2017. szeptember 16., szombat

ÉRTÉKELÉS - Szilágyi Heléna : Utazás a múltba

Fülszöveg:

Johanna ​hiába töltötte be a tizennyolcadik életévét, a szülei – heves ellenkezése ellenére – még mindig gyermeknek kezelik. A család fekete báránya, aki az elkényeztetett, városi kamaszok életét éli. Ám Hanna élete teljesen megváltozik, amikor édesapja és édesanyja úgy határoz, hogy budapesti lakásukból visszaköltöznek a vidékre, ahol már tíz éve nem jártak. A lány lázad a sorsa ellen, és nem akarja észrevenni azt, hogy csupán egy boldogabb élet ábrándjai azok, amiket maga mögött hagy. A költözést követően újra meg kell ismerkednie a tájjal, az emberekkel, a régi barátaival, és rá kell döbbennie, hogy nem csak ő, hanem mindenki megváltozott az évek során. Ez leginkább legjobb gyermekkori barátjára igaz, Csabára, aki az évek során gőgös álarcot öltött magára. Hanna kíváncsisága felülkerekedik ellenszenvén, és nyomozásba kezd, hogy kiderítse a rejtélyes múltú srác történetét, amely egy keserédes fordulattal megváltoztatja vélekedését minden ismerőséről. A tiltott, de annál vágyottabb viszony és a múlt, ami még mindig üldözi Johannát, megmérgezi a boldog pillanatokat. Mikor azt hiszi, hogy végre beilleszkedett és elfogadták, egy titok kirobbanása és egy baleset következtében végül mindenki hátat fordít neki.



Őszinte leszek, mert az elején nagyon féltem ettől a könyvtől, de már egy ideje húztam, halasztottam az elolvasását. Szóval úgy gondoltam ma rászánom magam és elolvasom. Teljességgel úgy álltam hozzá, hogy lesz, ami lesz.
De kellemeset csalódtam a könyvbe, az elején csak vontatottan olvastam és úgy gondoltam sablon sztori lesz, le is könyveltem magamba, aztán jöttek a fordulatok. Egy délután alatt nevettem, utáltam, izgultam, sírtam, féltem, reménykedtem majd újra sírtam és a végén örültem. Komolyan fogalmam sincs mikor váltott belőlem ki egy könyv ennyi fajta érzelmet, de most térjünk rá a történetre. Szentmiklósy Johanna, a történet főszereplője 18 éves korában visszaköltözik szüleivel régi falújukba, ahonnan 8 évvel ezelőtt hírtelen eljöttek. Azért valljuk be, melyik fiatalnak lenne kedve Pestről elköltözni egy vidéki kis faluba az isten háta mögé? Na, ugye, hát Hannának se volt kedve. 8 évvel ezelőtt nem akart eljönni, most pedig visszamenni. Tetszettek a visszatekintések ahogy láthattuk milyen volt a 10 éves Hanna és legjobb barátai Csaba és Eszter. Legalább jobban képet kaphattunk arról mennyire szerették egymást és mennyire összetartóak voltak és , hogy mennyi minden változott meg.
Hanna személyisége idegesítő volt, de a maga idegesítő módján egész vicces is. Ő pont az a lány, akit vagy nagyon utálni fogsz vagy szeretni, de biztos, hogy nem bújik el a háttérben. Tetszettennyire erősnek mutatja magát, de a falain belül csak egy sebzett kislány.  Amilyen hétköznapi iskolának tűnt annyira nem volt az:
„A következő, amire emlékszem, hogy ott állok a csúszós iszap egyik oldalán, fehérneműben, egy törülközővel az oldalamon, amit sunyiban még magamra kaptam. Kapaszkodok a medence ringszerű székébe, miközben olyan látszatott kelthettem, mint egy sarokba szorított csivava, amelyet száz ember előtt lenyírtak és egy gusztustalan trutyiban, egy gusztustalan alakkal harcra kényszerítenek. Ilyenkor bezzeg nem volt egy tanár sem a közelben, persze amikor nem kellene.”


Most tegye fel az a kezét, akinek a gimibe engedett volt az évente megrendezett iszap birkózás fehérneműben. :D
Az osztály legmenőbb Dráva Kristóf egyből kiszúrja magának Jo-t. Megismerjük a legmenőbb lányt, Vivient és kisbarátnőjét, Lillát. De Marcsiról se kell megfeledkezni, mert amilyen jelentéktelen volt az elején, annyira fontos szereplője lesz Hanna életének.
De térjünk vissza a klisé sztorira. Az elején azt gondolnánk, hogy Hanna visszamegy vidékre és majd összejön a régi legjobb barátjával és minden happy end lesz Haj, naivak, nem egészen így történt. Az írónő olyan csavarokat vitt bele, hogy már én akartam őket együtt látni, pedig nem szeretem a kliséket. Annyira próbálok nem spoilerezni, csak kicsit nehéz úgy átadni, hogy mennyire jó könyv. :D A "balesetes" résznél pedig már könnyekbe törtem ki. " Ez most komoly?"- tettem fel magamnak a kérdést, aztán folytattam tovább az olvasást, miután sikerült megemészteni a történéseket. Hanna még ezek után is erős maradt. Néha nem is értettem, hogy van ereje ezek után minden reggel felkelni, majd elmenni az iskolában és ezen felül kiválóan teljesíteni.  A lezárása pedig iszonyú jó volt.

Összegzésképpen pedig csak annyit szeretnék írni, hogy amikor megismerünk két ilyen nehéz sorsú fiatalt átértékeljük a saját kis aprócska gondjainkat. Amin Johanna és Csaba keresztülment azt nem kívánnám senkinek. Számomra tanulságos volt és örültem, hogy elolvastam Heléna könyvét.
U.i.: Csabi szemszögéből szívesen olvasnám újra :D
                                                               Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, Pati :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megtaláltok a Facebookon :)

Mit olvasok most?

Instagramon is követhettek ;)