Értékelés: Zakály Viki: Szikra

„Te vagy az én kis rímpárom. Nélküled csak haszontalan szó lennék.”

Fülszöveg:

Az okos és talpraesett, de az életet csak könyvekből ismerő Sztella egy tragikus balesetben elveszíti a szerelmét, Tamást. A fájdalomba ő maga is majdnem belepusztul, és csak sokára képes kézbe venni a kórházi zárójelentést. A papírokat böngészve azonban észrevesz valamit. Lehetetlennek tűnik, de talán mégis lehetséges, hogy Tamás nem halt meg.

Bár mindenki próbálja lebeszélni, Sztella a rejtély nyomába ered. Útja során messzebb jut, mint gondolta volna; míg Európa városait járja az újabb és újabb jelek nyomában, legyőzve minden akadályt, és felidézi szenvedélyes szerelmi történetüket Tamással, nemcsak a megfejtéshez, de önmagához is eltalál. Csakhogy arra, ami az éjszakai tengerparton várja, még ő sem számított...

Sztella életét egyszer már átformálta a szerelem. Vajon az ő szerelme elég erős-e ahhoz, hogy megmentsen vele egy másik életet?

Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.

Oldalak száma: 358

Borító: FÜLES, KARTONÁLT

Súly: 380 gr

ISBN: 9789634335221

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2019

Árukód: 2724561 / 1182668

Személyes véleményem:

Egyszerűen annyira szeretem Viki stílusát. Olyan jól tud fogalmazni és írni, hogy pillanatok alatt beletudom magam helyezni a környezetbe és a megalkotott személyek élethelyzetébe, hogy az valami hihetetlen. Már a Szívritmuszavarral is teljesen elkápráztatott az írónő. Most pedig a Szikra törte össze többször és gyengítette el a szívemet. Teljesen beletudtam magam élni Sztella helyzetébe, mivel ő sem volt az elején az a kimondott bulizós lány, inkább a könyvmolyforma, amilyen én is voltam.

Borító:

Őszintén nekem a borítója tetszett meg a legjobban. Nem tudtam róla semmit, csak azt, hogy mennyire káprázatos külsőt kapott. Ha pedig egy borító megtetszik akkor onnantól kezdve mindent tudni szeretnék róla és ha a fülszöveg is érdekes akkor egyértelmű, hogy a polcomon szeretném tudni. De remélem, hogy ez mindenkivel így van. 

Magáról a könyvről:

Sztella az egyetemista lány csak az iskolára és azon belül is a tanulmányaira koncentrál. Szeretne jól teljesíteni és szeretné, valóra váltani édesanyja be nem teljesült vágyát, ezenkívül pedig szerette volna, ha az édesapja is büszke lenne rá.

A lány már gyerekként megismerte az élet fekete oldalát, hisz fiatalon elveszítette az édesanyját. Ezenkívül már csak édesapja és a két testvére maradt számára.

De ahogy semmit úgy az életet sem lehet előre betervezni. A szerelem nem ismer szabályokat.  Itt jön a képbe a titokzatos idegen, akivel eléggé érdekes módon találkoztak először. Nagyon tetszett a szóváltásuk és ahogy találkoztak. Olyan édes és ahogy reagáltak egymás szavára, hogy megrebegtette a szívemet már az első oldalakon. Innentől kezdve pedig nem tudtam, hogy mit várjak jobban azokat a részeket, ahol azt látjuk, hogyan ismerkedett meg a két fiatal vagy azt, hogy mi lesz a fájdalmas tragédiájuk után. Egyszerűen mindkettőnek alig vártam, hogy a végére járjak és annyira, de annyira szurkoltam pedig az egyiknek tudtam előre, hogy mi lesz a vége mégis vártam a pillanatot mikor beteljesül. Számomra pedig ilyen a jó író. Aki minden oldalra reményt, szerelmet, vágyakozást és lenyűgözést tud sugározni, hisz csak ettől tudok egy könyvet végigolvasni és ha muszáj akkor úgy letenni, hogy várjam a pillanatot mikor újra a kezembe foghatom. Viki pedig ezt tette. Amikor letettem a könyvet már vártam a percet, hogy folytassam a történetüket és reménykedtem, hogy minden szép és jó lesz.

A történet két idősíkban futott. Az első résznél láthattuk, hogy milyen volt Sztella, hogyan ismerkedett meg Tamással a titokzatos sráccal és persze, hogyan alakultak ezután a dolgaik. A másik pedig az miután az a tragédia történt és hogy mi történt velük ezekután. Nagyon érdekes volt ahogy végigment egy jellemfejlődés. Gyönyörű helyekre kalauzolt el minket a cserfes lány/nő az utazásai alatt és megmutatta, hogy milyen egy önfeledt, szabad egyetemista. Nem foglalkozott semmivel, csak ment előre. Nem tervezett és nem gondolkodott csak amennyire szükséges volt. A könyv minden oldaláról sugárzott az önfeledt szabadság és a boldog fiatalság még azokban a szörnyű időkben is együttéreztem Sztellával, amikor csak sírni tudott volna, hisz olyankor az én szívem is gyászba borult. Viszont amikor kivirágzott újra, úgy éreztem mintha visszakaptam volna az én gyermekemet, akinek láttam felcseperedését és azt, ahogyan felnőtt, ahogy végigment az általa választott úton, majd elesett mikor esnie kellett. Ezekután már csak azt vártam, hogy tényleg megkapja a happy endjét, de hogy tényleg beteljesült-e a vágyam, vagy pedig minden szertefoszlott azt már nektek kell megtudnotok.

Egyben az egész:

Sztella igazi átváltozáson ment keresztül. Láthattuk, hogy miből lesz a cserebogár és azt, hogyan szeretett egymásba két teljesen különböző lélek. Megtapasztaltuk milyen az igaz szerelem, mely akkor sem múlik el, ha darabokra töri a szívüket és akkor sem hagy fel dobogni, ha mindenki azt mondja, hogy nincs remény. Sztella kitartó, öntudatos és kicsit önfejű, de ezek a tulajdonságai nem jöttek volna elő, ha nem történik az, ami. Tamás pedig rengeteg mindenen ment keresztül, folyamatosan kaptunk belepillantást is az ő sorsába még ha csak külső szemlélőként is. Teljesen megértettem, hogy mit miért tett, de közben szenvedtem miatta ugyanúgy, mint Sztella. Annyira beleéltem magam ebbe az egészbe, hogy miután befejeztem csak ültem az ágyon és néztem ki a fejemből. Üresnek éreztem magamat nélkül, a történet szereplői nélkül. Pedig nemhagyott kihagyatlanul semmit mégis úgy olvastam volna még róluk.

Kedvenc idézetek:

„Talán az első perctől fogva szerettelek – kezdte lassan. – Sőt, talán már akkor is szerettelek, amikor még nem ismertelek, amikor még nem tudtam, hogy vagy, csak vártam rád. Mert tudtam, hogy egyszer majd jönni fogsz. Nem tudtam, hogy mikor, vagy hogy milyen leszel, sőt az érzést sem láttam előre – nevetett fel visszafogottan –, egyszerűen csak bíztam benne, hogy eljön egyszer a pillanat.”

Egyszerűen imádom ezt a pár sort. Magamba dúdolgatom mindig.

„Hazugság volt a kérdés is,

Akartalak és mégis,

Kicsavarva dőltem hanyatt:

A végzetem tarkón ragadt.”

„Komolyan! Én olyan lány vagyok, akibe a fiúk beleszeretnek, vagy akit inkább csak meg akarnak kapni egy éjszakára?”

„Az otthon sokkal több, mint egy szó vagy egy fogalom. Az otthon a legpontosabb és legrövidebb megfogalmazása annak az érzésnek, amely a citromos tea ízéből, a fűnyírás utáni friss illatból és a nagy nevetések hangjából áll össze.”

„… ez a srác kiköpött fiatal Tom Hardy volt. A főiskolás Tom Hardy. Ha járt egyáltalán főiskolára. Vagy bármilyen iskolába. Ilyen felsőtesttel persze teljesen felesleges bármit is tanulni, de komolyan.”

„A maszkok minden korban csak egyvalamire szolgáltak: jobb színben feltüntetni azt, aki mögötte rejtőzik. Vagy legalábbis elrejteni az igazi énjét. Hamisság és titkok. Sosem szerettem az álarcokat, mert az emberek mimikájából lehet csak kiolvasni az igazat, a maszk egy buta játék, ami elfedi a valóságot.”

Köszönöm, hogy benéztetek.

Xoxo, Patti J