Értékelés: Borsa Brown - A férj prostija

Fülszöveg:

Pamela házassága a szakadék széléhez ért. Három gyerekkel, és egy jóképű, sikeres férjjel az oldalán, úgy érzi, ő nem sokat ér. A mindennapjai szürkeségében azonban elhatározza, hogy megszívleli édesanyja egykori tanácsát: "Egy nő legyen tökéletes háziasszony, szerető anya, és otthon az ágyban egy céda."

Női praktikákat bevetve, és minden szégyenérzetét levetkőzve próbálja visszacsábítani a férjét, akit talán nem is veszített el.

Borsa Brown egyedi, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Ezúttal humoros formában, de mégis kegyetlenül őszintén és valósághűen mutatja be a női lélek bonyolultságát.

Egy krízisbe jutó házasság újraélesztése, rengeteg erotikával, érzelemmel, nevettető és elgondolkodtató helyzetekkel. Egy olyan történet, ami bárki életében valóssá válhat. Mert a cél: nőnek maradni mindenáron!

Tudom mindenki a fánkomra pályázik. :D

Kiadó: ÁLOMGYÁR KIADÓ 

Oldalak száma: 427

Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT

Súly: 350 gr

ISBN: 9786155692383

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2018 

Árukód: 2697168 / 1164624

Borító:

Valahogy számomra tökéletes volt. Tudom, hogy sokat mondom ezt mostanában a könyvek borítójára, de tényleg úgy gondolom, hogy tökéletesen illik a könyv világához ez a borító. Egyszerű nem az a túlcsicsázott túlgondolt valami, amire a végén már azt se tudod, hogy mihez készítették. Tökéletesek a színek és harmonizálnak egymással. Minden megvan hozzá, ami ehhez a könyvhöz kell. A cím pedig valami isteni. Komolyan. Kicsit féltem a könyvtől cím alapján, de aztán rájöttem, hogy ez kell az olvasóknak ahhoz, hogy levegyék a több száz könyv közül a polcról. Hisz figyelemfelkeltő. Egyszerűen, ha elolvasod a címet, nem tudod megállni, hogy ne szedd le arról a polcról. Persze a metrón néha néztek rám furán, hogy milyen könyvet olvasok. A címe pedig egyértelműen olyan, amit megjegyeznek, amire felkapják a fejüket, így pedig egyáltalán nem bántam, hogy páran furcsa pillantásokat vetettek rám. Akit pedig az olvasás zavart annak pedig üzenem, hogy az olvasás szexi. J

Személyes véleményem:

Most vagy meg fogtok kövezni vagy nem, de az egyik biztos. Be kell nektek vallanom, hogy ez volt az első Borsa Brown könyv, amit olvastam. Nem, nem azért, mivel még nem hallottam róla. Ismertem a munkásságát nagyjából annyira, hogy tudtam melyik könyv vagy inkább sorozat köthető a nevéhez, de ennél többet sajnos nem. Persze érdeklődtem utána, így a kisebb baráti körben, de vegyes vélemények voltak, így soha nem szántam rá magam, hogy ez most jó vagy rossz, azt nem tudom. Ennek ellenére mégis elmentem a bemutatóra és megszereztem a legújabb könyvét. Ami nagyon sokáig ült a polcon, úgy nagyjából másfél hónapig. Ez is abból fakadt, hogy eléggé féltem elkezdeni. Fogalmam sem volt mire számítsak. Sokan mondták, hogy az írónő stílusa eltér attól, amit én megszoktam, de ezzel inkább csak megrémítettek nem pedig segítettek. Miután pedig elkezdtem olvasni már nem volt megállás, amikor csak időm engedte olvastam, ami igazából abból állt, hogy a napi 2-szer 20 perces metrózás alatt olvastam. Viszont, hogy ez azért történt-e mert eltudtam vonatkoztatni attól, hogy az írónő ezt nemcsak fiktív történetnek szánta vagy sem azt nem tudom. Alapjáraton érdekes volt, ez is egy olyan könyv, mint a  szürke 50 árnyalata. Amíg olvasom magába szippant és nagyon érdekes szinte megbűvöl, de utána mikor visszatérek a valóságba már fordul a kocka. Tényleg szerettem és maga a könyv, ha mindentől elvonatkoztatok akkor nagyon jó. Gyorsan lehet vele haladni és teljesen más, mint a megszokott könyvek.  

Viszont azért ebbe is tudok belekötni, hisz továbbra sem vagyok, teljesen megelégedve azért a könyvvel, de könnyed olvasmány, hamar végére is tudtam érni, annak ellenére, hogy csak hétköznap volt időm olvasni. Így a többit még továbbra is hallogatni fogom olyan lesz, ami lesz, alapon biztos kerítek rá valamikor időt. Mivel már rengeteget fecsegtem nektek és gondolom, titeket jobban érdekel maga a regény így nem is szaporítom tovább a szót. Vágjunk bele. J

Magáról a történetről:

Megismerhetjük Pamelát, aki egy negyvenpluszos nő, aki három gyermek édesanyja. A világon semmi problémájuk nincsen, hisz a férje keres annyit, hogy neki egyáltalán ne kelljen dolgoznia. Azért valljuk be ez elég nagy segítség már önmagában, hisz rengeteg olyan család van, akik 1-2 évesen már bölcsit keres a gyerekeknek, hogy az anya vissza tudjon menni dolgozni. Gondolom egyértelmű, hogy nem Magyarországon játszódik ebből kifolyólag a történet, bár biztos vagyok benne, hogy előfordul itt is ilyen csak nem az én ismertségi körömben.

 Szóval Pamela egy idő után rájön, hogy valami nem stimmel a házasságával, hisz a férje már egy ideje nem úgy viszonyul hozzá, mint mikor még fiatalok voltak és egyetemisták. Most így belegondolva mi se ugyanúgy viselkedünk párommal, mint mikor megismerkedtünk két és fél évvel ezelőtt, de ettől függetlenül nem hiszem, hogy bármi baj lenne a kapcsolatunkkal, hisz mindennek vannak szakaszai. Mi is öregszünk és változunk, ami szerintem teljesen természetes. 

Kicsit néha nagyon idegesített Pamela, szóval sokszor próbáltam minél gyorsabban olvasni, hogy hamar túllépjek azon a részen. Kicsit olyan érzés volt mikor a gyereknevelésről beszélt, mintha ez egy hatalmas feladat lenne. Mármint persze most mindenki vághatja, hogy majd, ha gyerekem lesz megértem, hogy milyen nehéz stb stb. DE igen mindig van egy, de. Mi a testvéreimmel hárman vagyunk testvérek. Összesen hat év van köztünk. Érdekes módon az én anyukám képes volt háztartást vezetni három idegesítő gyerek mellett, mert igen a gyerekek sajnos idegesítőek elég sokszor, ha bevalljuk magunknak, ha nem. Ezen kívül dolgozott és mégis tudott rólunk gondoskodni. Viszont nálunk nem volt nagyszülői segítség, mint Pamelánál, szóval egyértelműen furcsállottam a sokszoros hisztijét.

 De ezeket, ha lecsillapítottam magamba egész jó könyvet fogtam a kezemben. Szóval térjünk vissza arra, hogy Pamela rájön, hogy vannak gondok a házasságában és, hogy ezt orvosolja, úgy dönt, meghódítja újra a férjét. Elsősorban vett egy új telefont, amin sms-ket váltott a férjével egy teljesen ismeretlen és egyben nem létező hölgy Laura személyében. Azért valljuk be, ha minket elhanyagol már hosszú évek óta a párunk azért egy idő után meginog bennünk minden szóval én egyálltalán nem furcsállottam, hogy a férje rákapott a csalira.  

Most lehet, hogy bunkó vagyok, de azért tisztázzuk egy kapcsolatért mindennap tenni kell, akkor is, ha már 20 éve vannak együtt, akkor is, ha van 3 gyerek, mert mindkét félnek szüksége van a testiségre, a nyugalomra és a szeretetre. Szóval továbbra se értem, ha eddig nem tettek semmit, akkor miért csak most kezdett megrémülni a hölgy. J

Ezen kívül igazából az egész a szexualitásra helyezte a hangsúlyt, hisz egy házasság ugye csak a szex-el lehet megmenteni. Ami szerintem továbbra is túlzás. Kissé szürke 50 árnyalata feeling kapott el ott voltak kissé extrémebb helyzetek, gazdagság és minden második oldalon a szexualitás szerepelt. Valahogy nem tudtam ezzel a stílussal és tulajdonságokkal azonosulni. Persze hamar befejeztem, de ez nem is volt olyan erősebb könyv, mint amiket mostanában olvastam. Azért, hagy ne kelljen már valakinek lepasszolnia gyerekeimet, hogy utána feltálaljam magam szó szerint az asztalon a páromnak, hogy újra hozzányúljon és érdekeljem. 

Alapjáraton úgy fogtam fel, hogy ez egy fiktív regény és annak tökéletesen jó. A szabadidőmben szívesen is olvasom. Majd jött a hidegzuhany vagy épp a bomba és közölte az írónő, hogy reméli, ha már egy házasságot meg tud ezzel menteni már tökéletes és volt értelme megírni. Lehet, fiatal vagyok, lehet, hogy később másképpen fogom gondolni, de számomra ez még mindig nincs rendben. Viszont tényleg ajánlom a könyvet olvasásra. Tanulságos, hogy mi benne a tanulság? Azt saját magadnak kell kitalálnod, hisz számomra az, hogy ne kérjek kapcsolati tanácsadást az írónőtől.

Kedvenc idézetek:

"Sosem szabad magunkat szégyellni az előtt az ember előtt, akinek azt ígértük, hogy jóban-rosszban…"

 "Gondolkodott már valaki azon, hogy mi az a romantika? Gyertyafény? Egy nyálas szerelmi vallomás? A romantika egy pillanat. Egy szempillantás. Egyszer csak itt van, aztán tovaillan. Nem szavak, hanem maga az idő. Bármivel be lehet hívni, semmi köze ahhoz, ami az emberek agyában „romantika” néven létezik."

 "Hiszem, hogy a nőnek nőnek kell maradnia, a férfinak pedig férfinak, körülményektől függetlenül. És nem árt olykor jót nevetni saját magunkon, még ha siralmas is a helyzetünk."

Köszönöm, hogy itt jártatok, Patti. :)