondják szerintem a nőkre. Szóval Richárd nem tudta, hogy találhatná
meg Ajtót és azt se tudta, hogy kapjon vissza mindent amit szeretett volna.
Találkozik egerekkel, egérszavúakkal és még különböző "emberekkel".
Miután megtalálta Ajtót és de Carabas márkit, akik Ajtónak próbálnak védelmezőt
keresni ő is a csapattal tart. Hátha ennek hatására minden újra a régi lesz.
Mondjuk a remény hal meg utoljára, itt is, de sokkal hamarabb meghalt még mielőtt
reménykedni kezdett volna az egyik főhősünk. Az pedig, hogy milyen különleges
világot tár elénk az író, hogy miért változott meg a metrókról a véleményem és,
hogy számomra miért lett London sokkal különlegesebb te is megtudod és egyben
meg is érted, ha elolvasod a könyvet.
Neil Gaiman egy különleges világot tárt elénk.
Olyat, amin az idő vasfoga nem fogott, ami teljesen más, mint az a London, amit
az olvasó képeken lát vagy a saját szemével látott. Hol az emberek még
egymással harcolnak karddal és lándzsával, hol a gyilkosságok magasabb rendű személyek
ellen teljesen hétköznapi. Hol a metróknak uraik vannak, kik ingyen fogyasszák
a gépekből származó nyalánkságokat. Hol angyalok vannak, de nem azok, akiket a
mesékben látsz. Egy világot mely mindent megváltoztat, őket is, téged is és
engem is. Nagyon szépen köszönöm a kiadónak, hogy esélyt kaptam elolvasni egy
könyvet és ha pár órára is, de egy másik világban járhattam általuk. Az írónak
pedig köszönöm, hogy megteremtette számunkra, olvasók számára ezt a különleges
magával ragadó világot.
Kedvenc idézetek:
"– Hagyjanak minket – mondta Ajtó tisztán, nyugodtan. Richard megszorította a kezét. Ha a lány bátor tud lenni, ő is. – Ha bántani akarják, előbb engem kell megölniük – közölte. Mr. Vandemart ez láthatóan őszinte örömmel töltötte el. – Helyes, köszönjük. – Ez így is lesz – nyugtatta meg Richardot Mr. Croup. – Csak nem most – tette hozzá Mr. Vandemar."
"– A Felvilág kémje vagy, he? – mondta Lord Patkányszavú. – Fel kéne, hogy hasítsalak a torkodtól a gyomrodig, és jósolni a beleidből. – Nézze – mondta Richard, háta mögött a fallal, ádámcsutkája előtt az üvegpengével –, szerintem ez az egész egy nagy tévedés. Richard Mayhew a nevem. Be tudom bizonyítani. Itt a könyvtárjegyem."
"– Most én – erősködött Mr. Vandemar. – Melyik számra gondolok? – Hogy mondta? – Melyik számra gondolok? – ismételte Mr. Vandemar. – Az egy és a sok között – segített. – Hét – vágta rá a márki. Mr. Vandemar elégedetten bólintott. – Hol van a… – kezdte Mr. Croup, de a márki a fejét rázta: – Nem, nem. Ez már mohóság."
"Sokkal jobban megijed, ha letépem a fickó fejét, míg ő félrenéz, aztán a torkán át felnyúlok és megmozgatom az ujjaimat. Amikor a szemgolyó kiesik, mindig sikítanak."
"– Richard, harcoltál már lándzsával? – Soha. – Fogd meg. – De… – Csináld. – Vadász hangja halk, de feszült volt. – Vedd fel. A tompa végét fogd. Richard felvette az elejtett lándzsát. A tompa végénél fogta meg. – Ennyit én is tudok – dörmögte. Mosolyféle suhant át Vadász arcán. – Tudom."
Köszönöm, hogy itt jártatok, Patti. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése