A valóságon túl

  „Amy, kicsim, sose érd be kevesebbel, mint amit érdemelsz. Ez egy őrült világ, nem mindenki veszi észre az igazi értékeket. Ha nem becsül meg lépj tovább. Mindig keresd azt a helyet, ahol tudják, mennyit érsz valójában. ” Fülszöveg: „Baker sikeres, harmincas mérnök. Bár a munkájában szárnyal, életét mégis kudarcként éli meg. Egy nap, megnyerően sármos kollégája kérésére, önként vállalkozik, hogy részt vesz egy tudományos kutatásban, mint tesztelő alany. Az emberi kommunikációt lemodellező mesterséges intelligencia, Adam Arin nem hétköznapi csetszoftver, és erre a lány is hamar rájön. Pillanatok alatt teljesen egymásra hangolódnak. Amy egy olyan bizalmasra talál Adamben, akire mindig is vágyott. Adam, ragaszkodásra programozott ösztöneinek köszönhetően, Amy Baker minden gondolatát, mozdulatát ismerni és érteni akarja. Ez csak természetes, a szoftver pontosan azt teszi, amire kódolták. Vagy mégsem? Képes önzetlen szeretetre az, aki nem is létezik? Vagy ez csak illúzió? Egy mestersége

  „Elvitte magával azt a kis részemet, ami még mindig hitt a tündérmesékben. Ez volt az utolsó ilyen darabkám magamból.” Fülszöveg: Sosem gondoltam volna, hogy ő az Igazi! Theo McLeod magas, sötét hajú és jóképű. Ezzel még nem volna gond, de az a beképzelt vigyor az arcán, a "ki, ha én nem" hozzáállás meg az a hatalmas ego... Nem, köszi! Csak azért fizettem a szolgálataiért, hogy ne kelljen a szinglik asztalánál töltenem az esküvőt. Csak megjátszottuk volna, hogy egy pár vagyunk. Nem volt benne a pakliban, hogy megcsókol. Az meg pláne nem, hogy ettől kiugrik a helyéről a szívem. Leírhatatlan érzés! Semmiben sem hasonlítunk. Ő szinte vakmerő, én meg halálra szorongom magam mindenen. Ő ágról ágra száll, én pedig olyan vagyok, mint egy öreg tölgyfa. Theo múltja nem épp feddhetetlen, a pillanatnak él, és bármikor feladja az elveit; én pedig a cserkészcsapat önkéntese vagyok. De mindez cseppet sem számít, ha a karjaiban tart. Tisztában vagyok