Értékelés:Jennie Melamed - Lányok csöndje
Fülszöveg:
Van
valami, amit minden lány tud ezen a szigeten,
de
senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!
Ahol
a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol
az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a
lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság -
ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb
világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!
A
gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai
kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett
molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a
méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró
disztópiában.
Könyv adatok
Cím: Lányok csöndje
Szerző: Jennie Melamed
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 308 oldal oldal
Megjelenés: 2018
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789632933269
Méret: 200 mm x 30 mm x 125 mm
Borító: 5/4
Nekem maga a borító tetszik. De, ha bemegyek a könyvesboltba nem érzem azt, hogy e nélkül nem jöhetek ki a boltból. Viszont úgy, hogy tudom miről szól a könyv szerintem nagyon ötletes. Főleg, hogy piros a lány a borítón. Így plusz pont az ötlet gazdának.
Személyes véleményem a könyvről:
Elsősorban
szeretném megköszönni az Athenaeum kiadónak a könyvet.
Nekem
már a fülszöveg is felkeltette a figyelmem. Igaz nem pont ennyire megrázó
könyvre számítottam. Ennek viszont örülök, mivel lehet, hogyha tudtam volna,
hogy miről szól nem biztos, hogy elolvastam volna. De egy percre se bántam meg.
Egyszerűen annyira tudni akartam, hogy mi lesz Vanessaval, Amandaval,
Caitlinnel és Janey-el és a többi lánnyal, hogy ma hajnalban fejeztem be. Pedig
hétköznap olvastam a metrón és gondolhatjátok milyen kínszenvedés volt, hogy
abba kellett hagynom. Bátran ajánlom bárkinek, de tényleg kell hozzá bátorság
és lehet gyomor is. :D
Miről szól a könyv:
Egy
szigeten élnek az utolsó túlélők, akik egészségesek. Legalábbis az emberek nagy
része úgy hiszi. Mi már készen kapjuk az egész társadalmi felépítést. Nem
tudjuk melyik évben vagy évszázadban élnek. Azt viszont tudjuk, hogy tisztelik
az Ősöket, akik Óföldjéről jöttek a nagy robbanás elől menekülve. Óföldjéről
annyit tudunk, hogy csak sérültek maradnak ott és betegségek pusztítani.
„Ősatyáinknak volt egy látomása egy világról, amelyet nem lehetett a lángok, a háború és a tudatlanság közt felépíteni. A tűz és a dögvész, ami az Óföldön pusztított, csak kiteljesedése volt az emberek gondolataiból és bűneiből eredő borzalmaknak, ami úgy terjedt, akár egy fekete füst.”
A
történetet 4 fiatal lány szemszögéből láthatjuk. Így külön 4 család életébe is
jobb belelátást kapunk.
A
lányoknak az egyetlen kötelességük, hogy fiút szüljenek. Mivel, ha lány születik,
akkor őt megsiratják, ha viszont fiúk, akkor nevetnek örömükben. De van még egy
aprócska csavar. A nővé válás akkor történik meg mikor a legelső menstruációjuk
megérkezik és az ahhoz az időszakhoz legközelebb eső nyár lesz a leányzó
termékenységi nyara. A nyár végén valaki elveszi feleségül és minél hamarabb
gyermeket kell szülnie. Viszont nem lehet "sérült" csak egészséges.
„– Jobb, ha nem lesz sérült – mondja Nina Joseph Vanessának. Ez nyilvánvaló. Nina még csak hétéves, úgyhogy Vanessa nem szidja le.– Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz – válaszolja.– Honnan tudod? – kérdi Nina, és Vanessa rájön, hogy tényleg nem tudja. Csak ugyanazt szajkózza, amit Anyja szokott.– Mert ha nem lesz rendben, akkor…– Anyának is volt egy sérültje, mielőtt Bradley és én megszülettünk volna.– Nem hiszem, hogy Anyának születtek fogyatékosai – közli Vanessa, bár nem biztos a dologban.”
Ezen
kívül még vannak számomra nagyon durva szabályok például az atya-lánya
kapcsolat, amiket kiegészítenek a NE szabályokkal. De ettől függetlenül nagyon érdekes, ahogy a
lányok végre elkezdenek gondolkodni és kitörni ebből a rendszerből.
„Köszönöm… hogy eljöttetek. Csak azt akartam mondani, hogy beszéltem valakivel, mielőtt meghalt. És ez a valaki azt mondta, hogy el akarja hagyni a szigetet. Talán az Óföldre akart menni, de én úgy gondolom, lehet, hogy van egy másik sziget is. Egy másik sziget, ahova el lehetne menni.– Miről beszél? – súgja egy hang.– Arra gondolok, hogy mi van akkor, ha nem mi vagyunk az egyetlenek? Mi van akkor, ha elmehetünk egy másik szigetre és elkerülhetjük a hányattatásokat. Mások is egészen biztosan megtették.”
Viszont
ezeken az eseményeken kívül még van nagyon sok cselekmény, ami letehetetlenné
teszi a könyvet. Szóval bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a disztópiákat
vagy csak jobban meg akar ismerkedni a világgal. Mert hiába, hogy ilyen sziget
nem létezik, vannak a világon hasonló gondolkodású emberek sajnos. :)
Köszönöm, hogy itt jártatok, Patti :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése