Értékelés: Sarah J. Maas: Szárnyak és pusztulás udvara (Tüskék és Rózsák udvara 3.)
„– Hiányoztál. Minden másodpercben. Minden egyes pillanatban.”
Fülszöveg:
A festményem
hazugság volt.
Még nem álltam
készen.
Feyre visszatért a
tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a
Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot
játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az
egész világ sorsát.
A háború
közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde
veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest
találnia.
A Földet vörösre
festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért,
ami az egész világ pusztulását hozhatja.
A lenyűgöző New
York Times és USA Today bestseller sorozat vadonatúj kötete.
#1 helyezett a
goodreads.com 2017-es szavazásán, Young Adult Fantasy kategóriában.
Oldalszám:
800
Kötéstípus:
kartonált
Kiadó:
Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti
cím: A Court of Wings and Ruin
Fordító:
Hetesy Szilvia
ISBN:
9789634574378
Elit
start: 2019.01.10
Országos
megjelenés: 2019.01.10
Termékkód:
8262
Legalább annyira vártam rá, mint amennyire féltem
hozzáfogni. Ez volt az utolsó rész. Lezárult egy fejezet és ha belegondolok
akkor ez olyan ijesztő. Hisz a szereplők annyira a szívemhez nőttek, hogy nem
akartam őket elengedni. Pedig mennyire rosszul indult a kettőnk története.
Emlékszem az első rész számomra annyira nehezen indult be, hogy félévig olvastam
az első 75 oldalt. De ahogy átléptem azt a bűvös oldalt minden megváltozott.
Elvarázsolt ez a világ. Annyi érzés kavargott bennem a könyvek olvasása közben,
hogy talán leírni is lehetetlen. Az első két rész között nekem csak félév telt
el, hisz az első kicsit nyögvenyelősen ment, de nagyon örültem, hogy hamar itt
a folytatás. Viszont utána már a folytatásra egy évet kellett várnom, ami
kicsit kikészített főleg, hogy egy hatalmas függővéggel lett vége a második résznek.
De most következzen a befejező rész.
Magáról a történetről:
Feyre visszatért a Tavasz udvarába, Tamlinhez és a
főúr népéhez. Nemsokan tudják, hogy valójában ki a lány, a tetoválást elfedte
és Rhys szagát rajta csak ideiglenesnek gondolják. Feyre tönkre akarja tenni
egykori szerelmét, mert ő is tönkretette a nővérei életét. A lány bosszúra
szomjazik és persze információkra, hisz annak az ára, hogy Feyre visszatérjen
az udvarba egy szövetség volt méghozzá Hybern királyával. Háború előtt álltak
és egy úrnőnek az volt a kötelessége, hogy győzelemre vigye a népét ehhez pedig
áldozatokat kellett hoznia. Számomra már ezek a részek is rengeteg érdekességgel
szolgáltak. Hisz egy szerelmes nőnek külön kellett lennie a párjától, aggódott
a nővéreiért és közben teljes erőbedobással tette a dolgát. Tette, amit tennie
kell azért, hogy megmenthesse emberek és tündérek életét. Azt hiszem a szemembe
most nőtt nagyra Feyre.
„– Ma reggel nem sok választott el attól, hogy átvágjam a torkod – mondtam neki. – De a múlt éjjel, sőt minden pillanatban így érzek azóta, hogy megtudtam, hogy elárultad a testvéreimet Hybernek. – Halványan elmosolyodtam. – De azt hiszm, hogy ez a büntetés inkább kedvemre való. Remélem, hogy hosszú élet vár rád, és soha nem lelsz egyetlen pillanatra sem békére. „
Viszont nagyon vártam már, hogy viszont lássam az
oldalak lapjain Rhysandot, Azrielt és Cassient. Úgy ahogy a lány, én is tudni
akartam mi történt a többiekkel. Majd egy kalandos út során visszatértünk a
Rhyshez és a többiekhez. Ahogy Feyre is úgy én is azt éreztem, hogy otthon
vagyok, végre megérkeztem. Innentől kezdve pedig beindult minden. Folyamatosan
zajlottak az események, de semmi pánik nagyon sok közös jelenetük van, amivel
szíveket szorítanak össze. Visszatértek régebbi szereplők és az egész hely
megtelt élettel. Annyira vártam már rá, hogy megismerjem a többi udvart és
iszonyúan örülök neki, hogy mindenki helyet kapott az utolsó részben, hisz
eddig csak minimális szerep jutott számukra. Pár oldal jutott nekik, de mindig
olyan hiány érzetem maradt utánuk. Hisz épphogy megtudtunk róluk valamit már
léptünk is tovább. Te meg ott ültél és néztél értetlenül, miközben belül
tomboltál, hogy: „De többet akarok. Térjünk rájuk vissza, mesélj még róluk
valamit.” A belső hisztis énem folyton tombolt mikor csak egy falatot kapott belőlük.
„– Viviane, bemutathatom neked Feyre-t? Feyre, ő Viviane, Kallian hitvese.Thesanre és Kalliasra pillantottam, utóbbi felvont szemöldökkel nézte a feleségét és Mort.– Eredetileg otthon akartam hagyni – mondta Kallias Rhysnek –, de azzal fenyegetett, hogy megfagyasztja a tojásaimat.Rhys vigyorgott.– Ismerős…”
Persze ne felejtkezzünk el a két nővérről, hisz ők is rengeteg meglepetést
tartottak. De valahogy mégis olyan hiányérzetem volt, ürességet éreztem pedig
rengeteg mindenre választ kaptam. Ez az üresség fojtogatott, hisz vége volt.
Nincs több Feyre, Rhysand, Mor, Azriel és Cassian. Egy napig gondolkodtam miért
érzem ezt mire rájöttem, hogy ez a veszteség érzése, hisz az ő történetük itt
véget ér. Persze lesz még novellás kötet, de az nem 800 oldalon keresztül
taglal egy csodálatos világot. Nem nagyon szeretnék sokat írni a könyvről, hisz
akkor elrontanám a varázst, amit hordoz magába. Én imádtam minden percét. Volt,
hogy nevettem, sírtam, örültem, tomboltam és zokogtam, de minden egyes
érzelemért megérte. Sarah egy szadista persze csak jó értelemben, aki imádja kínozni
az olvasóit. Mi pedig boldogan vetjük magunkat alá ennek az érzelmi tébolynak.
De csak ismételni tudom magam. Megéri, megéri a sok könnycsepp, az erre elhasznált
zsebkendők, a szomorúság és a tombolás, hisz egy csodát tartunk a kezünkbe.
Bátran ajánlom minden Fantasy kedvelőnek, aki egy hihetetlenül, jól megírt
történetet szeretne olvasni.
Egyben az egész:
Az első rész olyan Szépség és a szörnyeteg változatnak
indult, de Sarah kihozta belőle a legjobbat. Olyan szereplőket és világot
hozott létre, amibe mindenki megtalálná a helyét. A Fantasy koronázatlan
királynőjét köszönthetjük a személyében, hisz az ő könyvei teljesen felülmúlják
a sorban utána következőket. Egyszerűen beleszerelmesedsz a szereplőkbe és egy
percre sem szeretnél mást a kezedbe venni. A héten sokszor keltem fél5-kor, de
az egyetlen könyv, amit hulla fáradtan a kezembe akartam venni, az csak az ő
könyvei voltak. Köszönöm a kiadónak, hogy kihozta azoknak a rajongóknak, akik
nem igazán jók angolból és nem lett volna máshogy lehetőségük elolvasni. Szóval
így a végére csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm Sarah és köszönöm
Könyvmolyképző Kiadó.
Köszönöm, hogy benéztetek,
Xoxo, Patti. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése