Értékelés: Amy Ewing - A fehér rózsa (The Jewel-trilógia 2.)
Fülszöveg:
Violet
Lasting rabságban és elnyomásban él a Tó Hercegnőjének palotájában, míg fény
nem derül viszonyára Ashsel, királyi hölgyek kísérőjével. A szerelmeseknek így
menekülniük kell. Egy pillanatra sem érezhetik magukat biztonságba, hiszen nem
tudhatják, ki barát, ki ellenség. Útjuk során azonban egyre világosabbá válik,
hogy az Ékkő zsarnoksága egy felkelés felé sodorja a Magányos várost. Rá kell
bízniuk magukat a Fekete Kulcsra, egy titkos társaságra, aminek eltökélt célja
a királyi családok uralmának megdöntése. Ash, Violet és legjobb barátnője,
Raven mindentől távol, egy erdei tanyán, a Fehér Rózsában találnak menedékre.
Itt él Sil, aki régen maga is az Ékkő rabja volt. Ő veszi pártfogásába a
fiatalokat, és nemcsak arra döbbenti rá Violetet, hogy hatalmas erő birtokában
van, hanem arról is meggyőzi, hogy az ő feladata lesz, hogy vezesse a
lázadókat.
Kiadó:
MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak
száma: 304
Borító:
FÜLES, KARTONÁLT
Súly:
292 gr
ISBN:
9789632617688
Nyelv:
MAGYAR
Kiadás
éve: 2016
Árukód:
2689940 / 1160514
Sorozat:
DREAM VÁLOGATÁS
Fordító:
Szűr-Szabó Katalin
Borító: 5/5
Nem
tudok rá mást mondani, mint hogy tökéletes. Az elején kicsit hiányosnak
éreztem, de aztán megtaláltam, hogy melyik motívum, hogyan képviseli az
elemeket csak kicsit elvonta a tűz a figyelmemet, hisz az a legfeltűnőbb. De
már minden klappol. Most eltér attól, amiért az első részt megvettem, de így
teljesen jól képviseli azt, amiről a könyv szól és számomra ez mindennél többet
ér. Ugyanúgy megvan a varázsa, teljesen figyelemfelkeltő továbbra is és
szerintem ez mindennél többet ér. Nekem pedig öröm, hogy nem kell
összehasonlítanom a borítót a párválasztóéval, mert az előző ugyanolyan
varázslatos volt, mint azé a sorozaté, viszont itt a második rész sokkal
eltérőbb és különlegesebb.
Személyes véleményem:
Azt
mindannyian tudtátok miután megírtam az első részről az értékelésem, hogy nekem
első látásra és első olvasásra is szerelem volt ez a könyv. Már régen is nagyon
imádtam Amy Ewing stílusát és tudtam, hogy ezzel a sorozattal sem okoz nekem
csalódást. Egy olyan világot mutatott meg, ami egyszerre borzasztott el és keltette
fel a figyelmemet. Gyerekeket vettek el a családjuktól, akik igazán soha nem
tudták, hogy mi vár rájuk csak akkor mikor megtörtént a baj. Viszont olyan
különlegesen és csodálatosan írta le ezt az írónő, hogy mindig tudni akartam mi
lesz a következő oldalon és soha nem okozott csalódást. Már az első részben is
voltak érdekes karakterek persze a királyi családon kívül, hisz ott volt Ash,
Raven, Lucien és Garnet szóval tudtam, hogy a folytatásban sem okoznak nekem
csalódást.
Viszont
hiába jelent meg minden része nekem akkor csak az egyik fért bele a keretbe és
már alig vártam, hogy legyen kapacitásom mind a második és mind a harmadik
részre szóval, ha minden jól megy holnap már meg is kapjátok a harmadik részről
is az értékelésemet. Remélem arra is kíváncsiak lesztek.
De
most térjünk rá a második részre, ami számomra sokkal jobb és izgalmasabb volt,
mint az első. Persze a végéről itt sem hiányozhatott a megdöbbenés és a
hitetlenkedés. De, hogy mi volt pontosan azt csak a következő részről lévő
értékelésemnél fogjátok megtudni.
Magáról a könyvről:
Most
egy kicsi spoiler annak, aki még nem olvasta az első részt, így nagyon kérek mindenkit, hogy az, aki még nem olvasta
akkor ne is kezdje el az értékelést olvasni, mert esélytelen úgy beszélni a
második részről, hogy nem említek semmit az elsőről. Köszönöm.
Szóval
ugye az első részt otthagytuk abba, hogy Ash és Violet lebukott a Tó Királynője
előtt a kapcsolatukat illetően. Teljesen padlón voltam, hogy nem tudom mi lesz
velük és nagyjából számítottam is rá, hogy nem lesz csak egy kisebb
ejnye-bejnye, mert ilyet egy helyettes és egy kisérő ugye nem tehet. Meg is
kapták a büntetésüket, amire számítani lehetett, hogy Ash várbörtönbe vetik és
biztos, halálra ítélik, de Violet még értékes, hisz ugye nem esett még teherbe,
a hercegnőnek pedig szüksége van egy gyermekre. Addig életben kell, tartani a
helyettesét utána meg úgyis meghal, de továbbra se tudnak róla, hogy Violet
mindenről tud. De mivel meg kell őt is büntetni és tudják, hogy mennyire kedves
és jószívű máshogy büntetik meg. Így már a könyv eleje tele durvasággal és
halállal, mert igen valaki meghal, de nem Ash, hanem egy másik Violethez közel
álló kedves személy. Teljesen arcul csapott még engem is és konkrétan nyersen a
képembe vágta, hogy a helyettesek élete nem egy álom, egy mese ahol királylányosat
játszanak és a kedvük szerint szórakozhatnak.
Ami
hibát elkövetnek azt már eddig is bizonyították, hogy nem marad büntetés
nélkül, de most teljesen megtorolta ezzel a Tó Hercegnője Violet hibáját.
Azt
mindenki tudja már, hogy Violet a szérumot barátnőjének Ravennek adta, de
Luciennek Violet a legfontosabb így sikerül őt, Ash s Ravent kimenteniük az
ékkőből. Már ez is elég nagydolog volt, ahogy kijutottak, de el se tudtam
képzelni, hogy hogyan lehet ekkora erő ezekben a lányokban. Mivel jelenleg
mindenki szökésben van Ravent kivéve, mivel róla úgy tudják, hogy halott, így a
könyv eleje és közepe nagyrészt a szökésről szól, ami teljesen izgalomba hoz,
hisz olyan cselekmények mozgató rúgója lesz, amiről még csak álmodni, sem mert
volna.
Nagyon
sokan a menekülést és a szökést szimplán csak leírnak egy mondatban viszont itt
húzta és halasztotta azt, hogy valójában hova is mennek, de ettől egyáltalán
nem laposodott el a történet. Nagyon szépen bemutatta a Bankot, a Füstöt és a
Farmot közben és sokkal jobban tetszett, hogy valamennyire, még ha csak a
szökés alatt is, de megismerhetjük, hogy milyenek a további kerületek. Közben
pedig fokozta az izgalmakat, hogy Violet is mindig a feje után próbált menni,
mint az első részben, így pedig izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokba
keveredik, ami még jobban emeli a menekülés hangulatát. A Magányos Város minden
szegletét megismerjük. Sokszor Raven menti meg a helyzetet pedig nagyrészt ő
csak összevissza zagyvál, hisz a Kő Grófnője konkrétan egy hatodik érzéket szabadított
ki benne a kezelések alatt, amiről senki nem is tudott, de még ő maga sem.
Meglátjuk, hogy valójában a másik három részen, hogyan is élnek az emberek.
Megismerjük Ash családját és múltját és legfőképpen, hogy valójában milyen is
ez az egész világ. Bármennyire is varázslatos és hajaz sokszor egy YA regényre,
soha ne felejtsük el, hogy ez valójában egy disztópia bármilyen elemet is vesz
át a Y-tól, de ettől csak még varázslatosabb és elképesztőbb lesz ez az egész.
Miután
nehézségek és könnyek árán eljutnak a Farmra, azt hinnénk, hogy Lucien tudja,
hogy hova kell itt mennie, de nem. Van benne egy hatalmas csavar, hogy
Violetnek kell őket elvezetniük a Fehér Rózsába, mivel csak ő tudja az utat.
Gondolom sejthető, hogy ez meg is történik, hisz szerintem a fülszövegen is rajta,
hogy megismerik Silt, aki szintén az ékkőben lakott. Viszont ő valamilyen
folytán szorosan kapcsolódik a Tó Hercegnőjéhez, de hagyom, hogy megdöbbentsen
és elvarázsoljon titeket, mert tudom jól, hogy el fog. Miután Sil elmeséli, a
történetét elmondja Violetnek, hogy valójában miért is van itt.
Sokkal
jobban megismerjük a többi szereplő történetét persze Violetről már elég sokat
tudunk és ő semmit sem változik mármint ugyanolyan szerethető és kedves, teli
van erővel és nem csak várja, hogy történjen valami, ez pedig a legvégén nagyon
felkavarja majd az állóvizet.
Megismerjük
Asht is jobban. Elmeséli, hogy hogyan és miért lett kisérő, amit ugye nagyrészt
tudunk, de eddig semmit nem tudtunk a kisérők világáról. Most minden megváltozik.
Meglátjuk, milyen nehézségeik vannak és, hogy milyen kiképzést kapnak. Mennyire
rémes is az, amit csinálnak, hogy néha csak eltűnnek a lányok és a
családtagjaik soha nem tudják meg, hogy mi lesz velük. Egyszerűen kapunk még
egy pofont, hogy lássuk, mindenki szenved az Ékkő lakóin kívül.
Garnet
is nagyobb szerepet kap és megtudjuk, hogy ő miért is fordult az édesanyja
ellent. Rendkívül izgalmas és tökéletes második részt kaptunk. Annyi dolog
kiderül és ez mellett még mindig van meglepetés, de ha leírok mindent, akkor mi
értelme lenne elolvasni? Szóval a legjobb és legizgalmasabb dolgot nem tudjátok
meg, de remélem eléggé felkeltettem a figyelmeteket, hogy elolvassátok a
második részt is.
Kedvenc idézetek:
„Hát nem érted, hogy szeret? Szeret, és gyűlöli magát, és sosem lesz elég jó, se neked, se a családjának, se senkinek. Ellopták, elragadták, kifordították önmagából, és minden, ami tiszta volt benne, azt hagyták megrohadni és elsorvadni. Szégyelli magát.”
„– (…) Meg tudnátok győzni, hogy húzzon ki valahogy ebből az ostoba, megrendezett házasságból? Nem élhetem le az életemet Corallal! Miniatűr teáskészleteket gyűjt!”
„ – Bárcsak többet tehetnék – mondja. – Hasznosabb lehetnék. Négy évet töltöttem a Kísérők Házában, és csak annyit tanultam meg, hogyan kell elcsábítani a nőket. Annak nem sok értéke van.– Te nagyon is értékes vagy.– Valóban? Életem során csak annyit értem, amennyit hajlandóak voltak fizetni értem.– Én sosem fizettem érted – mondom. – Mégis mérhetetlenül értékes vagy számomra.”
„– Ki kell hunynia, Violet – mondja. Összekulcsoljuk a kezünket, és Raven a másik tenyerét a kemencére szorítja. – Ez nem növesztés, Violet. Hanem halál.”
„Azon a helyen megkeményedik az ember. Tükröt tart elénk, és megmutatja az emberi természet legrosszabb oldalát. Az Ékkő megváltoztatja az embert.”
Köszönöm, hogy itt jártatok, Patti. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése