Értékelés: R. Kelényi Angelika - Az ártatlan: A párizsi nő
Fülszöveg:
Nincs veszélyesebb egy féltékeny asszonyál...
1610 áprilisában Fabricius Flóra és szerelme, a jóképű, de
cseppet sem makulátlan múltú Lorenzo Mariani Párizsba érkezik.
Nem jószántukból utaznak, a biztos halál elől menekülnek a
francia fővárosba.
Egy gyönyörű, nagyvilági hölgy segíti őket, akinek gyökerei a
velencei Mariani házhoz kötődnek.
Flóra hamarosan megismeri a féltékenység, és az asszonyi
cselszövés legmélyebb bugyrait.
Gyilkosság, vágy és gyűlölet kíséri minden léptét, és rájön,
hogy még a Tuileriák palotájában sincs biztonságban.
R. Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas írónő 17. század
elején játszódó regénye kalandos, izgalmas, és vérfagyasztó történetet
mesél el, mely szokás szerint nem nélkülözi a romantikát, a cselszövést és a
korhű történelmi hátteret sem.
Kiadó: ÁLOMGYÁR KIADÓ
Oldalak száma: 412
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 382 gr
ISBN: 9786155692895
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018
Árukód: 2702444 / 1168041
Először is köszönetet szeretnék mondani a kiadónak, hogy esélyt kaptam
arra, hogy elolvassam a sorozat utolsó részét is. Sajnos, mivel kressz
tanfolyamom volt, ezért a dedikáláson nem tudtam részt venni. De még így is
tudtam találkozni Angelikával. Ami számomra továbbra is hatalmas öröm.
Borító: 5/5
Mint mindegyik ez is a szívemhez nőtt. Örültem, hogy mindegyik részének
hasonló a borítója. Így sokkal jobban észrevehető, hogy egy sorozatról
beszélünk. A legtöbb könyvsorozat általában csak részben hasonlít egymásra
borítóügyileg, de itt csodálatos ez az összhang. Gondolom felesleges is tovább
taglalnom és imádatom kifejezni a borító iránt. Szóval térjunk is rá a
lényegre.
Személyes véleményem:
Mivel engem már az Ártatlan első része megvett magának kilóra, gondolom
egyértelmű, hogy a harmadik rész is. Már alig vártam, hogy rendesen tudjak
haladni a könyvvel, mert a metrón olvasott 20 perces részek irtó kevésnek
bizonyultak. De hát szabira csaknem mehetek azért, hogy elolvassam a könyvet,
vagy mégis. Hm..ez már csak a jövő zenéje, ugyebár.
Ott folytattuk, ahol mindig abbahagyjuk Flórának és Marianinak menekülnie
kell. Valahogy csodálkoznék már, ha tök eseménytelen életük lenne. Szerintem
még ők is halálra unnák magukat. Viszont
ahhoz képest, hogy folyton menekülnek, soha nem lesz lapos a történet. Mindig
történik valami izgalmas és váratlan, ami az 1610-es években alapjáraton is
gyakori volt. Főleg, hogy a mérgek továbbra is a kedvenc játékszere a főuraknak.
Magáról a könyvről:
Mint már mondtam Flóráék újra nyúltalpat húznak és menekülőre fogják. De
előbb elkell mondani az új anyósának, hogy
most már nemcsak az ártatlan, szende Flórát kell benne látni, hanem az
újdonsült menyét is. Teljesen előttem volt a kép, amikor elmondták, hogy Szia
anya már házasok vagyunk, jó nem pont így, de akkor is vicces helyzet volt.
Érthető okokból sajnos Mariani édesanyja kiakadt már nem azért, mert Flóra a
fia felesége lett, hanem azért, mert ő nem lehetett ott. Ami szerintem érthető.
Én is kiakadtam volna fordított esetben, sőt szerintem még seprűvel ki is
kergettem volna Marianit a lakásból. Mondjuk lehet boszorkánynak tituláltak
volna. Szóval miután tisztázódott, hogy elfogadja
Flórát és családtagnak tekintik, útnak is indult egy megbízható hajóval és legénységgel az
ifjú gerlepár Párizsba. Milyen romantikus nászút nem? :D Mondjuk úgy kicsit
fájó, hogy menekülniük kell. Hm..túl sok szarkazmus van eddig az irományomban.
Pedig tényleg nem szándékos.
Szóval amíg a hajón töltötték az idejüket túlestek
a nászéjszakán..többször is,majd végül ki nem kötöttek. Onnan lóra pattantak és egyenesen Párizsba
mentek (vagyis csak félig, előtte megmentették egy katona életét) egy régi
baráthoz. Ha eddig valaki nem imádta volna Lorenzo Marianit, az ebben a részben
azontúl, hogy néha forró vízbe megmártogatta volna, teljesen belé fog
bolondulni. Már az elején kiderül, hogy a régi barát, akihez mennek az nem más,
mint Adele, aki még mindig szerelmes Marianiba. Na, de ki nem? Azt pedig
mindannyian tudjuk, hogy egy szerelmes nő, mindent megtesz, azért, hogy a
szerelme tárgyától eltaszítsa a feleséget. Hát ő sem hazudtolta meg magát. Meg
kell, hogy mondjam számomra kifejezetten idegesítő teremtés volt és mondjuk
eldartsoztam volna a fején. Pedig nem vagyok szadista.
Viszont egyáltalán nem
ők lettek volna, hogyha nem akkor mennek Párizsba mikor épp vallásháború van,
de persze csak titokban. Hisz elvileg békesség van csak néha hullik 1-2 ember.
De hát, ahol Mariani és Flóra van ott ez egyáltalán nem meglepő. Kialakulnak
szerelmi háromszögek vagy éppen sokszögek. Megismerjük a francia ranglétrát és
azt, hogy kinek mekkora befolyása van. Imádom a történelmi könyveket továbbra
is. Ezekben a nehéz időkben pedig Flórának megkell küzdenie magukért és azért a
picinyke teremtésért, akit a szíve alatt hord. De vajon mennyire biztonságos
egy vallásháború közepén lenni? Vajon az igaz szerelem mindnet legyőz, még a
mérgeket is?
Én tudtam, hogy Flóra mennyi mindenen keresztülment, mégis kicsit
aggódtam érte abba a viperafészekbe, amibe került. Imádtam, hogy néha
beleláttam Mariani fejébe, de komolyan a pasik mért ilyen gyökerek sokszor?
Néha olyan nehezen értettem meg mit miért tesz, hogy néha kedvem lett volna
elővenni egy üstött, forró vizet önteni bele és beledobni. Aztán följön a saját
levében. Már elnézést minden Mariani fantól. Persze ettől függetlenül továbbra
is imádom. Egy szó, mint száz az egyik legcsodálatosabb regényt kaptuk
Angelikától és a legszerethetőbb karakterekkel. Köszönöm, hogy létrehozta
számunkra ezt a regényt. Tökéletes befejezése volt a sorozatnak és végre valaki
ismeri a happy endet. :D
Kedvenc
idézetek:
"Ideig – óráig elviselem, hogy nem szerelmes belém, de eljön az a perc, amikor már kevés lesz kettőnknek az én szerelmem."
"Korábban azt gondoltam, hogy akit vinni lehet, azt vigyék, de rájöttem, azt nem élném túl, ha magamra hagyna. Nem azért, mert életképtelen vagyok egyedül, hanem azért, mert a szívemnek legalább a felét birtokolja – s fél szívvel ki tud élni?"
Köszönöm, hogy itt jártatok, Patti. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése