Értékelés: R. Kelényi Angelika - Az ártatlan 2. : Bűnös örömök városa
"Aki folyton a múlton rágódik képtelen haladni, s én nem akartam megradagni a szőrnyű múltban."
Fülszöveg:
1610-ben, egy borzalmas évet maga mögött hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni. A bűnös örömök városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát. Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megmentőjének édesanyja. Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ő csupán egyetlen férfi után vágyakozik, Lorenzo Marianit azonban nem könnyű örökre rabul ejteni. Flóra úgy dönt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte. A szálak a legmagasabb körökbe, a Collegió tagjai közé vezetnek, akik közül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa. Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának? R. Kelényi Angelika, Az ártatlan című könyve második részében, egy izgalmas, kalandos és romantikus utazásra invitálja az olvasókat a 17. század Velencéjébe. Ahogy azt már megszokhattuk, a regény története a hatalom, a vágy, a bűn és a szerelem gyilkos kombinációja, történelmi korba ágyazva.
ISBN: 9786155692352
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017
Árukód: 2710328 / 8135234
Belelapozás: epub
Formátum: EPUB MOBI
Borító: 5/5
Nekem továbbra is tetszik a borító különlegessége. Lehet, hogy ez csak
nekem ennyire nem szokványos, de számomra pont a borító miatt lett figyelem
felkeltő.
Véleményem a könyvről:
Kimondottan egy fokkal jobban tetszett, mint az első rész. Persze azt is
szerettem, mivel imádom magát a történelmet és valamiért örültem, hogy a
Báthori korba megyünk vissza, mivel az a rész soha nem ment, de ebbe a részben
megfogott már maga a város. Utána ami kiderült a város vezetéséről az már kevésbé,
de ezen felül minden szereplőt nagyon szerettem. Még Giulia hercegnét is,pedig
az elején tiszta szívből gyűlöltem, azért ahogy Flórával viselkedett. :D
Magáról a történetről:
Mint ugye azt már mondtam, a helyszín választás miatt is jobban szerettem
a második részt. Szóval akkor most utazzunk Velencébe. Miután Flóra és Marianni
elmenekültek Magyarországról, mivel megölték Marianni testvérét. Hajóra
szálltak és elindultak Maria Marianni házába...Velencébe...Ugye? Ki ne akarna
Velencébe menni.
Sajnos Flórára továbbra se vártak nyugodt nyugdíjas évek, így 19 évesen,
de hát ez nem kívánság műsor. Ahogy megérkeztek a városba Marianni elvitte
Flórát a hercegi palotába, hogy ruhát szerezzen neki. Ebbe régi szakácsnője
Rose és persze a volt nagy szerelme segített neki Giulia hercegné. Aki persze
már az első perctől féltékeny lett a magyar lányra. Pedig a leírás alapján
sokkal szebb és hiúbb volt, de úgy látszik ez nem számított. Hisz ahogy
Marianni is mondta:
"Szépség nem érdem hölgyem, csupán állapot. Idővel elmúlik, s akkor nem marad más vonzerő, mint a jellem és a lélek. Önmagában a szépség semmit sem ér."
Miután Flóra felvette a csodálatosan szép és éjjeli munkára mutató vörös
ruháját végre elindultak Mariahoz. Aki persze szívélyesen fogadta. Megetette és
szobát kapott. Végre pedig jöttek az izgalmasabbnál izgalmasabb események. Hisz
mit ér Velence, ha ningy benne szerelem, halál és becsvágy? Jó ez csak irónia volt, de tényleg ezek lettek
a könyv mozgató rúgói.
Hisz Maria háza egy különleges hely. A gondolák házikóin nem mindig
szerelmesek vannak, hanem kémek is. Ebben a városban pedig szó szerint a falnak
is füle és szeme van. Mint például a tükrös szobának. ;)
"Lehet valaki annyira hiú, annyira elégedett magával, hogy folyton a saját arcképét nézze? Vagy épp ellenkezőleg? Annyira bizonytalanak, hogy mindig látnia kell a szépségét, hogy hinni tudjon benne?"
Viszont, hogy ebbe a fertőnek tekinthető városban
meglássam a jót, az kellett, hogy a mi kis szerelmespárunk bimbózó kapcsolata
tovább folytatodjón, amire ugyan voltak jelek, de teljes bizonyossággal csak a
végére sikerült meggyőződnöm.
"Ez az én gyöngeségem, ez az én Achilles-sarkam. Remélem nem ez a szerelem lesz a végzetes is- motyogtam."
Szóval visszatérve magára a könyvre a végén kiderült, hogy
Párizsba szöknek. Hogy miért? Sajnos az ok miatt elkell olvasnotok a könyvet.
De higgyétek el megéri. :)
Ez a könyv újra hinni tanít a szerelemben, a házasságban és az
egymással szemben lévő tisztelettel. Köszönöm Angelika.
U.i.: Örömmel láttam, hogy a szerkesztőnél a volt történelem tanárom neve szerepel, aki egyben író is. :)
"Ha valóban papíron vezettem volna az érveket s ellenérveket, akkor az egyik oszlopban csupán egyetlen szó állt volna: Szeretem. Ennyi, és nem több. A másik oszlop pedig dúskált volna a félelmetes és veszélyes figyelmeztetésekkel, mely mind arra utalnak, hogy ismét egy olyan hatalmi játszmába keveredek, melyhez az égvilágon semmi közöm. S mégis, az az egy szó többet ért az összes kemény ellenérveknél. "
"Nem erről álmodtam kislányként, nem ez volt a vágyam."
"A hatalom is azért fontos csupán, hogy az ember megszerezhesse magának azt, amire szüksége van. S mire van szüksége? A férfinak a nőre, a nőnek férfira."
"Hát ezt teszi a szerelem? Ezért mondják, hogy minden szerelmes nő gyönyörű?"
Köszönöm, hogy itt jártatok, Patti. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése