A valóságon túl

  "… azért, hogy kifogd a „nagy Ő”-t, először meg kell alkotnod a „nagy Én”-t." P.C. Harris könyvei mindig külön helyet foglalnak el nálam. Az írónő munkásságát eddig is szerettem, és mint embert is kifejezetten kedvelem – már az első pillanattól fogva benne vagyok a csoportjában, így minden új megjelenést óriási izgalommal várok. Amikor megjelent a Blokkolj, ha tudsz, tudtam, hogy ezt nem fogom halogatni. Kellett valami, ami kiszakít a rengeteg teendőből, és egy picit lelassít. És ez a könyv pont ilyen volt.   Nem mondanám, hogy minden pillanatától eldobtam az agyam, de azt igen, hogy tökéletes kikapcsolódásnak bizonyult. A tempó kellemesen gördülékeny, nem kellett agyon-gondolni semmit, egyszerűen csak engedni, hogy vigyen maga után a történet. Bár néhol picit langyosnak éreztem, mégis jólesett vele haladni.   A sztori középpontjában Sally Dannison áll, aki egy ambiciózus újságírónő – csak hát az élet most éppen alaposan betesz neki. A szeretett főnöke helyét ug...

  „Mert mindig könnyebb, ha van kit gyűlölni. Igen, talán igaza van. Talán igy tudok megbirkózni ezzel a sok szarsággal. Gyűlölködve. Sokkal könnyebb gyűlölni valakit, mint szeretni.” Amikor először a kezembe vettem az Elátkozott lelkünk című könyvet, fogalmam sem volt róla, hogy ez bizony egy sorozat második része. A borító, a fülszöveg, az egész hangulat úgy magával ragadott, hogy azonnal belevágtam, majd nagyot pislogva konstatáltam: hoppá, itt valami hiányzik. Úgyhogy gyors mini pánikroham után irány a könyvesbolt, és beszereztem az első részt is. És milyen jól tettem! Két nap alatt faltam fel, minden szabad percet kihasználva – ami mostanában nem túl sok, mert a kislányom gondoskodik róla, hogy egyetlen perc unalom se legyen az életemben.   Az első rész teljesen elvarázsolt. Olyan világot kaptam, amiben egyszerre volt otthonos és izgalmas minden misztikus részlet. Azt hittem, hogy a folytatást már nem lehet úgy igazán überelni… de aztán jött a második rész. Na, ott ...

  „Egyetlen gondolat ver gyökeret bennem – makacsul, fojtogató erővel: Mi van, ha valaki időben meghallja a néma sikolyát? Ha egy hang, egy kérdés, egy érintés megtöri a csendet, amit magára zárt… Talán most nem egy halott testet néznénk. Talán még most is köztünk lenne…” Szeretek új esélyt adni az íróknak, mert sosem lehet tudni, mikor ér egy kellemes meglepetés. Bár Ángyán Patrícia egyik korábbi könyve nem volt a kedvencem, mégsem akartam leírni őt, ezért újra próbálkoztam – így került a kezembe a Jeges villanás.   A borító elsőre igazán megnyerő: hangulatos, igényes, és remekül illik a történethez. Ugyanakkor kissé csalódás volt felismerni, hogy stílusában szinte megtévesztésig hasonlít P. C. Harris egyik kötetének borítójára. Ez némileg elvett az egyediségéből. A regény összességében jobb élményt nyújtott, mint a Szeszélyes játékok, de továbbra sem érte el azt a szintet, amelynél azt mondanám: igazán jó lett. Maga az alapötlet kifejezetten izgalmas volt, mégis úgy érze...

  „Az emberek gyakran hangoztatják, hogy szeretik az őszinteséget, csak képtelenek elviselni, amikor megkapják – fűztem hozzá.” Kevés olyan könyv van, amely egyszerre tudja magával ragadni a kalandvágyat, a történelmi rejtélyek iránti rajongást és a romantika finom, mégis izgalmas világát. Anne L. Green Kincs a Toszkán hó alatt című könyve már az első oldalaknál magába szippantja az olvasót, és csak ritkán engedi levegőhöz jutni. Akik szerették az előző részt, azok most talán még jobban fognak lelkesedni érte – én legalábbis így jártam.   A történet főszereplője továbbra is Madison, a régész-restaurátor lány, aki az előző kötetben is elnyerte a szívemet merészségével, vakmerő természetével és azzal a fajta ösztönös kíváncsisággal, ami egyszerre teszi szerethetővé és bajkeverővé. Ebben a részben még inkább előtérbe kerül ez a személyisége. Bár a munkájából elbocsátják, egy titokzatos csomag érkezik hozzá régi barátjától, Hanstól. A csomagban egy napló lapul – méghozzá egy m...

  Egy könyv, ami mosolyt csal a picik arcára – és a szülők szívét is megmelengeti.   A karácsonyi könyvek között időnként felbukkan egy-egy olyan kincs, amely már az első lapozásnál meghódítja a gyerekek szívét – és őszintén szólva a miénket, szülőkét is. A Pamacs karácsonyfája nálunk pontosan ilyen könyvvé vált. Az a fajta kötődés alakult ki hozzá, amit nem lehet erőltetni vagy magyarázni: egyszerűen minden alkalommal öröm elővenni.   A kislányom az első pillanattól kezdve rajongással fordult a könyv felé. Nem túlzás azt mondani, hogy bármikor képes leülni mellé, mintha egy régi jó baráttal találkozna újra és újra. Legyen szó lapozgatásról vagy az apró nyitogatható ablakokról, mindig ugyanolyan lelkesedéssel fedezi fel, mi rejtőzik a következő kis fülecske alatt. A történet még talán nem köti le tartalmilag – hiszen ő még kicsi hozzá –, de a képek, a színek, az interaktivítás egyszerűen elvarázsolják. Sokszor olyan gyorsan lapozza a következő oldalt, hogy alig bí...

  …mert a karácsony nem csak megérkezik, hanem együtt teremtjük meg.   Vannak könyvek, amelyek nem egyszerűen történetet mesélnek el, hanem hangulatot hoznak magukkal. Olyan különös, halk, ünnepi zsongást, amitől az ember lelassít, mélyebbet lélegzik, és kicsit közelebb érzi magát mindahhoz, amit a karácsony valójában jelent. Amikor kinyitottam Kádár Annamária Minden jó, ha karácsonyra készülünk című kötetét, pontosan ezt éreztem: mintha egy meleg fényű ablakhoz léptem volna oda, ahol bent már készülődik az ünnep. Ez a könyv nem a hagyományos értelemben vett mesekönyv, és talán éppen ettől olyan különleges. Nem egyetlen, lineáris történet húzódik végig rajta, hanem egy család adventi készületei, apró örömteli pillanatok, és rengeteg olyan tevékenység, amely akár a mi otthonunk része is lehetne. A kötet fejezetei között sétálva szinte hallani vélem a papír zizegését, érezni a friss festék illatát, a csillogó díszek tapintását – mert itt tényleg a közösen eltöltött idő kerül elő...