A valóságon túl

  „Nehéz dolog egy nő számára ellenállni a férfi hízelgéseinek, ha az el van szánva arra, hogy megkedvelteti magát.” Mindig is ott motoszkált bennem a gondolat, hogy egyszer bele kellene kezdenem egy Jane Austen-könyvbe. Mégis, valahogy sosem jött meg hozzá az igazi kedv, az a bizonyos belső igen. Aztán amikor megláttam ezt a csodaszép példányt a Menő Könyveknél, minden kétségem elszállt. Tudtam, hogy most már nincs kifogás – eljött a mi időnk.   A könyv sajnos már a költözés véghajrájában érkezett meg hozzám, ami teljes mértékben az én hibám volt. Folyton közbejött valami, ami miatt csúszott a költözés, így az olvasás is. 😄 A tervezett decemberi időpont helyett végül januárra tolódott, de egyáltalán nem bántam. Sőt, visszagondolva kifejezetten jólesett ezzel indítani a 2026-os évet – tökéletes alapot adott az új kezdethez. Bevallom, lassabban haladtam a könyvvel, mint ahogy előre elképzeltem. Idő kellett, hogy ráhangolódjak Jane Austen stílusára, hogy felvegyem azt a ...

  „– Megőrzőm a titkodat, ha te is az enyémet – kacsintott, azzal szélesre tárta Mimi előtt az ajtót.” Őszintén bevallom, Ruff Orsolya regénye teljesen meglepett. Méghozzá a lehető legjobb értelemben. Ez volt az első könyv, amit az írónőtől olvastam, annak ellenére, hogy Mimi kalandjai már jó ideje jelen vannak a magyar könyves világban. Talán pont ezért nem voltak hatalmas elvárásaim – így viszont annál nagyobbat szólt az élmény. A történet egyik legnagyobb erénye, hogy akkor is teljesen élvezhető, ha az ember nem olvasta a korábbi részeket. Bár akadnak benne visszatekintések és utalások az előző eseményekre, ezek sosem törik meg az olvasás lendületét, inkább segítenek elhelyezni a szereplőket és a kapcsolataikat. Emiatt bátran ajánlanám azoknak is, akik most ismerkednek Mimi világával.   A cselekmény Mimi és hűséges szolgálója, Anka Erdélybe vezető útjával indul, ahol egy családi  baráthoz tartanak. Már az elején megszületik egy igazán hajmeresztő ötlet: a két lány hely...

  Szerinted képes vagyok egyszerűen csak megállni, hogy rád gondoljak minden átkozott nap minden másodpercében? Annyival könnyebb lenne minden, ha ki tudnálak verni a fejemből, Kismadár! Őszintén? Én is sokáig ellenálltam ennek a könyvnek. Az utóbbi időben tudatosan kerülöm a túlzottan felkapott olvasmányokat, mert rengetegszer futottam már bele olyan „mindenki imádja” történetekbe, amik számomra maximum közepesek voltak. Főleg, amikor olyan bloggerek magasztalják őket, akiknél még sosem láttam negatív véleményt… ott mindig bekapcsol bennem a vészcsengő. De hát a kíváncsiság nagy úr. És most kivételesen nagyon jól tettem, hogy engedtem neki. Ez a könyv pozitív csalódás volt. Nem kicsit. Nagyon. Nem állítom, hogy minden fordulat teljesen váratlan lett volna – a befejezést például nagyjából 50–100 oldallal korábban már sejteni lehetett, és több lehetséges forgatókönyv is lejátszódott a fejemben. Az egyik fontosabb szereplő halála sem ért sokként, inkább az érdekelt, hogy ki lesz ...

  Akkor tudod, hogy egy valóban különleges ember van melletted, ha nem engedi neked, hogy elrontsd az életed. Az írónő neve az utóbbi időben egyre gyakrabban bukkan fel az olvasók körében, különösen annak köszönhetően, hogy az egyik regénye filmes feldolgozást is kapott, amit a Magyar mozikban a napokban mutattak be. Ennyi figyelem mellett számomra is elkerülhetetlenné vált, hogy végre kézbe vegyek tőle egy könyvet. A választásom a Törésre esett – és már az első fejezetek után biztos voltam benne, hogy nem egy könnyed történet vár rám. A regény azonnal a közepébe vág: megismerjük a nyolchónapos terhes Tegant, aki egy hóvihar kellős közepén indul útnak, hogy felkeresse az egyetlen testvérét. Bár a kislány, akit a szíve alatt hord, nem volt tervezett, Tegan már most erős kötődést érez iránta. A történet egyik fájó pontja, hogy a gyermek apja korántsem osztozik ebben az örömben. Az út azonban tragikus fordulatot vesz: Tegan soha nem érkezik meg a céljához. A sors egy különös házas...

„Olyan vagyok, mint egy lelakatolt könyv, amelynek elveszett a kulcsa. Magamba zártam a traumákat.” Vannak könyvek, amelyeket nem lehet egyszerűen „csak” történetként kezelni. A Lapokba zárt titkok pontosan ilyen. Nehéz elvonatkoztatni attól a tudattól, hogy az írónő saját megélt fájdalma is ott lüktet a sorok között, mégis megpróbálom most úgy nézni, mintha ez „csupán” egy rendkívül jól felépített regény lenne.   Anne L. Green Toszkána napfényes, idilli tájaira repít minket, ahol Adriana látszólag mindent megkapott az élettől: családot, biztos anyagi hátteret, elismert írónői karriert. A felszín azonban csalóka. A zárt ajtók mögött egy bántalmazó, nárcisztikus férj uralja a mindennapokat, aki fokozatosan veszi el Adriana önbizalmát, szabadságát és végül önmagát is. Ez az a történet, amely megmutatja, hogy a bántalmazás nem mindig hangos és látványos – sokszor csendes, manipulatív, láthatatlan. A könyv egyik legnagyobb erőssége az, ahogyan hitelesen ábrázolja egy ilyen kapcsola...

  “Az erd ő t hó borítja, és végre itt a karácsony!”   Az ünnepi készülődés nálunk mindig különleges hangulatban telik, és idén egy igazán bájos mesekönyv is csatlakozott hozzánk. Az erdő állatai már izgatottan várják a karácsonyt – és mi velük együtt merültünk el ebben a varázslatos, havas világban.   A könyv lapjain szinte életre kelnek a szereplők:   🌲 Nyuszi papa fát hoz, közben pedig úgy szuszog, mintha tényleg mellettünk serénykedne, hogy a kandalló meleget adjon a részünkre. 🐻 A medvetestvérek szánkóznak, és ahogy lapozzuk a könyvet, szinte mi is érezzük a friss hó illatát. 🐾 Vakond úr próbál nem gondolni a karácsonyra, de persze a készülődés és a nagy sürgés-forgás őt sem hagyja hidegen. 🎁 A plüssállatok közben aprólékosan díszítik a karácsonyfát, ami annyira bájos jelenet, hogy még felnőttként is jólesik elidőzni rajta.   🎅 És a végén – mert milyen karácsony lenne nélküle – megérkezik a Mikulás is. A könyv 3D megoldása...