Értékelés: Pataki Eszter - Pataki Krisztina: 512 Méter

 

 

 

 „Nem attól ijedtem meg, hogy mi van, ha teljesen félreismertem őt, hanem attól, hogy elveszítem, legyen bárki is.”

 

 

 

 

Fülszöveg:

512 méter választja el őket egymástól, de világaik között nagyobb szakadék nem is lehetne. A tizenhét éves Anna előszeretettel időzik a tóparton. Kedvenc padján ücsörögve élvezi a nyugalmat, amihez ebben a gyönyörű környezetben minden adott. A tizenhat éves Gergő a tó túlsó partján él. Egykor sikeres úszó volt, de családi gondjai miatt felhagyott a sporttal, és rossz társaságba keveredett. Ha egy kis békességre vágyik, kimegy a partra, és távcsővel lesi a túloldalt, mások idilli élete után sóvárogva. Így akad össze a pillantásuk egy napfényes délutánon, és ezzel kezdetét is veszi közös történetük. Noha a személyes találkozásnak gátat szab a tó és a távolság, csetelni kezdenek, és beszámolnak egymásnak életük minden apró részletéről. Kivéve a tökéletesség látszata mögött megbúvó, sötét titkokat? Vajon a közöttük szövődő kötelék elég erős ahhoz, hogy szembenézzenek a múltjukkal?

Személyes véleményem:

Mikor a lányok felajánlottak recenziós példányt a könyvből pár bloggernek akkor nagyon sokáig gondolkodtam, hogy el merjem-e vállalni, de miután elolvastam a fülszöveget teljességgel megnyugodtam, hogy ez olyan stílusú könyv, ami számomra olvasható, élvezhető és szerethető. Így boldogan írtam nekik, hogy szívesen elolvasnám és véleményezném. Természetesen jeleztem nekik, hogy picit időigényes lesz. Egyszerűen még mindig rettentő nehezen osztom be az időmet, így mindenhol is egyensúlyozom a szélén, de már kitaláltam, hogy jövőre való tekintettel vezetek majd határidőnaplót és akkor aszerint haladok mindennel. Munkahelyek, suli és a bloggerkedés. Ja meg az edzések. :D

De térjünk vissza a könyvre. A lányok egy igazán fiatalos, aranyos és mégis mélyenszántó gondolatokkal teli történetet hoztak elénk. Ami rengeteg mindent rejt magába mégis a fiatalok nyelvén íródott. De ez ne riasszon el egy felnőttet sem az olvasástól. Én 28 évesen is nagyon szerettem ezt a regényt. 

 

Magáról a könyvről:

A történet két szemszögből íródott. Az egyik főszereplőnk a 17 éves Anna, akinek az édesanyja sajnos meghalt, így az apukája egyedül neveli őt és a testvérét. Az apja író, így mindig otthon van velük, viszont sajnos elég magának való, akik a problémák elől a történeteibe és az alkoholba menekült. Rettentő rossz volt olvasni az apjukról, bár az én apukám többet volt a való világban, de akkor sem alakult jól minden. Szóval tudtam miért védi Anna magát egy olyan álomvilággal, amiben minden szép és jó. Hisz a lány abban élt. Nem tudta elviselni, hogy az emberek gonoszok, minden élőlényt szeretett és nem látott át a rózsaszín szemüvegen sem. Ha valami baj volt inkább elmenekült a tó partjára és onnan szemlélte a túl oldalt. Egy ilyen eset után találta szembe magát a másik főszereplőnkkel a 16 éves Gergővel.

A fiúnak szintén voltak otthon problémai, ami miatt eldobta magától az úszást is. Pedig egy kiváló sportoló volt. Mégsem tudott senkivel beszélni a problémáiról. Viszont a meglepő, hogy ő is mindig a tó partján talált megnyugvást.

Miután a két fiatal egymásra talált, elkezdtek chatelni és ők tartották egymásba a lelket és segítették át a nehézségeken. Nagyon aranyosak és cukik voltak. Olyan jó volt olvasni ahogy kibontakozott a kapcsolatuk. Végül a könyv címe is értelmet nyert, ami számomra nagyon ötletes volt. Nagyon nem szeretnék spoilerezni, így rátok hagyom a könyv további részét :)

Egyben az egész:

Egy romantikus történet két tiniről, akiknek meg kell küzdeniük az apával, aki az alkohol rabja. Túl kell élniük az iskolai bántalmazást és klikkesedést. Ezenkívül  el kell fogadniuk, hogy az édesanyánk az edzőnkkel jön össze. Természetesen mindkettőjüknek a saját problémáját, de ahogy szépen lassan beavatják egymást ezekbe, úgy kell a másiknak is észrevennie, hogy senki sem problémamentes, mindenki cipel magával valamit. Mindennapi vagy éppen nem mindennapi problémák a fiatalok nyelvén, mégsem csak fiataloknak szól. Szóval én bátran ajánlom minden olyan olvasónak, aki szereti a fiatalokról szóló, romantikus történeteket. Higgyétek el egy percét sem fogjátok megbánni az olvasásnak. 😊

 

Kedvcsináló idézetek:

„Olyan volt a gyűlöletem, mint valami ruha, amit, miután felhúztam, többé már nem tudtam levetni, mert a személyiségem részévé vált. Hozzám nőtt, mint egy kibaszott kemény és szívós második bőr. Mint egy páncél, ami nélkül meztelennek éreztem magam. Olyan szorosan hozzám tartozott, mint azok a fémgyűrűk, amikkel a mittudomén milyen törzs asszonyai nyújtják a nyakukat. Ha levennék, meghalnának a francba.”

„– Magyarul, leegyszerűsítve a mekegésedet, ő a tó túloldalán lakik, te meg itt, észrevettétek egymást, és azóta beszélgettek neten.

– Igen. Miközben távcsövön keresztül bámuljuk egymást – feleltem, mire a nővérem lefagyott, és csak néma csendben bámult rám vagy egy percig. Aztán kifakadt:

– Bazmeg, Anna, hát ez kurva nagy! – sikította lelkesen. – Ez baromi romantikus!”

„Igen, tudom. Te tipikusan az az ember vagy, akin mások keresztülgázolnak, hogy elérjék a céljaikat.”

„Megdumáltuk, hogy holnap ugyanekkor ugyanitt, és, asszem, ez volt az a pillanat, amikor újból megmutatkozott előttem a jövő. Ekkor kezdtem ismét várni valamit az élettől: a beszélgetéseket, Vele.”

„Azt hiszem, azért szeretem ezt tenni, mert magam is meghitt otthonra vágyom. Olyanra, amit mások nézhetnek irigykedve az utca szürkeségéből.”

Ha megszeretnéd rendelni:

Alexandra

 

Köszönöm, hogy benéztetek,

Xoxo, Patti 😊