Értékelés: Leiner Laura: Ég veled (Iskolák versenye 1.)

„Valamiért Kornél társaságában teljesen máshogy működtem, ami egyszerre tett boldoggá, és okozott maró bűntudatot. Gyűlöltem magam, amiért jól szórakoztam a társaságában, miközben hálás voltam azért, hogy ez megtörténhet.”

Fülszöveg:

Újvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttíg, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják.

Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá.

Hanna környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfős csapata elindul az Iskolák Országos Versenyén.

Kiadó: L&L Kiadó

Oldalak száma: 432

Borító: PUHATÁBLÁS

Súly: 420 gr

ISBN: 9786155653407

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2018

Árukód: 2710124 / 1171445

Már a megjelenése óta el akartam olvasni, hisz imádom az írónő könyveit. Az előző sorozatánál például öt órát álltam sorba és, mégsem sikerült aláírást szereznem mivel mennem kellett dolgozni, de egyáltalán nem bántam meg azt a pár óra elvesztegetett időt, hisz nagyon jó volt valaminek a része lenni. Iszonyú jó volt a hangulat és nagyon jó volt látni, hogy egy könyv, egy írónő ennyi mindent elért. Hisz mostanában mindenhonnan azt hallani, hogy a fiatalok alig olvasnak, de jött Laura és megmozgatott rengeteg fiatalt, akik van, hogy ennek hatására kezdtek el olvasni. Szerintem mindenki mondhat bármit, lehet egy könyv nem a te ízlésed, de az példaértékű, amit az írónő véghezvitt mind a fiatalok, mind a felnőttek körében. Ezeket az érdemeket pedig nem lehet elvenni tőle.

Borító:

Nekem tetszik a borítója. Ilyen téren egész sokat elárult arról, hogy hol tartják a versenyt. Nekem pedig egy ehhez hasonló dologhoz van egy nagyon szép emlékem. Igaz az nem a Bükkben volt, hanem a Mátrában.

Magáról a könyvről:

Alig vártam, hogy elkezdjem. Az eddigi legjobb Leiner Laura könyv. A főszereplő Újvári Hanna, akivel, egy évvel ezelőtt egy hatalmas tragédia történt. Azóta pedig csak árnyéka önmagának. Hannát és három iskolatársát kérték meg, hogy vegyen részt az Iskolák Országos Versenyén és nyerjék meg az igazgatójuknak a kupát. Viszont erre a versenyre sem akart elmenni, de aznap este mikor felkérték rá meghallott valamit, ami miatt meggondolta magát. A versenyre a Szirtes Gimnázium már nyolc éve próbál bekerülni és most sikerült először. Így elég menőnek hangzik, viszont van egy bökkenő. Erről az egészről még soha senki nem hallott. Sőt a versenyzők az indulás napjáig azt sem tudják, hogy hol fognak lenni két hétig. Hannának rengeteg dologgal meg kell küzdenie. De ennek ellenére ők napról napra egyre erősödik. Hisz nemcsak azokkal kell megküzdenie, akik eljöttek, hogy elvigyék a kupát. Hanem az érdekesebbnél érdekesebb feladatokkal. A lelki megterheléssel. Megtapasztalja, hogy milyenek is ilyen helyzetben az emberek és ezen túl történik vele még pár dolog. Egyszerűen én is szurkoló tinilánynak éreztem magam. Ahányszor kaptunk egy csipetnyit a versenyfeladatból, de még nem kerültünk közel magához a véghezviteléhez ugyanúgy izgultam, mint maga a versenyző. Annyira szorítottam és féltem, főleg, ha valami máshogy történt. Ezek az izgalmak annyira hiányoztak már az életemből és szerintem mindig is fognak, hisz ezeket a dolgokat csak egy Laura könyv mellett élhetem át. Régen úgy voltam vele, hogy pont az én korosztályomnak íródtak, majd kicsivel idősebb lettem, de a rajongásom nem változott. Most pedig úgy érzem, hogy Laura könyvei is kezdenek felnőni.

Egyre jobban ismertük meg magát a Bükköt is, a helyszín bemutatásakor már legszívesebben és is a regény része akartam lenni. Ott akartam lenni mikor mindent megismernek, amikor új barátokat szereznek…. vagy mikor medencés bulit tartanak. Egyszerűen újra tini lettem ezzel a könyvel. A humor itt sem maradt el, amit ugye már említettem és ez kellett is főleg mikor már szomorkásabb hangulatba ment át a könyv. Az egyik ilyen kedvencem Hanna nagymamája volt, aki könnyed humorával szerintem minden rajongót meghódított magának.

„Türelmesen tartottam a telefont, miközben a nagyi terepszemlét tartott egy számára teljesen idegen ember oldalán. Annyira nem volt meglepő, gyakran tett ilyet egyébként is, főleg, amikor a Facebookon veszekedett idegenekkel a kommentszekcióban, majd az ellenfele profilját átböngészte, hogy személyesebb sértéseket tudjon hozzávágni. Tüneményes idős hölgy.”

Nagyon tetszettek a karakterek. Mondjuk ez egy Laura könyvnél nem meglepő, hisz a többieket is mindig bírtam. Viszont itt volt valami plusz bennük. Az írónő könyvei eddig mind humorosak voltak és nem igazán nyúlt kemény témához. Itt viszont volt benne olyan is, ami miatt nagyon sokszor könnycseppet ejtettem, mégis megvolt benne az, ami mosolyra fakasztott.  Eddig ilyennel nem nagyon találkoztam az írónő könyveiben. Felütötte fejét a gyász, a veszteség és az elmúlás. Amitől a fiatal lány nem tudott egy percre sem megszabadulni. Egyszerűen úgy gondolta, hogy nem érezheti már magát boldognak. Számára csak volt a történtek előtti Hanna, aki semmi érdemlegessel nem foglalkozott, aki elfecsérelte az idejét a neten és volt történtek utáni, aki valahol megragadt és nem tudta, hogy hogyan tovább. Ez a verseny pedig nagyon sokszor kihozta belőle a két végletet. Mikor önfeledten boldog lehetett, majd mikor rájött, hogy neki nem is szabadna mosolyognia.

„Az ünnepek, amiket nem élhetünk át együtt, vagy amiket nem élvezhetünk többé ugyanúgy, a hétköznapok nyomorúságos üressége, a véltelen lézengés. {…} A soha szó tényleges jelentése, ami valóban azt jelenti, hogy ebben az életben már biztosan nem látjuk többé a szerettünket.”

 

Itt sem maradt el az ellenállhatatlan pasi. Aki minden olvasó szívébe férkőzik. Most mindenki vágya Kornél lett. Egy másik csapat tagja, akiről az én nagy bánatomra még mindig keveset tudok. Pedig annyi mindenre kíváncsi lennék. De remélem a továbbiakban, majd többet megtudok (igaz itt most kicsit ferdítek, mivel már elolvastam a második részt is). Ő már nem egy átlagaos tini srác. Több van benne, mint azt a felszínen sejteni lehet, és már kíváncsian várom, hogy minden részét megismerjük.

Egyben az egész:

Egy újabb kedvencet avattam ezzel a könyvel. Nagyon tetszett maga a történet, a karakterek, hogy végre van valami egészen új is Laura könyveiben. AZ igazgató úr lelkesedése és a posztjai alatt lévő kommentek mind-mind feljebb vitték a könyvet nálam. Mindig volt egy viccesebb rész, egy szűnni nem akaró röhögő görcs, amit csak Laura könyvei tudnak kiváltani. Köszönöm, hogy megteremtette ezt a világot is és, hogy új kedvenceket avathattunk. Remélem még rengeteg Laura könyvhöz lesz szerencsém.