Értékelés: R. Kelényi Angelika - Az ártatlan: A párizsi nő

Fülszöveg:

Nincs veszélyesebb egy féltékeny asszonyál...

1610 áprilisában Fabricius Flóra és szerelme, a jóképű, de cseppet sem makulátlan múltú Lorenzo Mariani Párizsba érkezik. 

Nem jószántukból utaznak, a biztos halál elől menekülnek a francia fővárosba.

Egy gyönyörű, nagyvilági hölgy segíti őket, akinek gyökerei a velencei Mariani házhoz kötődnek. 

Flóra hamarosan megismeri a féltékenység, és az asszonyi cselszövés legmélyebb bugyrait. 

Gyilkosság, vágy és gyűlölet kíséri minden léptét, és rájön, hogy még a Tuileriák palotájában sincs biztonságban. 

R. Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas írónő 17. század elején játszódó regénye kalandos, izgalmas, és vérfagyasztó történetet mesél el, mely szokás szerint nem nélkülözi a romantikát, a cselszövést és a korhű történelmi hátteret sem.  

Kiadó: ÁLOMGYÁR KIADÓ

Oldalak száma: 412

Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT

Súly: 382 gr

ISBN: 9786155692895

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2018

Árukód: 2702444 / 1168041

Először is köszönetet szeretnék mondani a kiadónak, hogy esélyt kaptam arra, hogy elolvassam a sorozat utolsó részét is. Sajnos, mivel kressz tanfolyamom volt, ezért a dedikáláson nem tudtam részt venni. De még így is tudtam találkozni Angelikával. Ami számomra továbbra is hatalmas öröm.

Borító:  5/5

Mint mindegyik ez is a szívemhez nőtt. Örültem, hogy mindegyik részének hasonló a borítója. Így sokkal jobban észrevehető, hogy egy sorozatról beszélünk. A legtöbb könyvsorozat általában csak részben hasonlít egymásra borítóügyileg, de itt csodálatos ez az összhang. Gondolom felesleges is tovább taglalnom és imádatom kifejezni a borító iránt. Szóval térjunk is rá a lényegre.

Személyes véleményem:

Mivel engem már az Ártatlan első része megvett magának kilóra, gondolom egyértelmű, hogy a harmadik rész is. Már alig vártam, hogy rendesen tudjak haladni a könyvvel, mert a metrón olvasott 20 perces részek irtó kevésnek bizonyultak. De hát szabira csaknem mehetek azért, hogy elolvassam a könyvet, vagy mégis. Hm..ez már csak a jövő zenéje, ugyebár.

Ott folytattuk, ahol mindig abbahagyjuk Flórának és Marianinak menekülnie kell. Valahogy csodálkoznék már, ha tök eseménytelen életük lenne. Szerintem még ők is halálra unnák magukat.  Viszont ahhoz képest, hogy folyton menekülnek, soha nem lesz lapos a történet. Mindig történik valami izgalmas és váratlan, ami az 1610-es években alapjáraton is gyakori volt. Főleg, hogy a mérgek továbbra is a kedvenc játékszere a főuraknak.

Magáról a könyvről:

Mint már mondtam Flóráék újra nyúltalpat húznak és menekülőre fogják. De előbb elkell mondani az új anyósának,  hogy most már nemcsak az ártatlan, szende Flórát kell benne látni, hanem az újdonsült menyét is. Teljesen előttem volt a kép, amikor elmondták, hogy Szia anya már házasok vagyunk, jó nem pont így, de akkor is vicces helyzet volt. Érthető okokból sajnos Mariani édesanyja kiakadt már nem azért, mert Flóra a fia felesége lett, hanem azért, mert ő nem lehetett ott. Ami szerintem érthető. Én is kiakadtam volna fordított esetben, sőt szerintem még seprűvel ki is kergettem volna Marianit a lakásból. Mondjuk lehet boszorkánynak tituláltak volna. Szóval miután tisztázódott, hogy  elfogadja Flórát és családtagnak tekintik, útnak is indult  egy megbízható hajóval és legénységgel az ifjú gerlepár Párizsba. Milyen romantikus nászút nem? :D Mondjuk úgy kicsit fájó, hogy menekülniük kell. Hm..túl sok szarkazmus van eddig az irományomban. Pedig tényleg nem szándékos.

 Szóval amíg a hajón töltötték az idejüket túlestek a nászéjszakán..többször is,majd végül ki nem kötöttek.  Onnan lóra pattantak és egyenesen Párizsba mentek (vagyis csak félig, előtte megmentették egy katona életét) egy régi baráthoz. Ha eddig valaki nem imádta volna Lorenzo Marianit, az ebben a részben azontúl, hogy néha forró vízbe megmártogatta volna, teljesen belé fog bolondulni. Már az elején kiderül, hogy a régi barát, akihez mennek az nem más, mint Adele, aki még mindig szerelmes Marianiba. Na, de ki nem? Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy egy szerelmes nő, mindent megtesz, azért, hogy a szerelme tárgyától eltaszítsa a feleséget. Hát ő sem hazudtolta meg magát. Meg kell, hogy mondjam számomra kifejezetten idegesítő teremtés volt és mondjuk eldartsoztam volna a fején. Pedig nem vagyok szadista. 

Viszont egyáltalán nem ők lettek volna, hogyha nem akkor mennek Párizsba mikor épp vallásháború van, de persze csak titokban. Hisz elvileg békesség van csak néha hullik 1-2 ember. De hát, ahol Mariani és Flóra van ott ez egyáltalán nem meglepő. Kialakulnak szerelmi háromszögek vagy éppen sokszögek. Megismerjük a francia ranglétrát és azt, hogy kinek mekkora befolyása van. Imádom a történelmi könyveket továbbra is. Ezekben a nehéz időkben pedig Flórának megkell küzdenie magukért és azért a picinyke teremtésért, akit a szíve alatt hord. De vajon mennyire biztonságos egy vallásháború közepén lenni? Vajon az igaz szerelem mindnet legyőz, még a mérgeket is?

Én tudtam, hogy Flóra mennyi mindenen keresztülment, mégis kicsit aggódtam érte abba a viperafészekbe, amibe került. Imádtam, hogy néha beleláttam Mariani fejébe, de komolyan a pasik mért ilyen gyökerek sokszor? Néha olyan nehezen értettem meg mit miért tesz, hogy néha kedvem lett volna elővenni egy üstött, forró vizet önteni bele és beledobni. Aztán följön a saját levében. Már elnézést minden Mariani fantól. Persze ettől függetlenül továbbra is imádom. Egy szó, mint száz az egyik legcsodálatosabb regényt kaptuk Angelikától és a legszerethetőbb karakterekkel. Köszönöm, hogy létrehozta számunkra ezt a regényt. Tökéletes befejezése volt a sorozatnak és végre valaki ismeri a happy endet. :D

Kedvenc idézetek:

 "Ideig – óráig elviselem, hogy nem szerelmes belém, de eljön az a perc, amikor már kevés lesz kettőnknek az én szerelmem."

"Korábban azt gondoltam, hogy akit vinni lehet, azt vigyék, de rájöttem, azt nem élném túl, ha magamra hagyna. Nem azért, mert életképtelen vagyok egyedül, hanem azért, mert a szívemnek legalább a felét birtokolja – s fél szívvel ki tud élni?"

Köszönöm, hogy itt jártatok, Patti. :)