Értékelés: Baráth Viktória - Egy év Rómában

" Hiába léptem tovább, hiába küzdöttem azért, hogy elfelejtsem, már nem az az ember vagyok, aki előtte voltam. Utálnom, gyűlölnöm kellett volna őt, mégsem voltam képes rá, mert tudtam, hogy azt, amivé váltam, neki köszönhetem."

Fülszöveg:

Két megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.

Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie.

Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.

Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?

Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.

Kiadó: ÁLOMGYÁR KIADÓ

Oldalak száma: 505

Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT

Súly: 456 gr

ISBN: 9786155763373

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2018

Árukód: 2713029 / 1173392

Borító: 5/5

Én azonnal beleszerettem mikor megláttam. Persze ezekhez mindig hozzátartozik az is, hogy milyen érzést váltott ki az előtte lévő könyv, amit az írónőtől olvastam. Így mindig azok élveznek  elsőbbséget, akik valamilyen érzést már váltottak ki. Sajnos borító szempontjából is ez van. De kinek nem tetszene ez a csodálatos borító már önmagában is? Egyszerűen mindent elmond a könyvről.

Személyes vélemény:

Őszinte leszek veletek. Én még mindig sokk hatása alatt vagyok. Alig egy órája fejeztem be a könyvet. Azóta pedig próbálom összeszedni a gondolataim róla. Volt, hogy éjszakáztam miatta, hajnalban keltem és továbbmentem egy metrómegállót. De egy percét sem bántam meg. Viki egy csodálatos világot teremtett és annak ellenére, hogy a vége lesokkolt még mindig hatalmas rajongója vagyok a könyvnek és persze az írónőnek továbbra is. Sok mindenen keresztülmentem az elmúlt 500 oldalon. Volt, hogy utáltam, az elején kimondottan Leilát, aztán a helyzetet amibe került. Voltam boldog mikor ő is az volt és sírtam mikor már könnyeim sem voltak. Ezek után pedig jött a befejezés, amin teljesen ledöbbentem és egyszerűen már nem találtam szavakat. Mivel nem hiszek benne, hogy ennek bármi folytatása is lesz, mert azért valljuk be, nehéz lenne ehhez még egy könyvet írni, így magamnak kell elterveznem, hogy valójában milyen lezárást akarok. Attól függetlenül, hogy Viki lezárta, de mégis hagyott gondolkodni valót.

Magáról a könyvről:

Leila Findley egy kiváló író, de egy ideje elvesztette önmagát. Pszichológushoz jár, aki egyben az egyetlen barátnőjét is jelenti. Egyszerűen olyan dolgok történtek vele, amin nem tudja, hogyan tegye túl magát. Közben pedig Leila egy hihetetlenül erős nő, persze gyengébb pillanatokkal. De ez mindenkivel előfordul. Mivel azóta, hogy labilis állapotba került nem írt semmit, ami a kiadónak profitot hozhat, ezért a főszerkesztője Rómába küldi, hogy helyrehozza magát egy ismeretlen környezetben. Már ekkor tudtam, hogy Jeremy az egyik oka annak, hogy ilyen állapotba került. Valahogy soha nem hittem volna, hogy egy férfi miatt valaki ilyen helyzetbe süllyedhet. De mint ahogy a Biblia is mondja: Ne ítélj, hogy ne ítéltess.. De ennek is van egy pontosabb része, ami így szól:

 „Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Ne ítéljetek el senkit, és benneteket sem fognak elmarasztalni! Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni!”

Miután Leila egymaga nekivág Glasgowból Rómának kétségbe van esve. Nem mozdult ki már ki egy ideje a megszokottból és nem tudja mit fog kezdeni egy ismeretlen országban és kultúrában,

A lakás, amibe lakni fog egy idős házaspártól fogja bérelni, de mivel ők nem tudnak angolul, így unokájukat kérik meg, hogy foglalkozzon a Leilával kapcsolatos dolgokkal. Fábió már a lakásban várja Leilát, így ő kicsit meglepődik, hogy van valaki a lakásban. Viszont nehezebben megy neki ez az egész, mint hitték. Az idegenvezető, akit neki küldtek vagy épp szenteltek nem igazán tud mit kezdeni Leila elutasító jellemének. Ilyenkor azért megtudtam volna fojtani Leilát. De hát továbbra se ítélhetem el, azért amilyen. Hát ez több kevesebb sikerrel remekül véghez vittem.

"Nem álltam rá készen, hogy felmenjek. Az üresen kongó, élettelen lakás is csak arra emlékeztetett volna, hogy mekkora csődtömeg vagyok, ezért elindultam gyalog a város felé."

 Miután viszont elfogadja Rajmond atya segítségét és sikerül  felfedeznie a várost, egyre jobban nyílik meg. Mivel az elején nem sok mindent tudtunk róla, csak annyit, hogy történt valami a múltjában, ami miatt mindennel felhagyott, ami fontos neki. Így már kezdtem örülni, hogy végre jutunk valamire-e téren is. Igaz lassan, de addig is élvezhettem a cselekményeket és város felfedezését. Mivel nem jártam még Rómában így sokkal több figyelmet szenteltem neki. Persze így nem lehet megismerni egy országot vagy épp egy várost, de örültem, hogy még ha csak egy könyvben is, de egy helyi vezet körbe minket. 
Az atya múltjáról viszont sokkal hamarabb megtudtunk minden lényeges dolgot. Így sajnos még nehezebb volt akkoriban megértenem a Leilát. Hisz az atya számomra sokkal nehezebb dolgon, ment keresztül, mint az elején gondolni lehetett volna. Hisz rendkívül pozitív volt, ami számomra hihetetlen volt. Nem hittem volna, hogy van olyan ember a világon,a ki ennyire pozitív, de láss csodát ő azután, ami a családjával történt mégis szépnek tudta látni az életet. 

"Látom, hogy milyen keményen dolgozik, és mégsem bizonytalanodik el egy pillanatra sem. Az ő hite ad nekem erőt mindennap."

Talán ez is mutatta meg nekem azt, hogy bármi rossz is történik velem, mindig törekedni kell arra, hogy az élet egy ajándék, amit külön mi kaptunk. Ezt pedig nem lehet elvesztegetni  holmi jelentéktelen emberek miatt. Talán ez a legnagyobb tanítása a könyvnek, legalább is számomra. Volt, hogy én is magam alatt voltam, jelentéktelen dolgok miatt idegeskedtem és olyan embereket tartottam fontosnak, akik egy idő után lemorzsolódtak, ha már nem volt rám szükségük és Leilával is ez történt. Mikor szüksége lett volna segítségre, mindenki elpártolt tőle. Leila és Rajmond atya ismertsége egy idő után barátsággá formálódott át. Egyre jobban haladt a naplójával is, amit a kiadó kiadott neki feladatul. Sőt még munkát is vállalt. Ezenkívül pedig elutazott Velencébe és megismerte Elba szigetét is.

Az pedig, hogy ezeket a helyszíneken milyen kalandok történtek vele legyen az én titkom. Nektek pedig jó olvasást kívánok. Hisz ez is azok  a könyvek közé tartozik, amit bűn lenne nem elolvasni. ;)

Viszont lehet csak nekem tűntek fel ismerős személyek a könyvben, de, hogy kik voltak a " meglepetés vendégek", azt sajnos nektek kell kiderítenetek. ;)

Kedvenc idézetek:

"– Mi folyik ott? – kérdezte Jolán. 
– Egy pap áll az ajtóm előtt… 
– Egy pap? Hogyhogy? – az ő hangja is meglepetten csengett, ezért nem értettem, hogy mi történik. 
– Fogalmam sincs, meztelenül nyitottam neki ajtót, ezért berohantam a szobába. 
-Meztelenül? 
– Jó, törölköző volt rajtam, de na… Most mégis mit csináljak? Mit keres itt? Mit akarhat? Hogy kell vele beszélnem? 
– Ez nagyon egyszerű, kérdezd meg, hogy mit akar!"

"Nem voltam se boldog, se vidám, de lényegesen jobb lett a közérzetem, amikor mellette voltam."

"– Mi történt? – kérdeztem a fejemhez kapva, ami még mindig hasogatott. 
– Csak a szokásos – letette mellém az ágyra a tálcát, és legyintett. – Maga elájult, én pedig hazahoztam. 
– Pap létére már másodszor vitt ágyba… – motyogtam, mire ő jót mosolygott."

"Úgy dobott el magától, mintha semmit sem jelentettem volna neki. Számára hiba volt. Számomra az élet."

"Amikor minden narancsfényben úszik és csend van, akkor úgy érzem, mintha minden a helyére kerülne. Egyszerűen tudom, hogy az a nap is csodálatos lesz, mert nem lehet másképp – egy pillanatra elhallgatott, de aztán folytatta. – Tudja, ezt még nem mondtam el senkinek. Maga az első."

Köszönöm,hogy itt jártatok, Patti. :)