A valóságon túl

  „Közvetlenül a nyak mellé Nik egy apró, virágzó indát rajzolt, ami két egyszerű mondatot vett körbe. Odáig lesznek érted. Éppúgy, ahogy én.” Az írónő egy igazán nehéz, mégis elképesztően fontos témát választott. A családon belüli bántalmazás mindig fájó és felkavaró, de pontosan ezért kell beszélnünk róla újra és újra. Ez a történet nem csupán egy romantikus regény – sokkal inkább egy segélykiáltás, egy tükör, amelybe nem mindig könnyű belenézni.   Jane tíz évvel ezelőtt szó nélkül menekült el otthonról. Nem búcsúzott el a barátaitól, a szerelmétől sem – akkor lépett le, amikor a szülei nem voltak otthon. Egészen Los Angelesig menekült, abban a reményben, hogy maga mögött hagyhatja a múltját. De a körforgás nem tört meg.   Most, bántalmazó apja halála után, kislányával visszatér Linden Fallsba az édesanyjához. Jane-nek azonban nincs sok ideje. Tervet kell készítenie, hogy gyermekével együtt eltűnhessen a saját bántalmazó párja elől. A történet itt válik igazán...

  „És mosolygok. Az első igazi mosolyom majdnem nyolc év óta. El sem hiszem, hogy végre megszabadultam attól a seggfejtől.” Engem is elért végre a Freida-láz. Régóta szemeztem már a könyveivel, de valahogy mindig halogattam. Most viszont belevágtam – és őszintén? Nem bántam meg. Sőt. Teljesen beszippantott.   A történet középpontjában Millie Calloway áll, aki finoman szólva sincs élete legjobb szakaszában. Az autójában él, frissen szabadult a börtönből, és minden erejével azon van, hogy ne csússzon vissza a múltjába. Nem akar hibázni. Nem akar feltűnést kelteni. Csak egy esélyt szeretne. Egy munkát. Egy új kezdetet.   Ez az esély pedig váratlanul érkezik: Nina Winchester házvezetőnőt keres. A pozíció nemcsak fizetést jelent, hanem lakhatást is egy gyönyörű házban. Millie számára ez maga a megváltás. Végre biztonság, végre stabilitás. Csakhogy a Winchester család korántsem hétköznapi.   Nina különös. Hangulatingadozó, kiszámíthatatlan, néha kifejezette...