ÉRTÉKELÉS - L. J. Wesley : Egy űrállomás-takarító naplója
Elsősorban
szeretném megköszönni L. J. Wesley-nek, hogy elolvashattam a könyvét. :) Magamtól nem vettem volna rá a fáradtságot,
és így meg lettem volna fosztva egy nagyon jó könyvtől és rengeteg kalandtól.
Fülszöveg:
Az
ember azt hinné, hogy egy űrállomáson nem unalmas az élet. Ez igaz lehet, ha
felelősségteljes a munkaköröd, esetleg egy erre járó űrhajó legénységéhez
tartozol. De ha a takarító és karbantartó személyzet tagja vagy… az nem túl
izgalmas. Max élete ebben az egyhangú, de nyugodt mederben folyik egészen
addig, míg meg nem ismeri Lydiát. A lánynak köszönhetően belekeveredik a
Xendonon dúló polgárháborúba, ami több fájdalmat okoz, mint azt valaha is
képzelte volna. A békés élet és a kalandok közt egyensúlyozva nehéz döntéseket
kell meghoznia, melyek akár az életébe is kerülhetnek.
ISBN: 978-615-56653-9-4
Oldalszám: 138
Kiadó: Colorcom Media
Őszinte
leszek. Soha nem olvastam scifit. Szerintem nem is az én stílusom. Szóval
legyen mindenki büszke, hogy elolvastam és még tetszett is. Sajna még
naplóregényt se olvastam, így minden értelemben ez az első. Ha pedig arra
gondolok, hogy egy magyar író szerettette meg velem a scifit és a naplóregényt,
még büszkébb vagyok. :D
Elsőnek
féltem, hogy unatkozni fogok olvasás alatt, mivel azért 138 oldal nem tűnik
sokkal, de már az első pár oldal izgalmas volt, hisz egyből belevágtunk a
közepébe. A cím arra sugallana, hogy végig csak egy űrhajón leszünk és
megmutatják milyen egy takarító élete. De máshogy történt. Izgalmasabbnál
izgalmasabb kalandokba kerültünk. Megismertük egy csomó űrállomást, harcoltunk
a Xendonon és szomorú voltam mikor valaki meghalt. Teljesen beleéltem magam.
Olyan, mintha én is ott lettem volna Lydiáékkal a csatatéren. Nagyon megkedveltem
mindenkit. Főleg Maxot.
"Nem tudom,
hogy valaha kézbe veszi-e bárki ezt a naplót, elvégre csak azért készítem, hogy
kevésbé unatkozzak, de biztos ami biztos alapon bemutatkozom. A nevem Max. Csak
így egyszerűen.– Felp, a Lemro nem erre van. "
Annak ellenére, hogy a történet alapján alig
van emberi létforma az utazások alatt jó párral találkozunk. Már az elején
kiderül, hogy Lydia is az és ez tetszik Maxnak. De nem ő az egyetlen ember a
történet folyamán még 3 leányzóval is találkozhatunk.
"– Deja vu.
– morogtam az orrom alatt, miközben rávigyorogtam Lydiára.
– Hogy mi?
– Semmi. Csak
egy földi kifejezés."
A
másik, akit nagyon megkedveltem az Felp. Vicces és érdekes szereplő és mindent
túl él, de csak, ha Max vele van. Különben el van veszve. Minden izgalmasabb
dologba beleviszi Maxt is. Így még több bolygót megismerünk.
"– Tudom,
csak beugrunk valahova.
– Hova? –
Felveszek egy melót. Közel vagyunk, gondoltam két legyet ütünk egy csapásra.
– Jólvan. Csak
kérlek, ne keverj bele semmire.
– Ugyan komám.
hát úgy ismersz te engem?
– Úgy."
Külön ajánlását nem írok. Szerintem
mindenkinek tetszeni fog, aki egy kicsit szereti az izgalmasabb könyveket. Szóval
bátran ajánlom mindenkinek.
Köszönöm,
hogy elolvastátok, Pati. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése